- Van kutyád? - csillant fel a szemem, amikor egy fekete-barna-fehér bulldog beballagott a szobába.

- Úgy tűnik - sóhajtott, mire elnevettem magamat.

- Jézusom, akadj már le róla. Szeretet-túltengése lesz - forgatta a szemét unottan, mikor már negyed órája babusgattam a cukorfalatot. - Timber! Gyere! - szólította a kutyát, de ő maradt nálam. Hah!

- Na mi az? Nem akarsz odamenni a gonosz gazdihoz? Ugye hogy nem akarsz! - gügyögtem továbbra is a bulldoghoz.

- Te kisajátítottad a kutyámat? De egy manipulatív nőszemély vagy te! - nyíltak nagyra a szemei.

- Fogadd el, engem jobban szeret - mosolyogtam angyalian a fiúra, aki érzelemmentesen nézett a szemembe. - Ugye hogy jobban szeretsz engem? - szakítottam meg a szemkontaktust Timberhez fordulva, mire Pay drámaian bedőlt az ágyba.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Néma csendben ültem az ágyunkon, mikor egy ismerős dallam csapta meg a fülemet odalentről. Na jó, a 'dallam' kifejezés talán kicsit túlzás. Mondjuk attól függ honnan nézed. Vagy inkább hallgatod...

I'm in a million fucking pieces
Pick me up off the floor - hallatszott az egykor számomra menedéket jelentő zene. Alsó ajkamba harapva vártam hogy folytatódjon. - Ceaseless
Put me together and break me more

- Már megint kezdik? Fáj a fejem ettől a borzalomtól! - dörzsölgette a halántékját a mellettem fekvő fiú.

- Ízlések és pofonok - mondtam halkan.

- Kérlek mondd, hogy te nem ilyen halál-hörgést hallgatsz!

- Hé! Én is leszólhatnálak, amiért te... mit is tudom én. Mit hallgatsz? 6ix9ine?

- Ezt most te sem gondolhattad komolyan - pillantott rám lenézően. - Úgy nézek én ki mint aki 6ix9ine-t hallgat? - kérdezte, mire kis gondolkozás után nevetve megráztam a fejem.

- Amúgy meg... Ghostemane zenéje egy külön ízlés. Vagy szereted, vagy nem. Nem igazán van köztes állapot. - rántottam meg a vállamat, majd leszaladtam a nappaliba.

- I just bought a bonesaw to cut my hands off - üvöltötték a fiúk.

- Had to get the cuffs off, you kept me down too long
And now I think twice
Fuck the advice, 'cause nobody knows - szálltam be én is, mire tágra nyílt szemekkel néztek rám.

- Na. Ne. Szórakozz. Velem. - kezdte vigyorogva Ethan. - Te hallgatsz Ghostemane-t?

- Aham, szoktam néha.

- Közénk való vagy, Ari - veregette meg a vállam Oliver. Akkor ezt most egy hivatalos beavatásnak veszem. - Moormeier sajnos utálja...

- Igen, ez nagy szívfájdalom nekünk - mondta viccelődve a szöszi, mire elnevettem magam.

- Mi ez már megint? - lépkedett le a lépcsőn az "említett szamár".

- Ghostemane – Bonesaw - bámultam a földet mosolyogva.

- Nem hiszlek el titeket, én tényleg nem! - zuhant bele a kanapéba, amit a fehér bőrrel borított bútor hangosan nyöszörögve kommentált.

- Ahhoz képest hogy milyen vékony vagy, mindjárt beszakad ez a cucc - röhögött Oliver.

- Vagy csak bőrből van, ami ilyen hangot ad ki. - mosolyogtam.

- Nekem mindegy, csak... kapcsoljátok ki. Kérlek - fújta ki hosszasan a levegőt, mire a másik két fiúval elnevettük magunkat.

- Life is too short - folytattam halkan az óriási hangfalból üvöltő zene szövegét.

- Nem viccelek, megsüketülök - nézett rám komolyan.

- Ne rám nézz, én nem értek ehhez a cucchoz - tettem fel védekezően a kezeimet.

- Ethan. Nem kérlek meg többször - küldött gyilkos pillantásokat a fiú felé.

- Jó jó. - forgatta a szemét, majd egy gombnyomással elhallgattatta – az addigra amúgy véget érő – dalt.

- Grande, beszélnünk kell - fordult felém Payton.

- Okés. Beszéljünk - mosolyogtam.

- Gyere fel - indult meg a halvány krémszínű padlószőnyeggel borított lépcső felé.

- Igenis - forgattam a szememet játékosan, majd követtem.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy... biztos akarod-e. Vállalod-e. Vállalsz-e felelősséget? - ropogtatta ökölbe szorított ujjait, mire a hang miatt kirázott a hideg. Aztán átgondoltam az előbb hallott mondatokat, és kitört belőlem a nevetés.

- Felelősség? Mégis milyen felelősség?

- Az elkövetkezendő pár hónap nem lesz veszélytelen. És ha egyszer belemész, nem léphetsz ki.

- Ez most úgy hangzik mint valami béna szektás beavató duma - nevettem el magam újra.

- Szóval benne vagy? - lépett egészen közel. Fejemet felfelé fordítva – nyakamat kissé kitörve – néztem a szemébe.

- A legjobb barátom vagy Pay. Megkértél valamire. Én pedig konkrétan veled nőttem fel, megbízom benned. Persze hogy benne vagyok - mosolyogtam.

- Nem is félsz, hogy bajod esik? - vett egy arcomba lógó hajtincset mutató- és középső ujja közé.

- Miért félnék? Isten kezében van az életem. - néztem mélyen a szemébe.

- Chh persze. - rázta meg a fejét, majd sarkon fordulva elindult az ajtó felé. - Akkor baszd meg az Istenedet. Az én kezeimben van az életed, Grande. - szólt vissza, rám se nézve. A hangja határozott, és manipulatív volt.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

- Tehát gratulálok! Ön nyert! - mondta vidám hangon, egy szarkasztikus vigyorral az arcán. - Mostantól a barátnőm vagy. Vagy valami olyasmi.

- Öhm... köszönöm? - nevettem el magam, viszont az arcom színe meggypirossá vált. Jézusom, nyilván nem az igazi barátnője vagyok. Most miért kellett zavarba jönnöm?

- Na ez egy időbe fog telni amíg megszokom - vakarta a feje tetejét Oliver.

- Hé hé hé! Csak pár hónap. És amúgy is kamu az egész - nyugtatgatta – valószínűleg önmagát – Payton.

- Csak pár hónap, és amúgy is kamu az egész - ismételtem meg mondatát alig hallhatóan.

- Bocsi, mondtál valamit? - nézett fel a telefonjából a mellettem álló szőke fiú.

- Ja, nem, Ethan - mosolyogtam rá, mire vállát megrántva bólintott egyet, majd visszabújt a kezében tartott elektronikus eszközbe.

- Holnap korán kell kelnünk, meg vagyok hívva egy ebédre ahova illene magammal vinnem téged.

- Az ebédnek mi köze van a korán keléshez?

- Enyhén fogalmazva gazdag emberek lesznek ott. Csak nem akarsz egy szürke melegítő-óriási pulcsi kombóban elmenni. Vagy esetleg hoztál elegáns ruhát? - nézett sötétbarna szemeimbe.

- Nem. - húztam el a számat.

- Gondoltam.

- Utálok korán kelni. Miért nem elég ha mondjuk 10-kor felkelünk? Egy óra alatt megvagyok a vásárlással. - próbálkoztam lebeszélni eredeti tervéről.

- Nem leszel meg egy óra alatt. - jelentette ki unottan.

- Ezt meg miből gondolod?

- Nő vagy. Minimum 2 órával számolok - válaszolt őszintén. Ez sértő, de sajnos nagyon igaz. - Szóval ajánlom hogy pakolj ki, és feküdjünk le aludni.

- Okés - válaszoltam.

- Csak aztán halkak legyetek éjszaka - vigyorgott Ethan.

- Collins, lecsaplak - néztem rá szúrós szemekkel.

- Most komolyan? Ne felejtsd el, hogy én nem vagyok te - vágta tarkón Pay, majd felment az emeletre.

- Ez nyakonvágott bazdmeg - dörzsölte a fájó pontot a szöszi.

- Szegénykém, biztos nagyon fájt - forgattam a szememet játékosan, majd telefonomra pillantottam. 22:34. - Akkor szerintem én kipakolok, fürdök, és megadom magam az ágynak. Jó éjt fiúk - mondtam, majd miután mindketten intettek egyet-egyet felmentem a szobánkba.

- Bejöhetek? - kopogtam az óriási fekete faajtón.

- Persze - szólt a válasz bentről. - Figyelj, amit legutóbb mondtam... nem kell minden egyes alkalommal kopognod. Gyere be nyugodtan. Közös a szoba. - mondta amikor beléptem.

- Jó, csak tudod nem tudtam hogy van-e rajtad ruha meg ilyesmi.

- Miért ne lenne? - nézett rám furán.

- Nem szokásod fürdeni? - nevettem el magam.

- Reggel szoktam - mosolyodott el.

- Akkor én mehetek most? - kérdeztem, mire válaszul bólintott egyet.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

hey hi hello

itt a várva várt rész, amit nyomorúságos életem hirtelen, és semmiből jövő problémái miatt nem voltam képes eddig kirakni.
a következő résztől kicsit izgibb lesz a történet, ígérem.
all the love – rita♡