HELLO EMBEREK!! ^^

Még is hoztam a már nem mostanában kért sztorit. Sajnos most hirtelen nem jut eszembe kinek készült😅de remélem elnyeri a tetszésed.

A hibákért megint csak bocsánatot kell kérnem, csak hát..mostanában szokásommá vált hogy éjszaka írok.

Mindenkinek jó olvasást!

Részeket továbbra is lehet kérni! mention a usermention a user

A szerelem szép dolog. Ha valaki igazán szereti a másikat akkor nem számít semmi, se a kor, se a magasság, sem pedig az hogy ki milyen helyet tölt be a ranglétrán. Hát igen, az a fránya ranglétra. Mindig, mindenkit besorol. De ez van. Mindenki születik valamilyen célból, csak van aki olyan életet kap amit nem érdemel meg.

Te is így jártál. Nem tartozol királyi családhoz, de még a grófokhoz sem. Egyszerű paraszt családból származol, akik főként földművelésből élnek. Csak hogy, neked megadatott az hogy a királyi palotában dolgozhass. Nincs ennek semmi érdekes története, csak felkértek arra hogy légy a királyi család szolgálója. Akkor még azt gondoltad hogy majd az lesz a dolgod hogy, takaríts, felmoss és lesd a felségek minden kívánságát. De koránt sem ez volt a feladatod. A király fiának lettél a kis csicskása. Veled egykorú a fiú. A szülei a szemed előtt mondták meg neki hogy nem barátkozhat veled, de a fiú ennek ellenére is beszélt veled. Nem szabadott volna túl közel kerülnötök egymáshoz, csak hogy erre már te magad is későn jöttél rá. Felix egy helyes fiú és még ráadás képpen a modora is tökéletes. Annak ellenére hogy egy cseléd vagy, sosem bánt veled úgy mintha ő sokkal nagyobb helyen helyezkedne el, pedig így van. Már az elejétől kezdve barátságosan viszonyult hozzád, és ez az ami miatt menthetetlenül beleszerettél a magas fiúba.

____________________________________

A mai napon a királyi udvarban egy kis banzájra kerül sor, csak mert miért ne. A gazdagoknál ez már csak így megy, ha mulatni akarnak egy kicsit akkor annak semmi akadálya.

Felix nem volt elragadtatva ettől. Tudtad hogy a fiú ki nem állhatja ezeket a partikat, hisz ilyenkor nem viselkedhett úgy ahogyan akart. Mindig végig kellett hallgatnia az apja és más nemesek közt lezajlodó rém unalmas párbeszédeket, amik főleg politikáról szóltak, és hát valljuk be, nincs olyan fiatal aki ezt élvezné.

Felixel épp kint ültök a Kastély mögötti kis kertben. Mint mindig, most is beszélgettek. Képesek vagytok órák hosszát beszélni a nagy semmiről, de persze vannak komolyabb beszélgetéseitek is.

Egy aranyos padocskán ültök közel egymáshoz. Te szépen, egy hölgyhez illően, keresztbe tett lábakkal és egyenes háttal ülsz míg Felix görnyedt háttal és laza terpeszbe tett lábakkal tehénkedik melletted. Egy külső szemlélő számára ez elég különös látványt nyújthat, de ez általában így szokott lenni.

-Semmi kedvem ehhez az egész felhajtáshoz. - veti hátra fejét fáradtan a melletted ülő szőke fiú.

-Igen, tudom - sóhajtasz fel - de mint hercegnek, kötelességed ott lenni. - mondandótad nyomatékosítva nézel a fiúra. A fejét lassan hozza vissza eredeti állapotába, majd azt követően egy szót sem szólva tanulmányozza arcodat. Közelebb hajol hozzád, annyira, hogy már meleg lehelletét érzed saját ajkaidon. Már csak egy milliméter választ el titkete egymástól, mikor is egy női hangra lesztek figyelmesek. Mint a galambok, úgy rebbentek szét.

-Felix herceg, itt az ideje hogy készülni kezdjen az esti bálra. - értesíti kedves hangon JiAh a fiút. JiAh egy nevelő nő, aka bébiszitter, vagy valami ahhoz hasonló szerepet tölt be. - T/N kisasszony, magának sem ártana keszülödni. - néz rád egy szelíd mosoly társaságában a harmincas éveit taposó nő.

-Majd még beszélünk T/N. - Felix gyengéden kezedért nyúl és egy aprócska, pillangó puszit hagy rajta. Te ezt a jelenetet teljesen elvarázsolódva követed, míg nem egy komisz mosoly kíséretében a fiú távozik.

-Szerintem tetszel Felix úrfinak! - mondja JiAh miközben készültök az estére. Te és a többi itt dolgozó lány, ma felszolgálók lesztek.

-Ne beszélj butaságokat Unnie, ez lehetetlen. Felix herceg én pedig egy egyszerű paraszt lány. - motyogod lehajtott fejjel.

-A szerelemnek nem lehet határokat szabni. - villant egy biztató mosolyt, majd indul a dolgára. Egy sóhajtás után te is követed a nőt, hiszen ha késve érnél oda, valószínűleg fejedet vennék, persze csak képletesen.
_________________________________

A bál már nagyban zajlott. Gyönyörű ruhák ameddig a szem ellát. Egy ideg még te magad is élvezted az estét, ugyanis a vendégek többsége kedves volt. Míg nem egy gyönyörű lányba botlottál… Felix oldalán. Látszott a fiún hogy csak kényszerből van a lány mellett. Lopva egymásra néztetek, de ennél többre nem futotta mert téged és őt is szólított a kötelesség.

Néhány perc múlva az utad a Királyhoz és annak kis társaságához vezetett.

-Koccintsunk hát erre az eljegyzésre! - jelenti ki a király boldogan mire benned megáll az ütő. Ijedten néztél Felixre, a fiú most nem viszonozta a pillantásod. Apjára meredt dühtöl izzó szemekkel. Valahogy sejtetted hogy ennek nem lesz jó vége.

-Nem lesz itt semmiféle esküvő! - jelenti ki határozottan a szőke fiú. - Nekem senki nem fogaj megmondani hogy kivel házasodjak össze, még te sem! - bök ujjával apja irányába.

-Hogy merészelsz velem így beszélni te kis taknyos?

-Nem érdekel hogy mit akarsz - közli apjával ridegen Felix - én mást szeretek! - ezzel rád emelte barna iriszeit és aranyosan elmosolyodott. Egy pillanat alatt szelte át a kettőtöket elválasztó távolságot, aztán kezedet megragadva kezdett el olyan gyorsan futni, hogy alig bírtad vele tartani a tempót. Utatok egyenesen a karámokig vezetett.

-Felix mire készülsz? - kérdezed lihegve.

-Elmegyünk innen, itt hagyunk mindent és mindenkit. - vázolja fel a tervet, közben pedig felszerszámozza a lovát. Kivezeti a jószágot a helyéről, aztán veled szemben megáll.

-A megismerkedésünk napjától kezdve tudtam, hogy én téged akarlak feleségül venni. Szeretlek téged, és nem kell ennél több. Érted képes vagyok mindenért lemondani, de csak akkor ha te is akarod. - néz mélyen a szemedbe.

-Felix ez nem helyes. - hórgasztod le a fejed és rosszallóan megrázod.

-Teszek rá hogy mi a helyes - kezét állad alá helyezi ezzel megemelvén a fejed. - Én téged szeretlek. Kell több ennél? - kérdezi egy aranyos mosoly mellett, csillogó szemekkel.

-Nem - mosolyogsz el te is. Felix ezt hallván derekadat átkarolva húzott egy lágy csókba. Finoman mozgatta ajkait, mintha attól félen hogy bármejik pillanatban apró darabokra törhetsz.

-Indulunk kell! - monda miután elváltatok egymástól. Jelezvén hogy egyet értesz, egy aprót bólintottál. A fiú ki nyújtotta feléd a kezét, amit te tétovázás nélkül fogadtál el. Mind a ketten helyet foglaltatok a csoda szép korom fekete paripán. Felix a gyeplőn rántva egyet indította el a lovat, ezzel a hátatok mögött hagyva az eddigi életeteket.