SZIASZTOOOK!

Hát igen, én vissza dugtam ide a képem😅és mielőtt még belekezdenénk, szeretnék valamit mondani. Szóval az írás nekem csak egy hobbim, persze szeretem csinálni, de vannak ennel fontosabb dolgok az életben, és ahogy észre vehettétek, nem is vagyok annyira aktív. Ennek az az oka, hogy nem mindig tudok olyat írni ami nekem is tetszik. Ezért kesek nagyon sokat a kérésekkel, és tényleg mélységesen sajnálom hogy ennyit kell várnotok egy kérésre, de ígérem hogy meg írom őket🥺köszönöm ha elolvastad

Ez a rész Yoongii21 részére készült!

Addig is jó ólvasást nektek!❤️

A szerelem igazán sokrétű. Van, amikor sajog miatta a szíved, darabokra szed és felemészt belülről. Képes teljesen elvenni az eszed. Megnehezíti a koncentrációt, és kizár minden mást, csak az az egy személy jár a fejedben minden egyes percben. Viszont, ha nem éppen a lelkedet teszi tönkre, akkor bizony nagyon is az életedet teszi szebbé és „naposabbá”. 

Csodálatos érzés mikor találsz egy embert, akivel úgy passzoltok akár csak a puzzle darabjai. Mikor megtalálod azt az embert, aki igazán egésszé tesz, és minden szebb lesz vele. 

Én már megtaláltam ezt az embert. 

Jiminnel már 3 éve hogy boldog kapcsolatban élünk. Nem könnyű egy idolal lenni, de abszolút megéri a sok fáradtság. Rengeteg nehézség állta az utunkat. Jimin sokat dolgozik, és ez sokszor feszültséget szült. De, mint minden párkapcsolat, a miénk sem tökéletes. Emberből vagyunk, az ember pedig már magában sem tökéletes. Szerencsére sosem volt olyan, hogy ne tudtuk volna megbeszélni kinek mi bántja a csőrét. Mindig szánúnk időt a problémák megbeszélésére. Talán ezért is vagyunk ilyen jó páros.

A 3 év legboldogabb pillanata az volt mikor kiderült, hogy várandós vagyok. Jimin leírhatatlanul boldog volt, és mikor közölte a fiúkkal a hírt a dorm szó szerint zsongott a boldogságtól. Jó volt látni, hogy a fiúk is jól fogadták, sőt, majd kiugrottak a bőrükből. Jimin már akkor azt tervezgette milyen kis szoknyát vesz neki, holott még nem is tudtuk a nemét. De Ő szentül hitte, hogy kislány lesz, és mit ad isten, igaza lett. Mikor már a 16.hétben voltam, az orvos megkérdezte, hogy akarjuk-e tudni a kicsi nemét, mi pedig nem voltunk ellene. Hatalmas volt az öröm mikor kiderült, hogy kislány lesz.

Ahogy az idő múlt, én úgy nőtem egyre nagyobbra. Már nehezebben ment minden, és alig vártam, hogy túl lehessek a szülésen. A héten kerül megrendezésre az MMA díjátadó ünnepség, amire természetesen a fiúk is hivatalosak. Jimin eleinte nagyon hadakozott az ellen, hogy velük tartsak, lévén már az utolsó hónapban vagyok, de addig nem tágítottam míg be nem adta a derekát. Egész héten a próbateremben voltak. Kora reggeltől, késő estig a műsoron dolgoztak. 

A nagy napon mindenki izgatott volt. Míg a fiúk öltöztek én addig kicsit sétálgattam és nézelődtem. Még ennyi idő után is nehéz megszokni azt az őrületet, ami ilyenkor itt folyik. Mindenkinek van teendője, és mindenki egyszerre van egyhelyen, ezért is akkora a nyüzsgés. 

Miután kellően kisétáltam magam, visszamentem a fiúk öltözőjéhez. Már mindannyian elkészülve ültek, és hangoltak vagy éppen bemelegítettek. Pont amikor beléptem az ajtón, láttam hogy Jimin akkor végez a bemelegítéssel. 

- Hát itt vannak a hercegnőim. – lép hozzám egy fülig érő mosollyal Jimin és egy puszit nyoma homlokomra. 

- Izgulsz? – kérdezem tőle egy szelíd mosollyal.

- Csak annyira, mint mindig. – nyom egy pillangó puszit ajkaimra.  

- Fiúk idő van! – zendül fel a menedzser hangja. Jimin egy pillanatra a hang irányába pillant, majd gyorsan féltérdre ereszkedik, hogy egyszintben lehessen a hasammal.

- Szurkolj apunak kicsim! – simítja meg a pocim, majd nyom rá egy puszit.

- Jók lesztek! – adok egy gyors puszit a fiúnak, aki egy mosoly után már ott sincs.

*Az előadás után*

A fiúk újra fantasztikusat alkottak. Még a mai napig képesek lenyűgözni minden előadásukkal. Csak egy pillanatra jöttek vissza. Gyorsan megszárítkoztak, ittak pár kortyot, de aztán már mentek is elfoglalni a helyeiket. Természetesen előtte Jimint még lerohantam és össze vissza puszilgattam. 

Nem sokkal a rendezvény vége előtt valami furát éreztem. Aztán a semmiből fájni kezdett a hasam. És ekkor megéreztem, hogy elfolyik a magzatvíz. 

Minden olyan gyorsan történt. A staff gyorsan hívott egy mentőt, amire legnagyobb meglepetésemre nem kellett sokat várni. Mielőtt bárki is szólhatott volna Jiminek, leszögeztem, hogy csak az ünnepély után szólhatnak neki.

A hordágyon fekve a kocsi tetejét bámultam, és figyeltem a légzésemre ahogy azt mondták.  A beérés után egyből egy üres szobába vittek, ahol vártam az orvos megérkezésére. Miután Ő is megérkezett, elmondott mindent, amit tudnom kell, és megnyugtatott hogy nem lesz semmi baj. A nővérek adtak fájdalomcsillapítót, de még így is éreztem azt a kellemetlen fájdalmat. 

Nemsokkal később kicsapódott az ajtó és egy lihegő Jimin lépett be rajta. Becsukta az ajtót majd a mellettem lévő székre telepedett.

- Hogy érzed magad? – simított finoman a hajamra egy apró mosoly kíséretében. 

- Még élek. – mondom erőtlenül. – De túl fogom élni. – mosolyodok el halványan.

- Tudom, hiszen nagyon erős vagy. – simít arcomra, aminek köszönhetően egy fokkal nyugodtabb leszek. 

Végszóra pedig betoppan egy nővér. Elvégez egy gyors vizsgálatot, ezek után pedig az következett amitől a legjobban féltem.

- Készen áll a szülésre. Szólók a doktorúrnak. – ezzel el is hagyta a szobát.

Idegesen néztem Jiminre, és talán kicsit meg is szorítottam a kezét. Ő hozzám hajolt, és nyomott egy puszit a homlokomra. 

- Nem lesz semmi baj, végig veled leszek. Együtt megcsináljuk. – mosolyog bíztatóan, aminek köszönhetően kicsit oldódik a bennem felgyülemlett feszültség. 

Az orvos belép a szobába néhány ápolónővel az oldalán. Elszállítanak a szülőszobába, és kezdetét veszi a szenvedésekkel teli utam.

*1órával később*

Sikeresen túl estem rajta. Nagyon nehéz volt, és azt hittem feladom, de nem tettem. Jimin végig ott volt és bíztatott, tartotta bennem lelket. Egy óra kínlódás után világra hoztam a gyönyörű kislányunkat, Seoyeont. Tündéri egy kislány. Miután elvégezték a szükséges dolgokat, én is megfoghattam. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy 9 hosszú hónap után végre a kezemben foghatom a csöpp testét és érezhetem a melegét. Leírhatatlan az a boldogság, amit akkor éreztem. Felnéztem Jiminre, aki elvarázsolódva nézett minket. Megemeltem a kicsit ezzel jelezve, hogy Ő is fogja meg. Nem is kellett több, Jimin boldogan karolta fel Seoyeon kis testét. Mindenfélét mondott neki, dicsérgette és elmesélte mi minden vár rá, persze csak röviden. A meghitt pillanatot pedig a BangTan többi tagja szakította meg. Egy emberként törtek be az ajtón, kishíján fellökve Namjoont. Jimin egy hitetlen mosolyt villantott a kis bagázs felé, én pedig nagyban csittegtem, mivel a kicsi éppen szundikált. Az összes tag elvarázsolódva nézte a Jimin kezében alvó Seoyeont. 

- Szia pici hercegnő! – simított a pici fejére Tae. – Nagyon szép kislány vagy, apukádék nagyon szerencsések hogy egy ilyen kis tündérrel lettek megáldva. Már alig várom, hogy együtt játszhassunk és mindent megmutathassunk neked. De addig is, a szemünk fényeként fogunk rád vigyázni. – Tae szavai egyenesen a szívemig hatoltak. Boldog voltam, hogy a mi egyetlenünk egy ilyen csodás helyen fog felnőni. Boldog voltam, mert tudtam az életünk csak még szebb lett.

(sajnálom hogy ennyire lapos lett, de a terhes téma nem a terepem😅)