A KÖVETKEZŐKBEN YURI TÖRTÉNETEK LESZNEK LÁTHATÓAK! AKI NEM SZERETI AZ EFÉLE TARTALMAT AZ MOST FEJEZZE BE AZ OLVASÁST!!!!

___________________________________

Lisa:

Egy nagy veszekedésen voltál túl a családoddal. Sosem hitted volna hogy képesek lesznek így beszélni veled. Nagyon fájt, nem akartál semmi mást csak a szobádban gubbasztani és kisírni magad.
Persze ez nem mehet ilyen könnyen, ugyanis halk kopogás ütötte meg a füled. Fejedet a párnádba nyomtad és sóhajtottál egy nagyot.

-T/N bemehetek? - hallod meg Lisa hangját.

-Nem! - mondod határozottan. Nem akartad hogy így lásson, igaz együtt vagytok már egy ideje de még sosem sírtál előtte.

Ekkor nyílik az ajtó és belép rajta az a szürke hajú szépség, aki beragyogja az életed

-Akkor is bejövök! - mondja mikor már becsukta maga mögött az ajtót. Rád nézett, de te csak lehajtottad fejed. Érezted ahogyan besüpped melletted az ágy, és két kar fogja át a vállad, ezzel magához húzva téged.

-Bármi is legyen a baj, ígérem itt leszek veled és együtt megoldjuk. - suttogja lágy hangon majd egy apró puszit nyom fejed tetejére.

Jennie:

Eleged volt mindenből. Semmi sem sikerült, semmi sem úgy ment ahogy te azt akartad. Mindenért csak magadat okoltad, és ennek az lett a vége hogy ocsmányabbnál ocsmányabb jelzőket aggattál magadra, az meg már csak a hab a tortán volt amit a lányok fanjaitól kaptál. Sosem szereted magad igazán, de Jennienek hála sikerült összekaparnod némi önbizalmat. Ami most teljesen elillani látszott. A fürdőszoba hatalmas tükre előtt álltál és azt nézted hogy mit tudnál megváltoztatni magadon, és mikor rájöttél hogy nincs olyan amit ne akarnál megváltoztatni magadon, idegesen ütöttél egyet a tükör közepébe. Kezedből folyt a vér, töménytelen mennyiség. Nem csináltál semmit csak a falnak dőlve sírtál.

-T/N te meg mi a francot csináltál? - hallod meg Jennie kétségbeesett és aggódó hangját az ajtó irányából. Oda emeled a fejed de nem tudsz semmit sem mondani, csak sírsz és sírsz. Barátnőd villám sebességgel ment oda hozzád és szorosan megölelt, fejedet nyak hajlatába fúrtad és mélyen beszívtad édes illatát.

-Olyan buta vagy Jagi. - mondja reszketeg hangon, fel pillantasz rá és látod hogy szemei könnyektől nedvesek. - Soha többet ne csinálj ilyet, szeretlek és nem élném túl ha elveszítenélek. - folynak le első könnycseppjei. Tiszta kezeddel arcához nyúlsz és letörlöd őket, majd egy rövid csókot nyomsz remegő ajkaira.

Rose:

Roseval már vagy 8 hónapja együtt vagytok. Fantasztikusan megvagytok, és mindenben támogatjátok a másikat. Te mostanában azon ügyködsz hogy fejleszd a tánctudásod ugyan is kelleni fog, ha háttértáncos akarsz lenni. Párod elvállalta hogy segít neked. Először óckódtál az ötlettől, mivel nem akartad hogy lássa miként szerencsétlenkedsz. De ő addig-addig nyagatott míg meg nem adtad magad.

-Azt a lábad tedd kicsit előrébb és akkor ki fog jönni. - mutogatja el Rose gondosan a lépéseket. Már negyedszerre futtok neki ugyan annak a résznek, és te kezdesz egyre idegesebb lenni. Újra elérkezik az a rész ami nem megy, ám most a változatosság kedvéért nagy koppanással érkezel térdedre.

-Úristen! - lép oda hozzád a lány egyből és hátadra simítja kezét. - Jól vagy? - fürkészi aggodalmasan arcodat.

-Nem, nem vagyok jól… - remeg meg a hangod. - elegem van. Nekem ez nem megy. Már az elején be kellett volna látnom hogy kudarcot fogok vallani. - sírod el magad.

Rose nem mondott semmit csak magához húzott, finoman megfogta állad, hogy így megtudja emelni fejed. Mélyen szemedbe nézett és egy szenvedélyes csókban hívott. Miután elváltatok egymástól homlokát a tiédnek döntötte és aranyosan elmosolyodott.

-Te vagy a legjobb, ezt jól vésd a fejedbe, de ha nem hiszed el akkor addig fogom ezt hajtogatni ameddig el nem hiszed. - nyomott egy puszit szádra.

Jisoo:

Az életedben a barátok mindig is nagy szerepet töltöttek be. Így hát számodra a legjobb barátod nem csak egyszerűen egy barát volt, hanem családtag. Számodra a barátság volt a legfontosabb dolog, persze a családod is nagyon fontos volt, de mivel sosem voltál egy családcentrikus ember így főleg a baráti körödre támaszkodtál.
A mai nap egy átlagos szombati napnak indult. Jisooval otthon pihentetek, és élveztétek egymást társaságát. Ugyanis mostanában erre kevés időtök adódott. Épp közösen főzőcskéztetek mikor a telefonod megcsörrent a a pulton. Kíváncsian pillantottál a kijelzőre, hogy meglesd milyen név vagy éppen szám virít rajta. A legjobb barátnőd beceneve állt ott.

-Jisoo felvennéd, nekem maszatos a kezem. - nyugodt szívvel kérted meg párod a telefon felvételére hiszen barátnőd tökéletesen beszélte a nyelvet. Míg Jisoo a telefonért nyúlt, addig te nyorsan megmostad kezed.

-T/N ezt nem értem, nem koreaiul beszélnek benne. - nyújtja feléd a telefont a lány. Furán nézel a telefonra, nem érted hogy van az hogy nem beszél a barátnőd koreaiul.

-B/N? (barátnőd neve) - szóltál bele bizonytalanul a telefonba.

-Nem T/N! B/N anyukája vagyok. - ekkor hirtelen rossz érzésed támad. Nem tudtad megmagyarázni de valami nagyon nem stimmelt, már csak az sem hogy ő hív és hogy B/N telefonjáról.

-Miért tetszik keresni? - kérdezel rá félve.

-B/N egy autó baleset áldozata lett tegnap este. - mondta a barátnőd anyukája a sírással küszködve. Nem hittél a fülednek. Minden szó nélkül nyotad ki a telefont és tetted a pultra. Hirtelen minden előjel nélkül rogytál földre. Jisoo ijedten rohant hozzád és leggugolt melléd.

-Mi történt? Mit mondott? - kérdezi aggodalmasan.

-Ő már nincs többé. - mondod remegő hangal, aztán keserves sírásba kezdesz. Párod ezt látván szorosan magához húz és hátadat simogatja.

-Minden rendbe fog jönni! Légy erős, ő sem akarná hogy szomorkodj. Együtt átvészeljük! - puszil hajadba és mégjobban magához szorít.