Whats up guys?!

Vissza tértem egy újabb résszel @NikolettHs részére.
Őszíntén sajnálom hogy ennyit kellett várnod, de félúton megállt a tudomány xd

A végéért már most bocsánatot kérek. Pls senki se öljön meg majd miután elolvasta

A helyesírási hibákért bocsánat, de nem volt kedvem kijavítani😅

Jó olvasást! ❤️

Részt továbbra is lehet kérni!!!

Az élet kegyetlen és senkit sem kímél, még az ártatlan kisgyermekeket sem. Pedig egy gyermek legrosszabb tette csak az lehet hogy eltör egy értékes porcelán tárgyat, de ez kivel nem fordulhat elő? Az édes pofijukra nézve máshoz sem lenne kedvünk csak ölelgetni őket. De van olyan ember aki nem ölelgetni és dédelgetni akarja a csöppségeket, hanem dolgoztatni.

Legnagyobb elkeseredésedre te is egy ilyen helyzetbe kerültél. Egy csöpp gyermek vagy, aki még azt sem tudja hogy mi akar lenni, csupán csak ábrándos álmokat dédelget. De ez egyes embereket mit sem érdekel. Fogtak és elválasztottak a családodtól és egy koszos és sötét pincébe raktak sok más gyerek közé. Éjszakák hosszát sírtad át az anyukádat szólóngatva. Éhes és szomjas voltál, ezek mellett rettentően kimerült voltál és még fáztál is. Azonban az egyik nap egy veled egykorú fiú szegődött melléd, aki megosztotta veled a szebb napokat is látott takaróját.

-Köszönöm.. - motyogod alig hallhatóan magad elé. Túlságosan félsz ránézni a fiúra.

-Mostmár nem lesz semmi baj - fogja arcodat két keze közé és biztatóan rád mosolyog. - Meg foglak védeni mindentől! - jelentett ki magabiztosan. Te akkor még nem is sejtetted hogy ez tényleg így lesz.

___________________________________
*NÉHÁNY ÉVVEL KÉSŐBB*

A mai nap egy igen kellemes nap, de kár hogy nem élvezheted felhőtlenül mivel meg kell szerezned a napi betevőt különben nagyon megjárod. Azon gondolkodsz hogy hogyan juthatnál pénzhez, mikor egy igen csak gazdagnak kinéző fiú sétál el előtted. Mindjárt nem kellett már a fejedet törnöd. Fekete csukjádat a fejedbe húztad majd árny módjára eredtél a fiú után. A magas fiú lekanyarodott egy mellékutcára, ami neked most kapora jött. Nem szeretted volna bántani, de sokszor nincs más választásod. Ha szép szóval nem éred el amit akarsz akkor kénytelen vagy erőszakhoz folyamodni. A Telepi embereknek mindegy hogy szerzed meg a pénzt, csak legyen meg, őket nem érdekli hogy ha gyilkolni kell, őket csak a pénz élteti. Nincs türelmed játszadozni a fiúval, hátulról rátámadsz majd harcképtelenné teszed. Nem ölöd meg, csupán csak az eszméletét vesztette el az áldozat. Amíg nincs magánál addig gyorsan átkutatod a zsebeit.

-Jackpot! - vigyorodsz el ahogy kezedbe akad a pénzzel tömött vaskos tárca.

Ezek után nem várva rohansz vissza a telepre hogy leadd az aznapi "zsákmányt".

Lassú léptekkel sétáltál a "szállás" helyetekig - ami egy dohos pince - miután a pénz és az ékszerek a nagyfőnöknél voltak. De valami szemet szúrt. Legjobb barátod állt a pince ajtajában. Amint meglátott téged széles mosolyra húzta száját. Ahhh, az a mosoly. Ez a gyengéd. Tagadhatatlanul beleestél a magas fiúba. Tudod hogy rá mindig számíthatsz, és ez már kiskorotok óta így van.

-T/N mondanom kell valamit! - húz félre kezednél fogva. Gyorsan még körbenéz, nem-e jön valaki, aztán újra neked szenteli a figyelmét.

-Miről van szó Mingi? - fürkészed arcát kérdőn.

-Ma meg fogok szökni innen. - először nem akarsz hinni a fülednek, de miután vissza kérdeztél és szintén ugyanaz a válasz érkezett, lefagytál. Nem tudtad hogy mit mondhatnál. Csak álltál ott és néztél magad elé.

-És mégis hogyan? - teszed fel a kérdést mikor már érzel magadban annyi lélek jelenlétét, hogy szóra nyisd a szád.

-Azzal te ne törődj! - simít végig arcodon. -De ígérem hogy visszajövök érted. Vigyázz magadra T/N! - megölelt és egy puszit nyomott a homlokodra. Még egyszer utoljára rád mosolygott, aztán eltűnt. Egy ideig még a dolgokat emésztve álltál egy helyben, aztán miután rájöttél hogy ez tényleg megtörtént, zokogva omlottál a földre.
Akkor még nem tudtad hogy újra látni fogod.

________________________________________
*ÚJABB ÉVEKKEL KÉSŐBB*

-Oh a picsába! - sziszeged idegesen mikor a visszapillantó tükörben feltűnnek a már jól ismert rendőr autók. A gázra taposva váltottál gyorsabb tempóra, remélve hogy ezúttal is kicselezheted a jardot. Gyakorlott mozdulatokkal forgatod a kormányt, de hiába vagy jártas a vezetésben, egy éles kanyar miatt oda vész az irányítasod a jármű felett. Az autó irányíthatatlanná vált, te pedig várva hogy mi lesz, kezeidet a fejed köré raktad hogy legyen ami védi az ütésektől. A jármű egy bukfenc megtétele után megállt. A lábad kegyetlenül fájt és a fejed sem úszta meg egy kisebb koppanás nélkül. Menekülni akartál, érezted hogy le kell lépned, de amint kinyitottad a szemed forogni kezdett veled a világ.

Belefáradtál. Ebben a pillanatban jöttél rá hogy eleged van ebből az életből. Meguntad hogy folyton futnod kell. Nem akartál már a sötétben bújkálni, arra várva hogy újra megölj egy embert. Véget akartál vetni az egésznek. Úgy érezted ennek itt és most vége kell hogy legyen.

A fájdalomtól eltorzult ábrázattal álltál neki keresni a fegyvered. Eldöntötted hogy ennek véget vetsz.

-Végre meg vagy te kis sunyi. - mondod az előkerült pisztolynak. Egy percre megálltál, és komolyan elgondolkodtál azon hogy ezt most megteszed-e? Tudtad hogy nincs családod, vagy is hát van, de nem tudod hogy kik ők, és ők sem ismernek téged. Nincs egy barátod sem, legalább is már egy jó pár éve nincs. Rájöttél hogy nincs miért élned. Ennyi, eldöntötted hogy véget vetsz ennek az őrületnek.

Betöltöd a csövet, kibiztosítod, majd már emeled is a halantékodhoz. Az ujjad a ravaszon pihen, készen vagy megtenni. Sosem ijesztett meg az öngyilkosság gondolata. Készen álltál arra hogy elsüsd a pisztolyt, viszont a következő percben kivágódó ajtó megakadályoz a célodban.

A fegyvert lassan engeded le, aztán nagy szemekkel a téged bámuló rendőrre nézel. Ebben a percben még a vér is megfagyott benned. Felfogni nem tudtad amit láttál. Képtelenségnek tartottad. Biztos voltál benne hogy csak halucinálsz.

-Mingi…? - kérdezed halk, rekedt hangon. A sós könnycseppek marták a szemed. Nem tudtad kontrollálni az érzéseid. Ezer fiú közül is képes lettél volna felismerni a fiút.

-T/N…Te…. Mi…. - próbált értelmes szavakat kinyöszörögni,viszont semmi értelmes nem hagyta el a száját. Csak mereven állt és nézett téged.

Más esetben talán még örültél is volna a fiú felbukkanásának. De dühített a tudat hogy képes volt magadra hagyni, úgy hogy megígérte, vissza megy érted. Lábadat lendítve gáncsoltad el a fiút. Egy gepárd gyorsaságával szálltál ki a járműből és ültél a fiú derekára. Kezeit feje fölé szorítottad és nem hagytad szabadulni. Azt hitted jóval erősebb nálad, de a jelek szerint nem, vagy csak nem áll szándékában harcolni ellened.

-Hagytál volna engem megrohadni ott. Vártam rád, minden nap azt vártam hogy mikor bukkansz fel és mentesz meg. De te nem jöttél… - hangod elcsuklott, a sírás mardosta a torkod. Úgy érezted hogy megfojtanak a rádtörő érzelmek. - UTÁLLAK SONG MINGI! - üvöltöd szinte már a fiú arcába, azt ami a szívedet nyomja. Már nem fogod vissza magad. Az érzések átveszik feletted a hatalmat. Sírva borultál a fiú mellkasára. Egész testedben remegtél, sírásod hangos és szívet szaggató volt.

-Mindent sajnálok… Annyira sajnálom. Szeretlek T/N. - érzed ahogy hosszú karjai köréd fonódnak. A pillangók életre kelnek a hasadba és vissza hozzák azt a régi érzést. A szíved irgalmatlan tempót kezdett el diktálni. Nem hitted el hogy még ennyi idő elteltével is képes megdobogtatni a szíved. De ez semmin sem változtatott. Hiába találtál vissza Mingihez, a dolgok akkor sem lesznek jobbak. Egy körözött gyilkos vagy, nem tudna semmit sem tenni a védelmed érdekében. Nem láttál más kiutat. Véget fogsz vetni ennek, elhatároztad, így meg is teszed.

Megemeled a fejed és szembenézel azzal a gyönyörű szempárral amibe beleszerettél annak idején. Kezedet remegve viszed a hófehér tökéletes bőrfelülethez, amin aztán lágyan végig simítasz. Halványan elmosolyodsz majd közelebb hajolsz a fiúhoz. Mingi téged megelőzve tapadt ajkaidra mohón. Ez a csók volt minden vágyad, és most végre megkaptad. Egy rövid csókcsata után- igaz fájó szívvel - de feltápázkodtál a fiúról. Szemed megakad a mellette heverő pisztolyon, és még mielőtt észrevehetné mire pályázol, felkapod a fekete tárgyat és arrébb sántikálsz.

-T/N mire készülsz? - pattan fel Mingi ilyedt tekintettel.

-Sajnálom Mingi de én ezt nem bírom. - mondod ridegen és újra felkészíted a fegyvert a használatra. - Én belefáradtam az életbe… De sosem foglak elfelejteni.. - mosolyodsz el halványan majd lassan emeled a kezed - Szeretlek Mingi - mosolyogsz könnyes szemekkel a fiúra és már meg is húzod a ravaszt……

MINGI POV:

-T/N NEEE! - kiáltok fel kétségbeesetten. Nem szabadott volna hagynom.

Odarohantam a lányhoz és a karomba vettem. Az egyenruhámat beborította a fejéből szivárgó vér.

-Szeretlek T/N. Mindig is szeretni foglak! - öleltem magamhoz az élettelen testet.

Fájt. Borzasztóan fájt. Sosem bocsátom meg magamnak. Nem kellett volna ennek történnie, nem szabadott volna hagynom. Egy pillanatra felnéztem, és szemét szúrt a földön heverő pisztoly. Hezitálva, de kézbe vettem a fekete eszközt. Újra lenéztem az ölemben heverő lányra. Szerettem, és még szeretem is. Vele akarok lenni, újra mellette akarok lenni.

A fejemhez emeltem a pisztolyt. Becsuktam a szemem, majd a ravasz meghúzásával végleg véget vetettem az életemnek…. Csakis azért hogy újat kezdhessek azzal a nővel akit a világon mindennél jobban szeretek.

Mostmár békés életét élhetünk a végletekig…..