⋆ ˚｡⋆ ✧────────────✧⋆｡˚ ⋆

( chapter one. )

❛ macusa sucks!  ❜

⋆ ˚｡⋆ ✧────────────✧⋆｡˚ ⋆

azután. 

1927.

átrium 

 brit mágiaügyi minisztérium

1927. MÁJUS 31.

Gellert Grindelwald, a hírhedt sötét varázsló elszökött, miközben a MACUSA kiadta volna az őrizetéből Európába a Nemzetközi Varázslógyűlés döntése alapján, hat hónappal a New York-i elfogatása után.

1927. május 30-án a Nemzetközi Varázslógyűlés szankcionálta Gellert Grindelwaldnak az Egyesült Államok Mágikus Kongresszusa börtönéből Európába való átszállítását, Rudolph Spielman és további auror kísérők felügyeletével. Grindelwaldot az Európában elkövetett bűncselekmények miatt kívánták büntetőeljárás alá helyezni.

A szállítás előtt Grindelwald meggyőző képessége miatt kivágták a nyelvét, mivel több korábbi őr is mellé állt.

A szökésben a segítségére volt egy Abernathy elnevezésű...

Még mielőtt végig tudtam volna olvasni a sort, egy kéz hirtelen kikapta a karmaim közül a Reggeli Próféta friss számát. Eltátottam a szám és felkaptam az alakra a fejem.

– Merlinbe a MACUSA-val! Ennyit nem lehet rájuk bízni! – pufogott a nővérem, Belvina, aki lehuppant a szemben lévő székre.

Le merném fogadni, hogy nem teljesen a MACUSA hibája. Azért mégis csak Gellert Grindelwaldról beszélünk... kétlem, hogy bármilyen őrség útját állhatta volna, főle,g ha volt belső embere is.

– Hé! Végig akartam olvasni! – kiáltottam fel háborogva, a Próféta után nyúlva, de hiába, a nővérem már elvette, én meg már a levegőt csapkodtam, tehetetlenül. Csak egy újabb nem kisebb testvérként, semmi több. – És már megint késtél! Bells, ezt nem hiszem el! Mindjárt lejár az ebédszünetem!

– Áh! Plusz tíz perc miatt nem fognak leszidni – legyintett rám Bel érdektelenül, de közben nem nézett rám, hanem csak falta a sorokat az oldal végéig. A sorokat, amiket én akartam elolvasni az ebédszünetemben. Ennyit arról, hogy képben maradok a világ varázslóhíreivel kapcsolatban. Na persze, ha majd egy gyűlésen nem tudom tartani a lépést, a nővéremre foghatom az egészet. Mintha visszamentünk volna az iskolába.

Bel, egyetlen nővérem a Nemzetközi Varázslókapcsolatok Főosztályán dolgozott, egész magas pozícióban és mindig rohant. És a mindig alatt azt értem... hogy állandóan. Sosem volt időben. Mintha az órája folyamatosan késett volna. De a nővéremnek még csak órája sem volt.

Mentségére legyen mondva, az ő munkája is megkövetelte, hogy képben legyen a hírekkel. Bár erősen kételkedtem benne, hogy aznap reggel nem az volt az első dolog, amit közöltek vele, hogy Amerikában Grindelwald elszökött. Az is lehet, hogy éjszaka felébresztették a fejleménnyel.

Megmagyarázná, hogy miért néz ki olyan szétszórtan a tökéletes lánygyermek Belvina Thalassa Black.

– Mit gondolsz?

– Miről? Grindelwaldról? – kérdeztem vissza, nagyot sóhajtva, az összekulcsolt tenyeremre támasztva az állam. Már nem is volt kedvem befejezni az előttem ülő maradék sült pulykát. Az egész nemzetközi helyzet elvette az étvágyam.

– Nem, Lyra, a legújabb Szombati Boszorkány divatról! – forgatta meg a szemét Bel, majd egy gyors mozdulattal összecsavarta az újságot és a homlokomra csapott vele. – Naná, hogy Grindelwaldról!

– Azt, hogy... remélem, nem jön vissza Londonba – kirázott a hideg még a gondolatára is. Még akkor is, hogy tudtam, erre viszonylag kevés az esély, hiszen tudtam, hogy van Angliában befejezetlen ügye... valamivel áltatnom kellett magam.

– Vigyázz magadra, Lyra... Az aurorok vannak a legnagyobb veszélyben – figyelmeztetett Bel halkan és habozva. Bel és igazából a családom egész része, főleg a fivéreim, mindig is fenntartásokkal kezelték a tényt és a karrierválasztásomat. Egy lány, egy számukra törékenynek tűnő kislány beáll aurornak... Cygnus, az ikerbátyám úgy nevetett, amikor vázoltam neki a tervemet, hogy majdnem legördült az ágyról.

– Tudom, Bel – bólintottam, mint egy engedelmeskedő kis jószág. Mintha lett volna választásom. Mintha lett volna menekülőút. Én akartam ezt csinálni. Tisztában voltam a veszélyeivel. – De nyugi... Az uncsi kis fogalmazó per asszisztenst nem fogják kiküldeni Grindelwald ellen.

– Jaj, Lyra! – sóhajtott fel, és idegesen hátradőlt a székén. Majd felcsillant a szeme, amiről én tudtam, hogy nagyon nem jelent jót. Ha Belvina Black-nek ötlete támadt, az nagyon nem jó jel Lyra Black-re nézve. – Kérdezd meg Theseus-t!

– Miért kéne megkérdeznem Theseus-t? – hüledeztem, egyből bekapcsolva magamban a támadó üzemmódot.

– Theseus biztos tudja, hogy mi folyik itt! És ha több akarsz lenni, mint egy „uncsi fogalmazó per asszisztens", akkor mondd is el a főnöködnek! – Bel hiába tudta, hogy mit jelent az arcom összerándulása, akkor is húzta a témát. Én erősködtem, hogy túl vagyok a dolgon... majdnem tíz év után, új kapcsolatokban, igazán illő lenne már. De nekem továbbra is megrándult az arcom, amikor megláttam Theseus Salmandert.

Ami elég kínos, tekintve, hogy a hét minden napján együtt dolgozunk.

– Nem azt mondtad épp az előbb, hogy vigyázzak magamra? De azért kérjem meg Theseus-t, hogy avasson be és vigyen el magukkal a... razziára, vagy bármi ilyesmire? – kérdeztem összezavarodva, őszintén nem értve a nővérem logikáját. Bel meg sem rezdült. Úgy iszogatta a teáját, mintha a Mágiaügyi Miniszter lenne.

Bármit lehetne mondani Belvina Black-re, de azt nem, hogy nincs stílusa.

– Theseus bármit elmondana, amiről tudni akarsz. Garantálom, hogy ő is tudja, hogy csak elpazarolod a tehetséged a mostani munkáddal és többet kéne kimenned vele terepre – magyarázta Bel, az egyik kezével finoman gesztikulálva, majd közelebb fészkelődött a székével. – Mellesleg... mióta Aurorparancsnok, még többet ér nekem, hogy a húgom Theseus Salmanderrel dolgozik.

– Á! Hogy erre megy ki a játék! – esett le a tantusz, és kissé becsapva is éreztem magam. – Bells, kétlem, hogy Theseus több mindenről tudna, mint te. Őszintén.

– Nézd, Lyre... – motyogta a nővérem, és a hangját lehalkítva közelebb dőlt hozzám, hogy a kantin többé része ne hallja a szavait. – Ha egy háború jön, tudnunk kell róla. Ha fenyegetés veszélyezteti a családunkat, fel kell rá készülnünk.

– Fel, persze – forgattam meg a szemem, a helyeslésem nem kicsit hatott gúnyosnak. Ha valóban egy háború jön, arra nem fogunk tudni felkészülni. Jól ismertem Gellert Grindelwald módszereit. Körülbelül azóta működött a sötét körökben, mióta én auror lettem. Minden ügyét olvastam, olyan hamar, hogy szinte meg sem száradt a mappában a tinta. Ismertem a történetét és láttam fotókat a támadásokról.

Találkoztam a sérültekkel, akik szembeszálltak ellene. Tudtam a hallottak nevét.

Teljesen jól tudtam, hogy milyen komoly az ügy, hogy milyen nagy a fenyegetés, hogy milyen megalapozott a félelem.

– Tudnom kell – suttogta Bel, majd megragadta a kezem. Belnek mindig mindent tudnia kellett. Már gyerekkorunkban is. Nem történhetett olyan a házban, amit Belvina ne tudott volna perceken belül. A Roxfortban szintén ez volt a jellemző.

Tőle tudtam meg, hogy az apánk kitagadta a kedvenc bátyámat. Hogy Theseus bevonul katonának. Hogy születni fog egy kistestvérünk.

Hogy apánk meghalt.

– Neked is tudnod kell – nézett mélyen a szemembe a nővérem. Nem tudtam erre mit mondani, szóval csak összeszorult torokkal bólintottam.

Feltápászkodtunk az asztaltól, ledobtuk az asztalra a galleonokat, amik kitették a fogyasztásunk árát, majd a liftek felé sétáltunk.

Beszálltunk, szerencsére nem volt bent tumultus, szóval fellélegeztem.

– Figyelj... – simította meg a karomat Bel, mire kilökődtem a bambulásomból. – Mikor érsz haza este?

– Nem tudom, hogy maradok-e túlórázni – vontam meg a vállam, de igazából pontosan tudtam. Az utóbbi hetekben állandóan túlóráztam. Minden egyes nap. – De Cy és Violet biztosan otthon lesznek előttem. Miért, Herb megint későig dolgozik?

Bel már azelőtt is együtt élt Herbert Burke-kel, mielőtt összeházasodtak volna egy éve. De Belvina egyszerűen képtelen volt a lakásukban maradni egyedül, amikor előre tudható volt, hogy a férje nem megy haza, csak az éjszaka közepén. Ezért is volt készenlétben nálunk egy kanapé a részére, szükség esetére.

Nem tudtam, hogy a nővérem mitől is félt pontosan, de az apánk halála óta az „ottalvós-bulijaink" gyakoribbak voltak. Nem mintha bántam volna. Szerettem a nővéremmel lenni, és üdítő volt, hogy más is járkál a lakásban, mint a megszokott emberek.

– Ne hívd Herb-nek!

– Akkor minek hívjam? Herby-nek? – incselkedtem tovább. – Szegény ember, hogy a szülei nem tudtak neki normális nevet.

– Szóval... átmehetek? – terelt vissza gyorsan Belvina az eredeti témára, éppen akkor, amikor a lift megállt az emeletén.

– Ötödik szint. Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya: Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület, Nemzetközi Varázsjogi Hivatal, Mágusok Nemzetközi Szövetségének Brit Tagozata – sorolta monoton hangon a lift hangja, mire összerezzentem.

– Persze, hogy átjöhetsz – biztosítottam Belt, aki hálásan elvigyorodott, majd követte a szinten kiszálló papírrepülőket ki a liftből. 

hello hallo, boszorkányok, varázslók és muglik!!!

üdvözlök mindenkit a történet legelső "igazi" fejezetében 😍😍😍😍 annyira de annyira izgatott vagyok 😍😍😍😍

mint láthattátok, az eseményeink akkor indulnak be amikor Grindelwald megszökik Amerikában, ami körülbelül tíz évvel azután történt hogy Lyra a Roxfortba járt. Körülbelül.

ésssss ebben az első fejezetben kicsit megismerhettük Lyrát, valamint a nővérét, Belvinát.

írjátok meg hogy mit gondoltok a testvérekről, a lányokról külön-külön, nagyon kíváncsi vagyok hogy mit gondoltok, gondoltatok , hogy mire számítotok legközelebb és mindent ami úgy általában a fejetekben volt olvasás közben 😍😍😍😍😍

ui: theseus érkezik a következő részben 😍😍😍