Minho pov:

Másnap reggel mielőtt bementem volna dolgozni beugrottam egy kávéért. Changbin és Felix remélhetőleg már kibékültek, így Bin is tud csatlakozni az akcióhoz. Az irodába menet telefonomat nyomkodtam, közben kávémat szorongattam kezemben. Úgy mentem be az aulába, csoda, hogy nem mentem neki senkinek, és semminek. Pedig a lábam önálló életet élt útközben. 

- Minho!- kiáltott Choo a portáról, amire felkaptam fejemet. Épp üzenetet írtam Bin-nek, hogy most kibékültek, vagy nem. A lány a pult mögül kalimpált, így odamentem hozzá. - ezt neked hozták.- emelt fel a pultra egy kartondobozt. Homlokom azonnal ráncba futott. 

- de én nem rendeltem ide semmit. - tettem le a telefont és a kávét. Hiába forgattam a dobozt, csak annyi volt rajta, hogy Lee Minho és a kapitányság címe.

- hát pedig neked jött. Nem lehet, hogy Jia volt, vagy valamelyik fiú?- meresztett rám nagy szemeket. 

- nem hiszem, hogy Jia lett volna. Mindjárt visszajövök érte, csak felviszem ezeket.- vettem kezembe a telefont, és a kávét. A lift felé sétálva felhívtam Jia-t, megkérdezem tőle nem-e ő rendelt valamit. A lift ajtaját nyitottam ki, mikor felvette a telefont. 

- mi a baj?- kérdezte álmos hangon. Valószínűleg még aludt. A lift ajtó kinyílt, én meg besétáltam rajta.

- figyelj csak drágám - hívtam fel figyelmét.- nem te rendeltél ide egy csomagot?- nyomkodtam a lift gombját.

- nem.- hallottam hangján, hogy össze van zavarodva.- tudod, hogy internetről nem szívesen rendelek.- motyogta álmosan. Igen, ezért feltételeztem, hogy nem ő volt. - talán valami baj van?- amint feltette a kérdést, már meg is érkeztem irodám emeletére. 

- jött egy csomag a nevemre, amit nem én rendeltem.- feleltem  a liftből kiszállva.- lehet valamelyik fiú rendelt a nevemre.- osztottam meg vele elméletemet.

- miért a te nevedre rendeltek?- kuncogott.

- lehet annyira kínos, hogy nem merik felvállalni.- forgattam szemimet mosolyogva. 

- kibontottad már, vagy még nem?- az irodám ajtaja elé érve fülmhez szorítottam a telefont fejem és vállam segítségével. Csak így tudtam kinyitni az ajtót. 

- még nem. Majd most megyek átvenni.- álltam meg az asztalomnál.- majd hívlak mi volt.

- okés, szia.- tette le. A telefont és a kávét az asztalomra tettem, azután mentem vissza Choo-hoz.

- itt vagyok!- futottam a pulthoz. - ki hozta?- vettem kezembe a dobozt. 

- egy futár. Ha jól láttam a ruháját a ZNZ-től. - a ZNZ elég keresett futárcég nálunk, bár én nem tőlük szoktam rendelni. Talán Jisung, vagy Chan rendel ettől a cégtől. 

- megbeszélem a fiúkkal, hogy legközelebb a saját nevüket adják meg.- mosolyogtam a recepciós lányra. 

- rendben, de engem nem zavar, ha ide rendelnek. - rázta fejét mosolyogva. A dobozt felemeltem, s vittem az irodámba, ahol az asztalomra tettem le. 

- helló!- nyitott be Changbin.- téged is hívhat az ember.- lépett elém, s kezét nyújtotta. 

- bocs, nem volt nálam telefon.- fogtam meg kezét.- jó, hogy itt vagy.- paskoltam meg vállát. 

- köszönheted Felix-nek. Képes volt hazáig követni az edzőteremből. - vágódott le a kanapéra. - az mi?- biccentett a doboz felé.

- most jött. Nem tudom mi van benne, nem én rendeltem.- vontam vállat.

- hát akkor?- húzta magasra szemöldökét. Tudatlanul ráztam meg fejemet, miszerint én sem tudom.

- talán Jisung, vagy Chan.- mondtam el tippemet. Kávémat kezembe vettem, azt iszogatva vártam válaszát. 

- én inkább Jeongin-ra tippelek. - nézte a dobozt tanácstalanul. Nem tudtam válaszolni, a többiek pont berontottak. 

- úristen! Changbin!- ugrotta át a kanapét Jeongin, s a fiú nyakába borult.- hál' Istennek, hogy itt vagy!- bújt hozzá szorosan.

- szevasz, Töki.- borzolta össze haját, amit Jeongin hatalmas vigyorral az arcán tűrt el.

- na, befejezted a hisztidet?- csapta meg a vállát hátulról Felix. Nem hinném, hogy csapkodnia kéne, még csak most békélt meg.

- hát, miután képes voltál az ablakom alatt lenyomni egy teljes szerelmi vallomást, nem volt más választásom. - vette elő mobilját, hitetlenkedve rázva fejét. - neked köszönhetően most a szomszédjaim azt hiszik meleg vagyok. - Felix száját elhúzva bújt beljebb az ajtóból.

- nem ez volt a cél, elhiheted. - vette kezébe a Rubik kockát. Changbin csak bólogatott, van egy olyan érzésem, hogy nem igazán hiszi el a fiúnak.

- már arra sem emlékszem min vesztünk össze. - motyogta Changbin. Örülök, hogy nem csak nekem hagy ki így az emlékezetem, bár talán addig a jó, amíg nem emlékszik.

- emlékeztesselek?- pillantott fel a kockából Lix.

- meg ne próbáld!- kiáltott rá Chan. Felix lemondóan biggyesztette le ajkait, s újra a kockára figyelt. - abban mi van?- mutatott a dobozra Chan.

- ezt kell kideríteni. - álltam az asztalom mögé, és kezembe vettem a dobozt.

- kideríteni? Nem tudod mi van benne, vagy mi?- érterlenkedett Seungmin.

- nem ti rendeltetek valamit?- álltam meg a mozgásban. Pedig már majdnem kibontottam.

- ide nem merek rendelni. - rázta fejét Jisung.

- félsz, hogy lebuksz, mi?- bökte oldalba Hyunjin. Arcán perverz vigyor ékelkedett.

- neked mi bajod van?- fintorodott el Jisung.

- nem mi rendeltünk. - tért vissza a témához Seungmin.

- akkor nem tudom ki küldhette. - pislogtam a dobozra tanácstalanul.

- bontsuk ki!- visított fel Jeongin. A kezemből ki kapta a dobozt, mint gyerek az új játékát, olyan izgalommal vett kezébe egy ollót a ceruza tartóból, s beleszúrta a dobozra ragasztott ragasztóra.

- ne! Várj!- akármire is szeretett volna figyelmeztetni bennünket Hyunjin, késő volt. Jeongin feltépte a doboz szárnyait.

Furcsa kattanásszerű hang hangzott el, amire döbbenten, illetve ijedten néztünk egymásra. A doboz szárnyainak belsejére rögzítve voltak csapszegek. Ha jól számoltam ránézésre, öt darab.

- bazdki, futás!- mivel Hyunjin az ajtó mellett állt egy egyszerű mozdulattal tépte ki a helyéről. Rajtból indultak a fiúk, kivéve Jeongin. Sokkot kapott, nem mozdult. Öt másodpercünk volt. Mire az ajtóhoz értünk volna felrobbant volna az egész iroda, mi pedig bent halunk. Egy dolgot tudok tenni, de az is halálos lehet.

A fiút kézen ragadtam, teljes erőből húztam őt az ablakok felé. A robbanás hulláma löketet adott az ugrásra. Karomat tettem arcom elé, hogy ne sérüljek meg a szilánkok miatt az arcomon. Az irodám pont a parkolóra néz, csak imádkozni tudok, hogy egy kocsira essünk rá.

Akárcsak a filmekben, kizuhantunk az ablakon. Ugrás közben Jeongin keze kicsúszott az enyémből. Őt kerestem, miközben egyre közelebb kerültem a földhöz. Nem láttam semmit, ami felfoghatta volna az esésünket.

Jia jutott eszembe, és a babánk. Hát mi tényleg nem lehetünk boldogok? Vagy csak külön vagyunk azok? Nem! Hogy juthat ilyen az eszembe? Nem tudnám őt elhagyni, még akkor sem, ha kérné. Tényleg igaz az, hogy halálközeli élményben azok jutnak az ember eszébe, akiket nagyon szeret.

A következő pillanatban erősen csapódtam bele egy kocsi tetejébe. A fájdalom nem engedte, hogy kinyissam a szemeimet. A levegő nehezen jött, mintha elakadt volna. Mozdulni egyáltalán nem bírtam. Nem tudom mi történt, de valami nehéz rám esett. Fáj mindenem, nem tudom letolni magamról ezt a valamit. Nyomja a mellkasamat, nem kapok levegőt.

Valaki segítsen, egyedül nem megy.

Vége