Minho pov:

Miután a fiúk visszatértek azt beszéltük át, ki mit fog csinálni. Seungmin-nal, és Jisung-gal mi a dohányboltot figyeltük meg. Chan, Hyunjin, és Jeongin az idősek otthonában kutattak még információért a helyszínelőkkel. Felix-szet azzal bíztuk meg, hogy hívja fel Changbin-t, és beszéljék meg ezt a kis nézeteltérést. Ha pedig megbeszélték, közösen nézzék meg Jaesoong bankszámlaszámát. 

Az idő már este kilenc felé járt, már akkor volt hét óra, mikor idejöttünk. Az alatt a két óra alatt egyszer sem bukkant fel az emberünk. A többiek nem adtak semmilyen jelet, hogy jutottak volna bármire is. Jisung nagyjából tízszer volt boltban, Seungmin többször is bealudt, én meg majdnem bepisiltem. Feladtuk a megfigyelést, hiszen már mind fáradtak voltunk, nekem meg még vezetnem kell közel fél órát. A fiúkat hazavittem, a többiek is már otthon voltak. Mielőtt hazamentem volna magamhoz vettem azokat az iratokat, fényképeket, pendriveokat, amiket a fiúk találtak Jaesoong-nál.

Mire hazaértem majdnem este tíz óra volt. Szeritem Jia már alszik, de ez hamar ki fog derülni. Az ajtón beléptem, az előtérben világosság fogadott. Hallottam a tv hangját kiszűrődni a nappaliból. Remélem nem cseszi le a fejem, amiért ilyen sokáig voltam. Ha meg is tenné, meg kéne értenie, hogy ilyen a munkám, nem én választom ki, mikor meddig maradok. Az aktákat szorongatva lépkedtem a nappali felé, úgy szorítottam őket, mintha az életemet mentenék. Jia a kanapén ült, felhúzott lábakkal, fejét öklével támasztotta. Valamilyen filmet nézett. 

- szia drágám...- motyogtam halkan, ahogy egyre közelebb mentem hozzá. Nem volt miért tartanom, mosolyogva nézett rám. - hogyhogy ilyenkor fent vagy még?- hajoltam le homlokához, s csókot leheltem rá. 

- az egyik kedvenc filmem van a tévében, nem hagyhatom ki.- mosolygott továbbra is. Végig nézte, ahogy leülök mellé, utána újra a képernyőre nézett. 

- milyen film?- bámultam én is a tv-re, hátha felismerem a filmet, de nem sikerült beazonosítanom. 

- A könyörtelen, Im Sivan szerepel benne.- hirtelen nem ugrott be ki a színész, de amikor Jia száját hangos sikítás hagyta el, mikor megjelent egy szereplő, lett egy sejtésem. - olyan aranyos!- csapkodta a karomat. Tehetetlenül ültem ott egyhelyben. 

- én is az vagyok.- játszottam sértődöttséget. Rám se hederített, vigyorogva nézte a filmet, közben vékony visításokat hallatott. Fejemet ráztam, egy sóhaj után a konyhába mentem valami enni való után kutatni. Már rendesen fáj a gyomrom az éhségtől. 

- egyébként, mi volt odabent?- jött utánam pár perc múlva. Gondolom reklám van, és nincs kedve azt nézni. A tányér tteokbokkit tettem be a mikróba, aztán felé fordulva kezdtem bele a mesébe. 

- meg van a gyerekgyilkos.- ajkai döbbenten váltak el egymástól. Mielőtt folytathattam volna kérdezett.

- aki megölte a mi gyerekeinket is?- remegett meg hangja. 

- valószínűleg igen. A gond csak az, hogy Kínában van, a bekötője pedig tudja, hogy keressük őket, szóval lehet, hogy onnan is egyhamar menekülni fog. Ezt szeretnénk megelőzni, de a bekötőt nem tudjuk elkapni, mert meglógott. Érted? Vagy harminc évvel idősebb, mint mi, és gyorsabban fut!- akadtam ki a szerintem megalázó tényezőn. 

- miért nem csalogatjátok elő?- ült le az asztalhoz, onnan nézett rám kérdő tekintettel.

- mivel?- kérdeztem gondolkodó hangon. - nem tudok semmit, amire rákapna. Megtudtuk azt a helyet, ahova sokszor jár, azt megfigyeltük, de semmi. Yohan azt is mondta, hogy biztos nem fogja elhagyni az országot. Talán együtt kéne működnünk a kínai rendőrökkel?- kértem ki véleményét, bár semmi szakértőit nem tudna mondani. 

- az is egy lehetősség...- gondolkodott el. - lehet hülye ötlet, de szerintem arra számít, hogy megfigyelitek azt a helyet, ahova járni szokott.- pillantott le a padlóra.- mi is ez a hely pontosan?- kérdezte még mindig a padlót bámulva. 

- egy dohánybolt, a városházától két percre. - csendben bólogatott. Ez annak a jele, hogy erősen gondolkodik. 

- szóval, ahogy mondtam, talán hülye ötlet, de pár napig nem hinném, hogy ellátogat oda. Ti sem tudtok ott lenni minden percben. Olyat nem lehetne, hogy a ti gépetekről beléptek a dohánybolt kameráiba? És akkor azon keresztül néznétek ki megy be, így nem kell órákat ülnötök a kocsiban, bámulni az ajtót. - emelte rám tekintetét. A mikró csillingelő hangja jelezte, hogy megmelegedett a vacsorám. 

- erre miért nem gondoltunk?- kérdeztem Jia-tól, aki csak mosolygott kérdésemen. - hát persze! Valaki beépíti magát a boltosok közé, például Changbin, őt úgy sem látta Jaesoong, és így könnyen el is tudjuk kapni, ha bemegy oda!- eszeltem ki egy tervet, ami működhet.- egy isten vagy!- vettem kezeim közé a lány arcát, s ajkaira egy csókot nyomtam. 

- nem ezt mondtam, de jó.- mosolygott rám. - egyébként, Minji-vel, Lia-val, és Hyejin-nel megszerveztük Aechong temetését. Minji utána járt hol lehet a holtteste, még el sem hamvasztották, egy hullaházban van, de nem abban, amiben te voltál. - meglepett ez a hír. Nem számítottam rá. 

- el akarod temetni?- vettem ki a mikróból a tányért. 

- még korábban megfogadtam magamban. Mellesleg, nem ő tehet a haláláról. - helyeslően bólogattam. - Minji egyeztetett a szüleivel, ők is itt lennének. Szeretném, hogy te is, és a fiúk is elgyertek, ha megoldható. Mégis csak nálatok lett volna gyakornok...- harapta be ajkait. Nem ismertem annyira azt a lányt, leginkább Lia-t tudom. Viszont némi felelősséget érzek én is.

- megpróbáljuk elintézni.- mosolyogtam rá. 

- jól van. Ne maradj fent sokáig, így is többet dolgoztál a kelleténél. - állt fel az asztaltól.

- mész aludni?- állítottam meg szavaimmal. 

- igen.-  bólintott.

- mi lesz a filmmel?- biccentettem a nappali felé, ahol már javában folytatódott a film.

- már láttam egy csomószor.- legyintett.- jó éjszakát.- lépett közelebb hozzám, s arcomra adott egy puszit.- tényleg ne maradj fent sokáig.- borzolta össze hajamat, aztán kisétált a konyhából. A tévét kikapcsolta, azután ment a hálónkba. Mégis engem várt. A gondolatra mosolyom jelent meg arcomon.