Minho pov:

A hulla feltakarítását a helyszínelőkre bíztuk. Ezt a gyilkosságot is Yohan nyakába fogják varrni. Van egy olyan érzésem, az együtt működés nem fog rajta sokat segíteni. Még a jó magaviselet által enyhített büntetést is elfelejtheti. Túl sok gondot okozott, amiket ez a két enyhítés nem üt ki.

Nem a kihallgatótermek egyikébe vittük be. Az irodámba kísértük, természetesen megbilincselve. Annyira nem bízunk benne, hogy szabad kezet kapjon. Bizalmára való kétségünket csak növelte az, hogy megölt egy nagy darab fickót egy teniszlabdával.

- nem zavar, ha fütyölök?- kérdezte Yohan. A liftben vagyunk, ami visz az irodám emeletére. Yohan bal oldalán Hyunjin állt, jobb oldalán Seungmin. Én vele szemben álltam.

- miért akarsz fütyülni?- vágott értetlen arcot Hyunjin. Ujjait szorosan tartotta Yohan hátra bilincselt csuklóján, hogy még véletlenül se próbáljon megszökni. Seungmin is így fogta másik csuklóját.

- megnyugtat. Plusz, könnyebb elhinnem, hogy egy filmben vagyok, amiben én vagyok a gonosz, de vonzó főszereplő. - harapta be ajkait, s szemeit behunyta, hogy elképzelje az említett szerepet.

- a templomban szoktunk hinni. - hurrogta le Hyunjin. Szemeit forgatva pillantott a padlóra.

- tudod, mikor jártam utoljára templomban?- tette fel a kérdést a rab, elgondolkodott hangon. Hyunjin arcáról virított, hogy nagyon nem érdekli a téma.

- mikor?- kérdezett rá Seungmin. Én csendben hallgattam a beszélgetést. Őszintén, rendes srác, csak van valami baj a fejében.

- hmm, lassan négy éve. - időközben a lift ajtaja kinyílt. Hátat fordítva nekik indultam el. - azt tudod, miért mentem?- sejtelmes hangja sugallta, hogy hatalmas vigyor van az arcán.

- ha elmondod, tudni fogjuk. - sóhajtott Hyunjin. Több sem kellett a fiúnak, belekezdett a mesébe.

- eljátszani az esperest, hogy a mise után ki tudjam nyírni a papot. - fejemet ráztam. Nem számítottam jobbra, meg sem fordult a fejemben, hogy gyónni ment oda. - láttátok volna, hogyan loccsant szét a feje. Ahh, annyira imádom! Mikor az ember elsüti a fegyvert, és az a fejbe fúródik bele. A lyukban ott van a töltény, és körülötte meg folyik ki a vér. De a kedvencem akkor is az, amikor szíven találom az embert. Kidagadnak a szemei, realizálja, hogy meglőttem, próbál levegőért kapni, de nem tud, - élesen szívta be a levegőt. Tényleg élvezte a mesélést. - annyira megnyugtat. - fújt ki egy adag levegőt, ahogy befejezte mondatát.

- vágod, hogy nyomozóknak mondod, hogyan szoktál embert ölni?- firtatta Seungmin.

- azt hittem rendőrök vagytok. - Yohan hangja meglepetten csengett a folyosón.

- az jobb lenne?- Hyunjin kérdésére nem adott választ. Pont akkor léptünk be az irodába, mikor kérdezett.

- bazdki, ti ilyen sokan vagytok?- nézett rajtunk végig nagy szemekkel. Sűrű pislogásba kezdett, hátha az segít neki elhitetni vele, hogy mindannyiunkból kettőt lát. - senkit nem cummantok le, ezt most mondom!- szabta ki a feltételét, amit korrektnek tartottam, bár nem tudom miből gondolta, hogy bármelyikünknek is szüksége lenne egy ilyen ajánlatra.

- ültessétek le. - csuktam be az ajtót mögöttük. A két fiú leültette őt az asztalommal szemben lévő kanapéra. A bilincs rajta maradt.

- miben kell segíteni?- pillantott rám Yohan. Tekintete kíváncsian, lelkesen vizslatta arcomat. Pillantásaival végig kísérte, ahogy kihúzom a gurulós széket, s leülök rá.

- Jaesoong megszökött. Tudod hova mehetett?- kulcsoltam össze ujjaimat, amint letettem őket az asztalra.

- hát, szerintem, most leadja a drótot, hogy kerestétek. - gondolkodott el. - nem fogja elhagyni az országot. - motyogta halkan. - ahhoz túl maradi. Tudjátok, tipikusan az az esett, aki bele van bolondulva az országába, és semmilyen pénzért nem hagyná el. - kereste tekintetemet.

- telefonszáma van?- vettem kezembe egy tollat, és üres papírt.

- nincs. Mindig olyan eldobható telefont használ, vagy telefonfülkékbe megy be. - csalódottan tettem le a tollat a kezemből. - helyet nem tudok mondani, de van egy dohánybolt, ahol szinte már törzsvendég. Ott biztos fel fog bukkanni. - szemeimet rá emeltem, várva, hol lehet ez a dohánybolt. Nem esett le neki, miért nézek rá felvont szemöldökkel.

- hol van a dohánybolt?- megvilágosodva bólintott.

- van az a izé valami, és az mellett. - ajkaimat préseltem össze. Ez "nagyon használható" információ volt. - elfelejtettem a nevét. Egy szobor. - hajtotta hátra fejét, mintha így belé szállna a tudás. - ilyen tányér alakú izét fog a kezében, meg mintha guggolna, vagy el akarná dobni azt a tányért. - ráncolta homlokát, ahogy visszaemlékezett.

- a diszkoszvetőre gondolsz?- szólt közbe Chan. Yohan ránézett hatalmas vigyorával.

- igen! Az!- bólogatott hevesen. - meg van ott ilyen edzőpark is. - nézett újra rám.

- de várjatok, hogy nincs telefonszáma? Az idősek otthonában kérik a telefonszámokat, nem?- hangoztatta elméletét Jeongin.

- de, viszont simán bekamuzhat egy nem létező telefonszámot. - vont vállat Yohan. - ha meg nem érik el, akkor is kitalál valamit. Mondom, hogy mindig ilyen kis szar gombos telefont használt, de azokat is minden héten váltogatta. - erősítette meg állítását.

- miért segítesz nekünk?- ült le mellé Jisung.

- anyukám arra tanított, hogy a rászorulókon segítsek. - vigyorgott Jisung arcába. Jisung-nak kellett pár perc, míg rájött a mondat jelentésére.

- anyukád jó ember lehet, nem értem mi történt nálad. - rázta fejét, s hátra dőlt a kanapén.

- anyukám prosti volt. - fordult felé Yohan.

- gyönyörű szakma. - játszott meghatódást Jisung. - az enyém politikus. - húzta ki magát büszkén.

- mondta már neked, hogy helyes vagy?- mosolygott kedvesen a rabunk, miközben Jisung arcát nézte. Érdeklődve figyeltem őket, ahogy társalognak.

- persze, mindennap. - vigyorgott önelégülten a társam.

- és azt tudod, mit szoktak a politikusok csinálni?- vigyora egyre szélessebb, és szélesebb lett.

- hát...politizálni. - fagyott le a mosoly az arcáról gondolkodása közepette. Yohan fejét rázta, miszerint nem.

- hazudni. - javította ki Jisung-ot, belevigyorogva az arcába. Jisung ajkait nyomta össze, nem szólt semmit, csendben nézte Yohan-t. Chan és Felix ugrásra készen állatak mögötte, ha netán neki ugranna a bilincselt fiúnak.

- akkor is helyes vagyok. - motyogta sírós hangon, s felállt Yohan mellől.

- még valamiben a hasznotokra lehetek, vagy mehetek vissza?- kérdezte tőlem Yohan olyan tekintettel, amiről az jött le, hogy nagyon nem akar itt lenni.

- nem tudod véletlenül, hol veheti a telefonokat?- pörgettem ujjaim közt a tollat, miközben a fiú arcát szugeráltam.

- rendelni szokta, bankszámlaszámot tudok adni. - vigyorgott újfent. Készen állva az írásra bicentettem felé. - hat, egy, öt, négy, három, kettő, kilenc, kettő. Kettő, egy, egy, egy, három, nyolc, három, kilenc. - megvárta míg ezeket leírom, mikor felnéztem rá folytatta. - és nyolc darab egyes.

- akarjuk tudni, honnan tudod ilyen pontosan?- vonta kérdőre Felix. Egyébként igen, vajon honnan tudja fejből a számlaszámot?

- ha elmondom, még azt is rám verik. - húzta el száját. Ezek szerint nem legálisan tudta meg.

- kiraboltad?- kérdezte Seungmin, s neki támaszkodott az asztalnak.

- plusz pár év mit számít!- sóhajtott. - betörtem hozzá, a papírjait megkerestem, másnap kiloptam a kártyát a zsebéből, és vettem rajta magamnak szívószálakat. - vallotta be. Az ember ölést könnyebben vallotta be, mint ezt.

- szívószálakat?- értetlenkedett Jeongin. - minek?- tette fel a kérdést, amely mindenkit foglalkoztatott.

- ahj istenem!- emelte plafonra szenvedően szemeit. - miért kell ezt elmondanom?- kérdezte inkább magától, mint tőlünk.

- mert kíváncsiak lettünk, mire kellett neked szívószál. - adta meg a pontos választ Seungmin.

- tiktokon láttam, hogy egymásba dugtak egy csomó szívószálat, és úgy ittak velük. Gondoltam kipróbálom, de nem akartam költeni hülyeségekre. A faszit meg alapból nem bírom, így jött az ötlet, hogy az ő pénzéből.- a fiúk tekintetét kerestem, hogy legalább a nézésükből megtudjam mire gondolnak.

- nem tudom eldönteni, hogy te hülye vagy, vagy zseni. - fogta fejét Hyunjin. - legalább sikerült?- ült le az egyik fotelba.

- nem. Mindig kijött valamelyik a másikból, és felmérgelt, ezért kidobtam őket. - vont vállat. - mostmár visszamehetek? Kezd fájni a vállam. - utalt a hátra bilincselt kezeire.

- vigyétek. - intettem a fiúknak. Chan, Jisung, és Jeongin kísérte őt vissza.

- valamiért bírom a gyereket. - röhögte el magát Felix.

- talán mert egy agyi szintetek van. - Hyunjin megjegyzésére abbahagyta a röhögést, s gyilkos szemekkel nézte a magasabbat, aki egy fintorral letudta Felix pillantását.