Minho pov:

- elnézést uram. - hajolt meg Seungmin az idős pasas előtt.

- semmi gond...- kapkodta tekintetét köztünk. - miben segíthetek?- állapodott meg tekintete Seungmin-nen. Rajta a sor, hogy beszéljen. Seungmin rám pillantott, mintha engedélyt kért volna, hogy beszéljen. 

- ismer egy Cui Sangook-ot?- fordult a gyanúsított felé. A férfi arca lefagyott, s csak Seungmin-t bámulta. Hirtelen csapta ránk az ajtót, nem is bírtunk rá reagálni egyből. Egymásra néztünk, utána rontottunk be a lakásba, ám a pasinak hűlt helye volt. A szemben lévő ablak tárva nyitva volt, kilógatva belőle egy kötél. 

- ha ez lemászott leszopom magam!- rohant az ablakhoz Jisung, s kihajolt rajta. Deréktől felfelé kint volt az ablakontúl. Deréktől lefelé bent volt a lakásban. 

- kutassuk át a lakást.- húzta fel fegyverét Hyunjin. 

- ne öld meg! Élve kell!- figyelmeztette Chan. Szemét forgatva bólintott az idősebb szavaira, s elindult az egyik folyosón. 

- ott fut!- kiáltotta el magát Jisung az ablakból. Majdnem ki is esett, de még időben megkapaszkodott egy csőben. - na bazdmeg, most majdnem repültem.- bámult maga elé kerek szemekkel. 

- gyere!- csaptam meg Seungmin lapockáját. A lakásból kifutottunk, a lépcsőn is leszálguldottunk. Hiába szaladtunk olyan gyorsan, amennyire tudtunk, mire leértünk ő nem volt sehol. Erre mondjuk gondolhattam volna. Mire a negyedikről leér az ember, még ha fut is, eltelik két-három perc. Ideges sóhaj hagyta el ajkaimat, Seungmin sem volt nyugodtabb. 

- most keríthetjük elő!- rúgott bele egy kavicsba, ami messze elszállt tőlünk. 

- meg lesz, ne aggódj.- magamat is ezzel próbáltam nyugtatni.- körözést kell kiadni ellene az intertpolnál. Nem hagyhatja el az országot.- néztem a férfi nyomát. - menjünk vissza. - karoltam át vállát. Vígasztalni akartam a kudarc miatt.

A fiúk két karton doboz papírral jöttek le a lépcsőn. A második fordulóban futottunk össze velük. A dobozokban csekkek, számlák, adatok voltak, de a legérdekesebbek a hamis személyi igazolványok voltak. Volt belőlük vagy száz. Az irodában vizsgáltuk át őket. 

- ezt nézzétek meg!- Felix boldog hangja felkeltette az érdeklődésünket. - örökbefogadási papír.- mutatta felénk, mintha nem hinnénk el, amit mond. - és nem csak ez az egy van.- turkált a dobozban tovább. Jeongin elvett tőle egy lapot. 

- örökbefogadó neve, Park Hyungseo, gyermek neve, Jung Taeil.- olvasta fel hangosan. - de a pasast nem Park Hyungseo-nak hívják.- pillantott ránk értetlenül. 

- biztos?- emelt fel egy személyit Chan. - mert ezen az áll. - forgatta a kártyát. 

- minden papíron más gyermekotthon neve szerepel, és a fickó neve sem ugyanaz. - nézte sorban a papírokat Felix. 

- de miért fogadta őket örökbe? Könnyebben hozzájuk jutott?- kérdezte Hyunjin, miközben fegyverét szedte szét, s takarítani kezdte. 

- árva gyerekeket öltek...- gondolkodtam el. - papíron magához vette, kihozta őket az intézményből, elvitte Sangook-nak, az befogta őket, de nem tartották el őket.- járkáltam fel-le. Általában ez segít a gondolkodásban. 

- egy valamiről megfeledkezel.- szólt közbe Seungmin. 

- miről?- álltam meg a járkálásban. 

- a nyílvántartásban ezeknek a gyerekeknek van "apjuk", mivel örökbe fogadta őket.- mutatott a papírra. - mellesleg, még utána se néztünk, hogy ezek a gyerekek halottak-e, vagy nem.- egyetértően bólogattam szavaira. - szerintem itt az idő, hogy Yohan-hoz forduljunk. Biztos sokkal több mindent tud, mint mi.- tette zsebre kezeit, ahogy neki dőlt az asztalnak. 

- miből gondolod, hogy segítene?- sóhajtott fel Chan. 

- egyszerű, befolyásoljuk a lelkiismeretét. - vont vállat. 

- és azt hogyan tervezed?- ráncolta homlokát Jeongin. 

- fényképeket mutatunk neki a gyerekekről.- vont vállat. - figyeljetek, rohadt sok gyerek halt meg. Ha folyamatosan mondjuk neki, hogy miatta, és mellé a képeket mutatjuk, egy idő után meg fog törni. 

- csak hogy nincs időnk. - húzta keresztbe Felix Seungmin tervét.- kérhetünk tőle segítséget, nem azt mondom.- tisztázta még a félreértés előtt. - de akkor tegyük most, képek ide, vagy oda. Az az ember szabadlábon van, talán szökni készül. El kell kapnunk, mielőtt elhagyja Koreát. 

- adjatok ki körözést az interpolnak. Seungmin, Hyunjin, ti gyertek velem. Megnézzük Yohan-t. - nyitottam ki az iroda ajtaját. Még nem szállították át őket a börtönbe, így csak a fogdában vannak, lent a pince alatt.

A földszintet elhagyva csend volt lent, de csak a pincéig. A celláknál már volt hangzavar. Yohan cellája a hosszú folyosó végén volt. Ahogy közeledtünk fura pattogásszerű hang tűnt fel. A fiúkkal összenéztünk, de nem tudtuk mi ez a hang. Homlokom ráncba szaladt. Már csak egy cella választott el minket Yohan-étól, de így is betudtunk látni hozzá. Az ágyon feküdt, valamit dobált, valószínűleg egy labda. Akkor nincs nagy gond. 

Hittük ezt addig, amíg teljesen el nem értük a cella ajtajáig. 

- te mi a szart csináltál?- szaladt ki a kérdés Hyunjin száján. Mind a hárman lefagyva néztük a fiút, amilyen nyugodtan fekszik. 

- felmérgelt.- vont vállat lazán. A cella végében feküdt egy másik ember. Sokkal teltebb volt, mint Yohan. Fejében egy nagy lyuk ékelkedett, amiből a vér megállás nélkül folyt ki. Szemei felakadtak, szája szétnyílva. 

- mégis hogy a faszban nyírtad ki?- bámulta Hyunjin a hullát. Nem a holttest a meglepő, hanem az, hogy Yohan puszta kézzel ölt meg egy nála sokkal vastagabb férfit, aki ráadásul nem túl alacsony. 

- ezzel, itt ni!- emelt fel egy teniszlabdát, ami csupa vér volt. Felmutatta, majd újra a falhoz vágta. Jobban megnézve a fehér falat, az is vérben úszott. 

- honnan a pokolból szereztél te egy teniszlabdát?- rikkantott fel Seungmin is. 

- itt volt már akkor, mikor jöttem.- nézett ránk, majd vissza a labdához. 

- és azt elmondod, hogyan nyírtad ki?- tettem fel én is egy kérdést. 

- ha kíváncsi vagy, hozzá vágtam.- sűrűn pislogtam a fiúra. 

- szerintem most menjünk innen.- suttogta Hyunjin.

- nem, kell a segítsége.- rázta a fejét Seungmin. Hyunjin felvont szemöldökkel bámult rá. 

- ember!- kiáltott fel.- most nyírt ki egy fickót egy teniszlabdával! Érted? Egy kibaszott teniszlabdával! John Wick ceruzáját még megértem, de bazdki egy labdával, hogyan??- mutatott Yohan-ra, aki ránk se hederítve dobálta tovább a labdált. 

- Yohan, kell a segítséged.- markoltam meg a rácsot.

- ha feltakarítjátok ezt a dagadékot, felőlem oké.- mutatott a halott pasasra.