Minho pov:

A Napsugár idősek otthona egy lakóparkban épült tíz panel lakásból, és egy központból áll, ami a park szívében található.

A nagy területet hosszú, matt fekete vas kerítés veszi körül, melyet nappal nyitva tartanak, este zárva. A kaput átlépve hosszú macskaköves járda vezet el a lakások, és a központ ajtajáig. Az első panel lakás tíz méterre van a bejárattól.

Az udvarban kialakított sziklakertek, veteményeskertek, és pihenőkertek vannak, melyek tavasszal, és nyáron -esetleg még ősszel- gyönyörűek, bár most a fagyos időben lehangolóak.

A járdán mentünk, az épületek között, míg meg nem találtuk az egyes számú épületet. Értelemszerűen, nem az egyest tették legelőre, hanem a hatost. Nem látom értelmét, de biztos van, ha így oldották meg.

A kilincset lenyomva engedtük be a meleg helységbe a hideget, amire az emberek felfigyeltek.

Az aulában jobb oldalt van a recepciós pult, az mellett két oldalt nyílik egy-egy folyosó. A recepciós pulttal szemben narancssárga, és citromsárga fotelek, kanapék, szőnyegek adtak lehetőséget az ülésre. A falra rögzítve volt Tv is, alatta pedig egy komódon rádió. Szobanövényekben gazdag aula volt.

A fiúkkal a recepcióhoz sétáltunk. Velünk egy idős hölgy állt ott, ha nem fiatalabb, vagy idősebb volt egy-két évvel. Unottan támasztotta fejét, időnként a fali órára pillantott, ami a bejárati ajtóval szemben volt.

- jó napot!- álltunk meg előtte, amire szemei ránk szegeződtek, s talán fel is csillantak.

- jó napot, miben segíthetek?- húzta ki magát mosolyogva. Valószínűleg örült nekünk, egy kis színt hoztunk munkájába.

- Cha Jaesoong-ot keressük. Tudtunk szerint itt szokott tartózkodni. - egy pillanatig elgondolkodott, de amint bevillant neki, kiről van szó, válaszolt is.

- hozzátartozók?- mért minket végig. Kártyámat megmutattam neki, ami igazolta hatósági személyek vagyunk. - a kettes épületben, harmadik emeleten hetes lakás. - nyújtott át egy kártyát, amivel be tudtunk lépni a kettes épületbe.

- köszönjük. - vettem el a belépőkártyát. A fiúkkal kifordultunk a központból, majd elsétáltunk a kettes épületig, ami leghátul volt.

- le fagy a tököm. - motyogta Jisung. Senki nem válaszolt neki, ám ezzel mind egyet tudtunk érteni. - kér valaki jégnyalókát?- ezt viszont Chan nem bírta, s nagyot csapott tarkójára. - ouch! Lerepül a fejem!- kiáltott rá az idősebbre.

- maradj csendben. - adta a legegyszerűbb feladatot Chan.

- ha ezt kívánod. - az ajtóhoz érve odaérintettem a kártyát a zárhoz. Csilingelő hang adta tudtunkra, hogy nyitva van az ajtó. Kicsit nezebb volt kinyitni, mint a központ bejárati ajtaját.

Itt is a sárga-narancssárga szín uralkodott. Talán ezért is Napsugár a neve. A földszinten volt a társalgó, a bejárattal szemben nyílt két lépcső. A lépcsők melletti falakra két jelzőtábla volt felrakva, amelyek jelezték merre vannak a férfiak, és az asszonyok. Nekünk a jobb oldali lépcső kellett.

- lehet egy kérdésem?- szólt halkan Jeongin.

- attól függ mekkora baromság. - válaszolt Hyunjin.

- egy idősek otthonába miért tettek ennyi lépcsőt? Nekem kezd fájni a térdem. - kérdését jogosnak véltem, de a választ nem tudtam rá.

- most hogy mondod, nekem is kezd fájni a térdem. - sóhajtott Felix.

- gyerünk srácok, már csak egy emelet van hátra. - bíztatott Seungmin.

Felszenvedtük magunkat a lépcsőn. Lihegve kapaszkodtunk meg a korlátban. Miután mindenki úgy érezte, hogy a tüdeje visszakerült eredeti helyére elindultunk megkeresni Cha Jaesoong lakását. Lakásához végig kellett menni a folyosón, ami krém színű volt, díszítve pár növénnyel.

- ki csenget?- fordultam hátra, mikor az ajtó elé értünk.

- Chan a legidősebb...- sandított Jisung Chan felé.

- és ez azt jelenti, hogy rám hárul minden felelősség?- vonta magasra szemöldökeit, ahogy rá pillantott. - Minho is elég idős. - biccentett felém.

- a főnököd vagyok, azt csinálod, amit mondok. - nem szoktam kihasználni ezt a kártyát, de most bedobtam.

- kirúgatlak, aztán meglátjuk ki fog parancsolgatni a másiknak. - fenyegetett Hyunjin.

- hozzád nem is szóltam!- mutattam rá.

- hozzám nem kell szólni. Beszélek én magamtól is. - tűrte füle mögé szőke haját.

- ez a nagy baj. - mérte végig Jeongin.

- te csak maradj csendben! Aki szó nélkül lenyúlja más kajáját. - förmedt rá. Nem tudom miről van szó, de talán arról, hogy Jeongin megette Hyunjin ennivalóját.

- nem írtad rá a neved. - érvelt a fiatalabb.

- srácok...- szólt Seungmin, de a két fiú vitája lekötött minket.

- rá kell írni? Négy éve vagyok itt, ha nem több, azóta nem kellett ráírni nevet! Dátumot nem kérsz?- emelte feljebb hangját Hyunjin.

- ne kiabálj vele!- avatkozott közbe Chan.

- te meg ne védd mindig! Úgy bánsz vele, mint valami kisbabával. - jegyezte meg Jisung.

- bánjak veled is úgy? Cumiztassalak meg?- tárta ki karjait tanácstalanul Chan. Szemeimet kapkodtam köztük. Pedig én csak azt kérdeztem meg, ki csönget be. Erre kavartam egy nagy drámát.

- srácok...- szólalt meg újra Seungmin, de megint nem figyelt rá senki.

- cumiztasd Jeongin-t, úgyis véded mindentől. - legyintett "leszarom" stílusban Jisung.

- talán féltékeny vagy?- öltött nyelvet Jeongin az idősebb felé, s Chan vállára támszkodott.

- addig van nagy szád, míg ő itt van. - forgatta szemeit Felix is, közben Chan-ra mutatott. - apuci.

- ahh ezt fejezd be! - szólt rá Hyunjin. - ettől ráz a hideg. - szorította össze szemeit.

- rázhat, de attól ki tudja. Lehet így hívja. - fonta össze karjait, s gúnyos mosollyal illette a legfiatalabbikat.

- ide hívjam Changbin-t? Neked meg akkor nem lenne nagy szád, pöttyös rudi!- lépett előre egyet Jeongin fenyegetően.

- pöttyös rudi? - képedt el Felix. - szívd vissza, de most azonnal!- lépett előre Felix is.

- oh eszem ágában sincs!- állt ki Jeongin Fekix-szel szemben. - emlékeztesselek, ki sodorta bajba a bandát?- Felix nem mondott semmit. Csendben méregette Jeongin-t. Látszott rajta nagyon próbálja visszafogni magát, nehogy olyat tegyen, amit ő maga is megbánna.

- szemrehányáson kívül nem tudsz semmit csinálni? Csak ebben vagy jó?- egészen közel kerültek egymáshoz, a feszültség pedig csak nőtt, és nőtt.

- kipróbáljuk?- hívta ki Jeongin. - meglátjuk melyikünket teszik el hamarabb. - ajkaim nyíltak el erre. Ez durva volt, nem is kicsit.

- Jeongin, állj le, és kérj bocsánatot!- álltam közéjük. Rám se hederített, Felix-szet nézte megállás nélkül.

- kit véd ki?- gúnyos mosollyal az arcán bámulta gyilkos szemű barátját.

- srácok!- kiáltotta el magát Seungmin, amire mindenki ránézett. - végre már!- talán ő volt köztünk a legidegesebb, bár nem mutatta ki. Hangja mégis arról árulkodott, hogy nem a legnyugodtabb.

Cha Jaesoong ajtaja nyitva volt, s az ajtóban ott állt a férfi, aki talán hasznunkra lehet.

- tartogassátok a vitáitokat máshova. Dolgunk van!- szidott meg minket, amit nagyon megaláztatónak éreztem. - elnézést uram. - hajolt meg az idős pasas előtt.

- semmi gond...