Minho pov:

- kinyírom!- csattant fel Changbin, miután elmeséltük neki, mit csinált Felix. Chan, és Jisung fogta le a dühös alacsony fiút. Eközben Felix rettegve bújt Hyunjin háta mögé.

- azzal még ráérsz. - forgattam kezemben a Rubik kockát. - első dolgunk megtalálni Cui Sangook-ot. Tudjuk, hogy Kínában, azon az izé hegyen van. Mikor, és hogyan közelítsük meg?

Changbin megfegyelmezte magát. Mérges pillantásokkal ugyan, de visszaült a kanapéra.

- és ha visszacsalogatnánk ide?- vetette fel az ötletet Jeongin.

- játszuk el, hogy elkaptak minket, és engedjünk szabadjára tíz bűnözőt, akik ráadásul még gyilkolnak is?- cáfolta meg Seungmin.

- túl nagy macera, igaz. - látta be a legfiatalabb.

- a legegyszerűbb, ha meglátogatjuk Kínában, nem?- pillantott körbe Jisung.

- igen. - bólintott rá Chan. - mi van ezzel a bekötővel? Valaki utána nézett?- fordult felém. Hogy választ tudjak adni körbenéztem a társaságon, de mindenki csak fejét rázta, miszerint nem.

- nem. - állt meg a szemem Chan arcán. - Felix, ha már lelepleztél minket, tedd hasznossá magad, és nézz utána. - pillantottam át Felix-re, aki még mindig Hyunjin mögött állt, tartva Changbin fékezhetetlen dühétől.

- hogy hívják?- dugta ki fejét az idősebb mögül.

- Cha Jaesoong, ott voltál, nem?- vontam számon.

- de. - válaszolt gyorsan, majd ki is sietett az irodából.

- segíthetek neki? - állt fel Changbin, de Jisung visszaültette.

- nem kell betörni az arcát. - veregette meg vállát. - meg lesz a pasi, elmegyünk hozzá, és mit kérdezünk? Vagy mit tervezel?- sóhajtva gondolkodtam el. Mi lenne a legjobb?

- kell egy pontos cím, ahol Sangook van. Kell stratégia, amivel el tudjuk kapni. Kell egy csomó ember, mert nyolcan kevesek leszünk rá-

- hallod, két évvel ezelőtt nyolcan leterítettünk egy kastélynyi maffiózót, ne becsülj le minket, oké? Magadat jó, de minket ne. - vágott közbe Hyunjin.

- akkor is kell még ember. - ráztam fejemet. - figyelemmel kell követnünk minden lépését, előtte kell járnunk. - Felix most ért vissza. Boldog mosollyal lengette a kezében lévő papírt. Összezavarodott mosollyal nézett ránk, de hamar rájött miről van szó.

- szerintem, ha beöltözöl kínai nőnek fix, hogy a közelébe kerülsz. - kacsintott rám Jisung.

- nem jó. Buzi a csávó. - húzta el a száját Felix.

- te csak hallgass!- szólt rá Changbin. - mellesleg nem buzi, hanem meleg!- fordult vissza sértődötten.

- tök mindegy, a sajátjait szereti. - sétált közelebb hozzám Felix. - tessék. - tette le elém a papírt.

- szerintetek, Yohan nem segítene?- kérdezte csendesen Seungmin. - jó arcnak tűnik. - vont vállat.

- ennyiből leszűrted, hogy segítene?- húzta magasra szemöldökét Hyunjin.

- egy próbát megér. - győzködött tovább Seungmin. Őszintén? Nem akarom egy rab segítségét kérni.

- ha nagyon szükség lesz rá, beszélünk vele. - egyeztem bele. Remélem nem kerül rá sor. A lapot vettem kezembe, amin Cha Jaesoong adatai voltak kinyomtatva. - először keressük meg őt. - lebegtettem meg a papírt.

- behozzuk? Szóljak Minji-nek?- mutatott hátra az ajtóra Lix.

- szóljál, de előtte el kell kapnunk. - a lapot visszatettem az asztalra, utána gondolkodva doboltam ujjaimmal az asztal tetején.

Csendben várták, hogy valami értelmeset mondjak, amivel megtudnánk váltani a világot, de felszólalásom elmaradt. A falon lévő óramutatót követtem szemeimmel, mintha az segítene a gondolkodásban. Egyedül az ujjaim mély dobogása, az óra kattogása, s levegővételünk hallatszott. Szemeim átvándoroltak az ablakra, a kinti tájat vettem szemügyre. Az ég sötét volt, a felhők eltakarták a napot. Nem kellett sok, hamar hullani fog a hó.

- min gondolkozol?- tette fel a kérdést rekedtes hangján Jeongin.

- mit egyek ebédre. - vallottam be őszintén, amiért nem túlzottan voltak hálásak.

- komolyan? Azt hittem, azért kell csöndben maradni, hogy valami tervet eszelj ki. - legyintett felém Hyunjin.

- gondolkodjatok ti is, ne csak én!- ráncoltam homlokomat.

- mit gondolkodjunk? - firtatta értetlenül Jisung. - tudjuk hol van, menjünk oda, és kész. - vázolta fel a legegyszerűbb tervet.

- de az nem izgalmas. - biggyesztettem le ajkaimat, akárcsak egy kisgyerek.

- oh hidd el, lesz még elég izgalomban részed. Mellesleg, hova már neked izgalom, Tata? Kilenc hónap és apa leszel. Ne most ölesd már meg magad!- csattant fel Felix.

- na te csak fogd be!- hurrogta le Bin. - amit te tettél az durvább!- forgatta szemeit.

- meddig akarod még játszani a sértődött törpét? - erre a kérdésre Changbin felállt a kanapéról. Gyilkos tekintetével igyekezett volna leszedni a fiatalabb fejét, de Chan még időben lefogta.

- fejezzétek már be! Felix csinált egy baromságot, oké! Úgy viselkedsz, mint aki még soha életében nem okozott volna valamilyen gondot!- szidta meg Chan Bin-t, akinek ez nem túlzottan tetszett.

- de nem hoztam ránk a halált!- szabadult ki Chan karjai közül.

- Felix sem, hiszen azok tudják, akik bent vannak, nem azok, akik kint. - kelt Felix védelmére Seungmin.

- és szerinted, nem találják meg a módját, hogy üzenjenek a kint lévőknek?- pislogott kérdőn. - szerintetek, mind hülyék, hogy egy ilyen információt magukba fojtsanak? Minho, legalább te ébredj fel!- fordult felém.

- attól, hogy Felix-szet okolod, nem lesz jobb a helyzet. Én is dühös vagyok rá, de most nem ez a legfontosabb. - szemei tükrözték azt a felháborodást, hitetlenséget, amit belül érzett. Megtudom érteni, de attól, hogy Felix-szet hibáztatja, szúrósan néz rá, bunkózik vele, nem fog történni semmilyen csoda, ami ezen változtatna.

- hívjatok, ha kellek. - vette kezébe bőrkabátját, s kiment az irodából.

- nem hozza ránk a halált, csak benne hagy minket. - morogta Jisung. - én azt mondom, menjünk el a fickóért. - sóhajtott nagyot.

- egy életünk, egy halálunk. - állt fel Hyunjin, s fegyverét a tokba tette.

- nem fogunk vért rontani. - mondtuk egyszerre Chan-nal, ami minket is meglepett, ezért egymásra néztünk.

- majd meglátjuk, lehet le kell lőnünk őt, hogy megmentsünk titetek. - viccelődött Jeongin.

- nekem ehhez nincs energiám, menjünk. - álltam fel a székből sóhajtva.

- szerinted nekem van?- pillantott rám Chan miközben kabátját vette fel. Az apró mosoly ott volt az arcán, az pedig nekem is előhozta halványabb mosolyomat.

- majd valamelyik kereszteződésnél kitesszük őket. - húzogattam szemöldökömet játékosan.

- a leghamarbbinál. - rajzolta maga elé keresztét.

- mi is itt vagyunk, és halljuk!- rikácsolt Felix.

- vele kezdjük. - préselte egy vonalba ajkait Chan.

- benne vagyok. - pacsiztam le vele. - na, szedjétek a seggeteket!- tereltem őket az ajtó felé.

- jól van már, papi. - fordult hátra Jisung, s nyelvet öltöt rám.

- ya, csak Jia hívhat így!- mutattam rá.

- Minho!- vágott hátba Chan. Hunyorogva néztem rá.

- mi van?- tapogattam hátamat, bár nem értem el azt a pontot, amely fájni kezdett.

- nem vagyunk kíváncsiak a beceneveitekre. - tolt ki mindannyiunkat az ajtón.