Minho pov:

- de Jimin nem köpne be, ugye?- aggodalmas pillantásokkal méregetett Jeongin.

- attól függ. - vontam vállat. - elmondaná, de kamuzna is. - emlékeztem vissza a közös balhéinkra.

- ezt kifejtenéd?- ráncolta homlokát Chan.

- ja, én se értem. - bólintott Hyunjin.

- elmondaná, hogy ismer minket, de azt nem, hogy honnan. Beadna valamit, például, hogy neki is egy néven keresztül mutatkoztunk be. - magyaráztam el Jimin gondolkodás módját. Felix megvilágosult arccal bambult maga elé.

- ez idáig oké, de milyen nevet talál ki? Mármint, ha kiderül, hogy nincs is olyan név, amit mondott nekik, akkor őt is kinyírják, nem csak minket. - Seungmin állítása jogos volt, de Jimin sem olyan hülye, hogy ő maga találjon ki egy nevet.

- elmondja az egyik ellensége nevét. Sangook elhiszi, és kinyírja azt a fickót. Jimin ezzel kettőt is nyer. - mutattam ujjaimmal a számot.

- mi lesz a gyerekekkel? - tette fel a hirtelen jött kérdést Changbin.

- hogy mi lesz?- fordult felé Jisung. - addig nem tudunk nekik segíteni, amíg ránk vadásznak. Öngyilkosság lenne odamenni. - rázta fejét.

- mi van azzal a poloskával, vagy mivel, amit abba a táskába rejtettünk?- néztem Felix-re, és Changbin-re.

- Minji-éknél van, átadtuk nekik, mikor Haneul bekörnyékezett téged. - felelt a szőke.

- kérd el tőle az aktákat, felvételeket. Ideje visszatérnünk. - dőltem hátra a székben. - Jeongin, leellenőriznéd, hogy az Airvaes nyitva van-e még?- kérésemre bólintott.

- ott van a helyük?- pillantott rám.

- múltkor ott találtuk meg őket. - bólintottam. - felhívom Jimin-t. - álltam fel a székből, s telefonomat nyomkodva kimentem az irodából. A folyosó végébe mentem, ahol nem volt annyi ajtó. Az ablakon bámultam ki, miközben csörgettem a fiút. A harmadik csörgésre vette fel.

- Minho...?- hangja arról árulkodott nem pont a legjobbkor hívtam. Lihegett, a háttérben kiabálás hallatszott, de a telefon nem adta át jól.

- Jimin, minden oké?- húztam össze szemöldökeimet.

- ami azt illeti, - nem mondta végig, pisztoly lövés vágott közbe. Már majdnem kiabáltam a fiú nevét, de ő hamarabb szólalt meg. - megtaláltak a haverjaid. Én nem tudom mit csináltál, de - megint eltűnt a fiú. Helyette csörömpölést hallottam, a telefon eshetett le a földre. Fájdalmas nyögések, és ordítások jöttek át a vonalon, köztük Jimin hangja is. - de basszál valamit a helyzettel, mert ha nem kibelezlek, élve vagy holtan. - tért vissza.

- hol vagy?

- a házamban. - futott. Pisztolyok dörrentek, Jimin kapkodta a levegőt. Ajtó csapódást hallottam, kocsi ajtót. - a kilátótoronynál találkozzunk! Esküszöm szétkaplak!- nyomta ki.

Nem akartam bajba keverni, mégis sikerült. Reménykedem, hogy megbocsát nekem, és elnézi ezt a kis bakit. Kis baki, éppen azon vannak, hogy megöljék.

Futólépésben mentem vissza az irodámba, ahol a fiúk már nyomoztak a kkangpae után.

- Chan, Seungmin, Changbin, ti velem jöttök. - vettem le kabátomat. Az öltözőnk kulcsát vettem kezembe.

- hova? Még elemeznünk kell a felvételeket. - bambult nagy szemekkel Changbin.

- Jimin-t elkapták. - siettem ki onnan. Ha Jimin meghal, az az én lelkemen fog száradni, mert én rángattam bele a bajba. Nekem is kell kihozni onnan, nem hagyhatom szarban. Azt az én lelkem se bírná el.

Az öltöző ajtaját kitéptem a helyéről, s a szekrényemhez rohantam. Nyomomban voltak a fiúk.

- megsérült?- kérdezte Chan.

- nem tudom. - kezeim remegtek, ahogy elképzeltem Jimin-t lőtt sebekkel.

- megvédjük, ne izgulj. - nyugtatott Changbin. - de szerintem a kis szarcsimbók is képes magára vigyázni. - tette hozzá vigyorogva. - aish! De hiányzott már ez nekem!- húzta fel a fegyverét. - golyók. - nézegette a pisztolyt mosolyogva.

- pszichopata...- suttogta Seungmin.

- hova megyünk pontosan?- tért vissza a témhoz Chan.

- a kilátótoronyhoz. - feleltem miközben a golyóálló mellényt vettem fel.

- vagyis lesz négy pont, ahonnan érkezhetnek. - gondolta végig. - szerinted követik őt?

- biztos vagyok benne, de abban is, hogy Jimin valahogy lerázza őket. - néztem rá, utána a bakancsomat húztam fel.

- menjünk. - indult meg Changbin. A liftet megint nem vártam meg. Mire leérne Jimin-ből sushi lesz. A lépcsőn rohantunk, mint a mérgezett egerek.

- maguk hova mennek?- állított meg minket a parancsnok.

- maszturbálni. - felelt Changbin, s elhúzott mellette. Chan-nal összenéztünk, majd bocsánatkérés szempontjából meghajoltunk.

- akadt egy kis gondunk a kkangpaeval. - hadarta Chan.

- vigyázzanak!- bólintott, s elment mellettünk. - oh! - fordult vissza.- Mr. Seo-nak mondják meg, hogy ha még egyszer így beszél, ki lesz rúgva. - nézett rajtunk végig szigorúan.

- annak örülne a legjobban. - motyogta Seungmin.

- mennünk kell!- karoltam Chan-ba, és Seungmin-be. Nem rendőr kocsival mentünk, azt mind a négyen feltűnőnek találtuk. A recepcióra mentünk elkérni Choo-tól a kocsim kulcsát.

- itt van, Minho. - nyújtotta át. - legközelebb olyanra bízd, akinek van jogosítványa is. - szemeim kerekedtek el a lány mondatára. Arcomat látva elnevette magát. - ne aggódj, megkértem-

- ne haragudj, Choo, de sietnünk kell. Később megbeszélitek. - rángatott ki Chan. A kocsim párhuzamosan parkolt a parkolóban, életemben nem könnyebbültem meg ennyire, mint most.

A kilátónál maszkot vettünk fel, bár ruházatunk árulkodott arról, hogy nem nézelődni jöttünk.

Chan és Changbin lent maradtak megkeresni Jimin-t. Seungmin jött fel velem, ami vicces, mert nekem rohadtul tériszonyom van.

- hallod, Changbin innen még kissebbnek látszik. - nézett le a korlátnál Seungmin.

- ezt ne mondd el neki, ha élni szeretnél. - tanácsoltam. - keressük meg Jimin-t. - nézelődtem, de sehol nem láttam őt.

Miközben odafent nézelődtünk, köröztünk, lentről emberek sikolyai ütötték meg a fent lévő emberek füleit, köztük a miénket is. A korláthoz rohantunk, hogy lássuk mi történik.

Egy régebbi Mustang hajtott fel a járdára. Az emberek úgy váltak ketté, mint a Bibliában a víz nem tudom kinek, Jézusnak, azt hiszem.

A Mustang nyomában száguldott kettő fekete Mercedes, amiknek ablakaikból tüzeltek a Mustangra.

- megjött Jimin. - húztam el a számat. - készülj!- nyúltam fegyveremért, s célba vettem az egyik Mercedes tankját. Seungmin is így cselekedett.

Egyszerre sütöttük el a ravaszt, de nem talált célba. A tank helyett a kereket, és a lökhárítót találtuk el. A kerék kidurrant, a kocsi pedig kipördült. A másik kocsit Chan és Changbin szedte le.

- nyomás!- csaptam Seungmin lapockájára. Az embereket óvatosan toltuk félre, ami igazából lökdösés volt, de legalább sikerült lejutnunk. A felborult kocsikból páran másztak ki. - van nálad bilincs?- fordultam Seungmin felé.

- csak gyorskötöző. - értetlenül pillantottam rá. - hosszú sztori. - legyintett. Fegyvereinket a két támadó autósokra szegeztük, akik vagy a földön próbáltak magukhoz térni, vagy pedig eszméletlenül feküdtek. Seungmin letérdeltette őket, s összekötözte kezüket, én pedig az eszméletleneket néztem meg, kinek van még pulzusa.

- Lee, ki foglak nyírni!- ordított Jimin, amire az emberek még nagyobb érdeklődéssel videóztak. A Mustangból mászott elő, s Chan, illetve Changbin kíséretével közeledett felénk.

- kicsi a bors, de erős. - dörmögte Seungmin.

- erre Changbin mellett már rájöttünk.