Jia pov:

A fiúk segítségével egész hamar berendezkedtünk. Bár a pakolás úgy nézett ki, hogy Jisung, Changbin, és Minho rendezgette a bútorokat, Hyunjin utasította őket, hova tegyék. Kedve szerint ugráltatta őket, amit nevetve néztem.

Leghamarabb Changbin unta meg Hyunjin parancsolgatását. A magasabb fiú kezébe nyomta az egyik szekrény fiókját, és küldte összeszerelni a szekrényt.

Fogadtunk Jisung-gal, hogy ad száz wont, ha abból szekrény lesz, de én adok neki ötvenet, ha asztal lesz belőle. Hyunjin kitett magáért, így nyertem száz wont.

A ház nem túl nagy, de túl kicsi sem. Maga a nappali az, ami a legnagyobb. Ha fogalmazhatok úgy, a ház szíve a nappali az van középen. Onnan nyílt a konyha, a fürdőszoba, és a két szoba. A többi helyiség úgymond köré volt építve.

Minho-t leginkább az zavarta, hogy nincs garázs, így a kocsinak kint kell maradnia. Lett volna egy másik ház, de az többe került, mint ez. A garázstémát áttettük másik időpontra, amikor meg tudnánk beszélni, ugyanis ahogy végeztünk a bepakolással csengő felszólalt.

Felix és Minji volt az. Este hatra mindenki eltalált hozzánk, Hyunjin hazament Lia-ért. Lassan egy hónapja, hogy összejöttek. Seungmin is elhozta a barátnőjét, aki hasonlóan hozzám először nagyon csendes volt, de közvetlenségünk segített neki feloldódni.

- de szerintem, ide a nappaliba simán beférne a kocsi. - vont vállat Changbin.

- ja, csak az előteret kéne kibombázni. - bólogatott Jeongin.

- nem hiszem, hogy Jia-nak is tetszene. - sandított rám Minho.

- jól hiszed. - küldtem felé egy puszit.

- bár bombát könnyen tudok szerezni. - folytatta a fiúkat nézve. - majd ha megint elrabolják megcsináljuk. - legyintett. Komor tekintettel csaptam meg karját. A konyhából Minji tért be a nappaliba egy üveg borral a kezében.

- nem lesz az sok?- figyeltem, ahogy leül mellém.

- figyu, holnap szombat. Mellesleg, belevontak Minho ügyébe, ami nekem felér egy depressziós tizenhárom éves kislány szerelmi életével. - húzta meg lezseren az üveg tartalmát.

- ennyire rossz a feladat, vagy mi?- csatlakozott be a beszélgetésbe Hyejin.

- drogbandákat kell leszerelni, gyerekgyilkosságok, kereskedelem, és bántalmazások miatt. És mivel a bántalmazások nálam vannak, szóltak, hogy osztozni kéne. - vont vállat.

- nincs is romantikusabb, mint együtt nyomozni a bűnszövetkezetek ellen.- vigyorogtam rá, hiszen így több időt tudnak együtt tölteni Felix-szel.

- hagyjuk inkább a munkát. Hyejin, te még tanulsz?- mutatott a lányra.

- igen. Jövőre érettségizek, de már most depressziós vagyok miatta. - temette kezeibe arcát.

- hány éves vagy?- hajtottam fejemet Minji vállára.

- tizenhat, de jövő hónapban leszek tizenhét. - én is annyi voltam, mikor találkoztam Minho-val.

- bár, én nem érettségiztem, de tételeim vannak. Ha kellenek odaadom őket. - szerintem én már nem veszem hasznukat. A sors nem nekem szánta az érettségit, egyetemet. Hagyta, hogy eljussak tizenegyedik osztályig, aztán Minho mellé csapott, s a nyakamba akasztotta a világ összes maffiózóját.

- azt nagyon megköszönném. - mosolygott hálásan.

- mit tanulsz?- tette fel a kérdést Lia. Egész este csendben volt, csak akkor szólalt meg, ha kérdeztük.

- dekoratőr, de megfordult a fejemben, nem is egyszer, hogy ott hagyom az egészet. - fújta fel az arcát, miközben szemeit forgatta.

- miért?- ivott bele a borba Minji. - nem tetszik?

- de, imádom, csak néha egyes embereket szívesen csavarnék textilbe. - mindannyian felnevettünk apró düh kitörésén, még Lia is.

- mindenhol lesznek olyan emberek. Egyetemen, munkahelyen, barátok közt, családban. - sorolta fel a lehetséges helyeket Lia.

- tudom, de értitek, éppen a halálomon voltam, taknyom-nyálam egyben volt, és rám írt az egyik csaj az osztályból, hogy küldjem már át az irodalmat, mert ő nem csinálta meg. Még ha csak pár sorról lett volna szó, azt mondom oké, de ez konkrétan egy kidolgozott tétel volt. Meg este tizenegykor kérdezi meg tőlem, hogy miből írunk a héten. Pont akkor nem voltam két hétig, de tőlem kérdezi. - csóválta fejét hitetlenkedve. Meg tudom érteni, mert velem is ez volt, csak engem meg is vertek, ha nem küldtem el.

- nem tűnik valami értelmes lénynek a lány. - húzta el száját Minji. - támadt egy ötletem!- csapott vigyorogva a combomra. Aprót sikítva kaptam oda kezemet.

- micsoda?- simogattam bőrömet, amit Minji tenyere varázsolt vörössé.

- érted megyek a suliba egy rendőr kocsival. - vigyorgott Hyejin-re. - ha kell meg is bilincsellek. - rántotta meg vállait.

- az biztos, hogy felkeltenénk az emberek figyelmét. - ért fülig Hyejin szája is.

- melyik suli?- vergődött török ülésbe Minji.

- Dam Soyi.

- szerelmem!- vágta ki az egyik szoba ajtót Minho. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy azt sem vettük észre, hogy a fiúk leléptek. Nem mentek messzire, csak az egyik szobába. Minho járását elnézve, volt benne alkohol, nem is kevés.

- igen?- álltam elé. Nem voltam benne biztos, hogy sikerülne neki eljutnia hozzám.

- várj. - fordult el tőlem. - add már ide!- sziszegte Felix-nek, aki hátsó zsebébe nyúlva elővett egy kis dobozt. Fekete színű volt, olyan, mint, amilyenekben a jegygyűrűket szokták adni. Felix átadta Minho-nak.

- Úristen!- visított fel Minji. Senki nem számított Minho tetteire. A dobozt elvette Felix-től, majd letérdelt elé. Összezavarodva figyeltem a nyomozót.

- ebben a két évben, vagy három, én már nem tudom, rájöhettél, hogy amúgy mi kurvára vonzuk a bajt, de mindig megoldjuk őket, vagy nem. Nézőpont kérdése. - vont vállat. - a baj mellett egymást is vonzuk. Igen, vagy nem legyen a válasz, mert nem értem a női logikádat, oké?- nyitotta ki a kis dobozt, s Felix felé nyújtotta. - hozzám jössz?- pillantott reménykedve a fiúra. Most nem tudom, hogy röhögjek, vagy féltékeny legyek. A fiúk tudták. Felix kivételével mindenki röhögését próbálta lenyelni.

- ez kedves tőled, de-

- mondtam, hogy egyenes választ adj!- szakította őt félbe Minho. Felix megfogta Minho kezét, amelyikben a doboz volt, majd felém irányította. - hallod, először válaszolj, utána megkapod a gyűrűt. - húzta el a kezét.

- most kérdezd. Nam hallottam jól. - adta parancsba részeg barátomnak.

- hozzám jössz, süket gyerek?- forgatta szemeit Minho, bár a világ is forgatott vele.

- igen...- nyomtam össze ajkaimat a nevetés leküzdésére.

- jó, húzd fel magadnak. Én hármat látok belőled. - nyomta kezembe a dobozt, majd felállt, azután el is tűnt a konyhában.

- sokáig. - gratuláltak nevetve a fiúk.

- ilyen lánykérést sem fogunk látni többet. - ült le Hyunjin a kanapéra, s magához húzta Lia-t.

- te mikor kéred meg a kezemet?- fordult Minji Fekix-hez.

- mióta vagyunk együtt?- pillantott rá a fiú.

- több, mint egy éve!- csattant fel a lány.

- na, ők három. Várj még egy kicsit. - veregette meg Minji vállát, utána leült Hyunjin szabad oldalára.