Minho pov:

- most mi lesz?- kérdezte Felix miközben mellettem rohant. Nem futottam, csak gyorsan sétáltam.

- kiszedjük San-ból amit tud. - feleltem. Az épületből a parkolóba mentünk, ahol hagytuk a két fiút, és a foglyunkat. A kocsi csomagtartója előtt Jeongin, és Seungmin a földön ültek, kavicsokkal játszottak.

- nem fázik a feneketek? - kérdezte Changbin a két fiatalabbtól.

- már nem érezzük őket. - felelt Jeongin. - fent van. - állt fel, s a csomagtartó felé biccentett. - még nincs késő vízbe dobni.

- nyugi van, öcsi. Először kihallgatjuk, utána a tiéd lehet. - nyitotta ki a csomagtartót Chan.

- kell a bánatnak. - fintorgott Jeongin. Chan, és Changbin kiemelte a csomagtartóból San-t, akit Jisung bilincselt meg.

- ezután alaposan kell fürdenem. - sóhajtott Changbin. San ellenkezni próbált, akart mondani valamit, de mivel be volt tapasztva a szája nem jött össze neki.

- nyughass, seggarc!- csapata nyakon Changbin, mire dühösen nézett rá. Hiába nézett úgy, nem használt a törpénkre gyilkos pillantása.

- menjünk. - indultam el. Páran néztek minket, ahogy San-t rángatjuk be a kihallgató termek egyikébe. A tapaszt levettük a szájáról, viszont a bilincset meghagytuk örömére.

- mi a picsa, Lee?? Te miért nem vagy halott??- csendben indítottam be a laptopot, amit átadtam utána Chan-nak. A székből felálltam, sóhajtva sétáltam San elé.

- itt én kérdezek, ezt te is tudod nagyon jól. Gyors leszek, információra van szükségem. - ültem fel félig az asztalra.

- nem fogok mondani semmit. - beszélt nyugodtabb hangon.

- oh az engem nem aggaszt. - ráztam fejemet.- hazaárulásért komoly büntetés jár. - húztam mosolyra ajkaimat. - és te kétszer is megtetted. - sepertem le vállát. Dühösen ugrott felém, de még időben álltam el onnan, így az üres asztalt tudta elkapni.- hol van Haneul?- váltottam komoly hangra.

- nem tudom. - felelt egyszerűen. Chan-nel egyszerre néztünk rá. - komolyan! Fogalmam sincs!- emelte fel összebilincselt kezeit.

- ha nem akarod, hogy hozzak egy dementort, ami kiszívja az átkozott lelked, jobb, ha felelsz!- hajoltam közel hozzá.

- honnan szerzel dementort?- kérdezte suttogva.

- az üveg másik oldaláról. - biccentettem a másik szoba felé, ahol a fiúk voltak.

- nem félek, Lee. Kész vagyok meghalni. - eszelős vigyor jelent meg arcán.

- neked pszichiátriai kezelés kell. - léptem el tőle. - hol van Haneul?- tettem zsebre kezeimet. - ne akard, hogy törvénytelen úton szedjen ki belőled. - suttogtam fülébe.

- pedig az izgalmasabb lenne. Nem értem mit esznek rajtad a csajok. - mért végig fintorogva.

- válaszolj! Hol van Haneul?- kezd kihozni a sodromból.

- ott, ahol kell lennie. - rántotta meg vállát.

- Choi, ha nem beszélsz, innen automatikusan visznek kivégzésre. - szólalt meg Chan. - hazaárulásért tudod mi jár.

- ismerem a törvényeinket, Bang. Nem kell a papolásod! - sziszegte fogai közt.

- kész vagy meghalni a húgodért?- csendben néztem vitájukat.

- itt, és most. - biccentett felé. - inkább a halál, mintsem az ő haragja. - cinikusan nevettünk fel Chan-nel.

- félsz a húgicádtól?- mosolygott játékosan Chan. - tök mindegy, hogy mi végzünk veled, vagy ő. Egy helyre mész. Szóval kivele, hol van Haneul?

- talán egy helyre megyek, de Haneul sokkal fájdalmasabban vet véget az életemnek, mint ti. - hajamat tudtam volna tépni, amiért ennyire kerüli az egyenes válasz adást.

- oh mi is meg tudunk kínozni, ne aggódj. Az már más kérdés, mennyire lenne törvényes. - mosolygott rá. Megböktem Chan karját, biccentve neki, hogy ennyi elég volt. Haladunk a nehezebb úton.

- akkor, találkozunk a halálod napján. - sóhajtottam. - első sorból fogjuk nézni. - állítottam fel. Rángatózva akart kiszabadulni kezeim alól, de hiába, Chan lefogta.

- lehet előszedjük neked az öreg guillotinet. - mosolygott kedvesen Chan.

- inkább alkalmazzunk sortűzt. Az gyors, nekünk pedig időből kevés van. - csaptam meg társam karját.

- de hát a kínt szereti. - szomorodott el.

- lehet az lesz, amit Jeongin mondott. - bólogattam. - tengerbe dobunk. - hajoltam közel San füléhez.

- előtte megsebzünk, hogy a vérszag vonzza majd a cápákat. - hajolt másik füléhez Chan.

- ti betegek vagytok! És ilyenek mennek nyomozónak?- nevetett fel. - ez fenyegetésnek minősül, ugye tudjátok? - váltott komoly hangra.

- neked már úgyis mindegy. - egyenesedtem ki. - visszaviszed? A cellába, nem a csomagtartóba. - fordultam Chan felé.

- még jó, hogy kihangsúlyoztad hova. - forgatta szemeit. Mosolyogva bólogattam. Chan a fiúk segítségével elkísérte San-t az új szobájába. Felix-szel Hanuel-t próbáltuk megtalálni az irodámban.

- ha Chan-nek sikerült megtalálnia, én is meg fogom!- motyogta egyre idegesebben Felix.

- vajon mit kereshetett északon?- kezdtem járkálni fel alá az irodában. Miért ment volna oda? Mi lehet északon?

- északon? - kérdezett vissza Felix.

- igen. - válaszoltam motyogva.

- nem arra van az a baromi nagy ház, amit akkor néztünk át, mikor San elrabolta Jia-t?- kérdésére megtorpantam.

- amikor el volt törve a lábam?- pördültem felé.

- igen. - bólintott. A gyanú miatt a szekrényhez rohantam, ahol az akták voltak ügyek szerint sorba téve.

A Choi-ügynél kivettem a sárgát, amiben azokat a helyeket gyűjtötték össze a fiúk, ahol San élt.

Sietősen lapoztam át őket, a legvégén volt az a ház. Yangju városban található, ami innen huszonhét kilométer északra.

Még ha oda is ment, mi lehet ott, amiért oda kellett mennie? Ezt csak úgy tudom még, ha oda megyek.

- jössz kirándulni? - tettem vissza a mappát a helyére.

- a házhoz akarsz menni? Mi van ha ott van?- pislogott sűrűn Felix.

- meg kell tudnom, mi van ott. Lehet valami, ami fontos része a kirakósnak. - vettem magamra a kabátomat.

- legalább szereld fel magad. Nem akció filmben vagy, itt ha rád lőnek kampec. - rázta fejét.

- jössz, vagy nem?- sóhajtottam. - a kocsiban van minden. - mutattam hátam mögé.

- a kocsid le van zárva, mert bűntett helyén találtak rá. - emlékeztetett.

- ki mondta, hogy az enyémről beszélek? Csak van minden rendőrautóban fegyver, golyóálló mellény. - ráncoltam homlokomat.

- ez itt kelet. - állt fel az asztaltól. - itt még azon vagyunk fennakadva, hogy Csernobil robbant.

- azon az egész világ fenn van még akadva, és fent is lesz. Mással példálózz. - legyintettem. Hátat fordítva neki indultam el.

- várj! Megyek!- szaladt utánam. - betét van nálad?- hülyén néztem rá kérdésére.

- miért lenne?- fintorogtam.

- nem emlékszel, mi mentett meg, mikor nagy hőst akartál játszani a kannibál fazon húsboltjánál?- amikor belezuhant a szemetes konténerbe? Tisztán emlékszem rá.

- a szagod emlékezetessé tette. - nevettem el magam.

- kapd be...mindegy, nálam van. - húzott elő kabátja zsebéből három darab zöld csomagolású betétet. - csak ezek hársfa illatúak. - szagolta meg őket.

- biztosíthatlak, hogy most nem fogunk betétekkel játszani. - ráztam fejemet.