Minho pov:

- t-te...?- könnyes szemekkel bólintott. Nem kontrollálta sírását, hagyta, hogy a cseppek lefollyanak arcán, körbe ölelve arcvonalát.

- igen. - fel akartam állni, hogy megöleljem. Végre magamhoz tudtam volna szorítani, beszippantani illatát.

- fel ne állj!- adta parancsba Felix. - meztelen vagy!- mutatott rajtam végig. Ölemig takartam ki magam. Nem lesz bajuk, ha látnak egy tökéletes felsőtestet.

- gyere ide...- nyújtottam kezemet Jia felé. Puha tenyere érintkezett az én kemény tenyeremmel. Mintha egy kötelék jött volna létre köztünk, olyan érzésem támadt. Főleg, mikor átölelhettem derekát.

Háborgó lelkem megmyugvásra lelt ölelő karjai közt. Ujjai hajamba tévedtek, s bizsergető érzést nyújtottak, ahogy masszírozta fejbőrömet.

- én visszamegyek, ha netán a várt személyek megjönnének. - ment ki Youngyoon.

- hiányoztál. Azt hittem meghaltál. - bújtam mellkasába. Sírva kuncogott. Kezébe vette arcomat, s lehajolt hozzám. Készültem behunyni a szememet, mert csókra számítottam, de nem következett be.

- ne várj csókot, te szemét!- hangjára kinyitottam a szememet. A fiúk nevettek, Jia mosolyogva állt előttem, kezében az arcommal. - én értem, hogy szeretsz a halállal játszadozni, de ez már túlzás. - engedte el bőrömet, és egy lépéssel hátrébb állt.

- ez csak egy terv, édes. - takartam körbe derekamat a fehér lepedővel. Alfelemet eltakarva álltam fel.

- Minho! Ha leejted a leplet kinyírlak!- fordult el Hyunjin. A fiúk hozzá hasonlóan fordítottak nekem hátat.

- az meg ki?- néztem az idegen, de ismerős arcot.

- a bátyám, Jonghyun, másnéven Jojo. Segített kijutni a bányából. - a srác vigyorogva intett felém. Akkor azért húzott be akkorákat. Ő is hátát mutatta nekünk.

- figyelj, el kell menned. - fordultam Jia felé. - és Jonghyun-nak is. A terv az, hogy a halálommal ide csalogatjuk a Choi-k egyikét. Menj be a kapitányságra, keresd meg Minji-t. Vele biztonságban leszel. - fogtam meg arca két oldalát.

- Minho...- vezette kezét kézfejemre.

- igen?- hajoltam közelebb hozzá.

- leesett a lepedő. - suttogta ajkaimat nézve.

- és nem tetszik, amit takart?- tekintetét egyből rám kapta. Nem tudta mit mondjon, szinte láttam, ahogy forognak a fogaskerekei.

- d-de vagyis ne-de vedd fel, kérlek.- fordított hátat, a biztonság kedvéért eltakarta szemét. Nevetve vettem fel a földről a dehér anyagot.

- Lee, én szóltam!- pillantott hátra Hyunjin, mikor már rajtam volt a lepedő.

- Jia, Changbin elkísér benneteket Minji-hez, mi addig elkapjuk a Choi-kat. - szólt Chan, közben Bin vállára tette kezét.

- rendben. - pördült feléjük a lány. - vigyázz magadra. - hevesen ölelt át, én pedig szorosan.

- te is. Szeretlek. - csókoltam meg a homlokát. Maszkjukat felvették, Changbin kíséretével mentek el.

- na feküdj vissza, Kopasz Kitty. - fektetett le Jeongin. Segítettek teljesen betakarni, azután betolni a hűtőbe.

- várjatok!- kezdtem el rúgdosni a hűtő ajtaját, ami kinyílt és kihúztak rajta.

- mi az?- kérdezték egyszerre. Körbeálltak, nagy szemekkel vizslattak.

- adjatok egy pisztolyt. - fáradt sóhajokat hallattak, majd Seungmin a kezembe nyomott egy forgótárast. - kösz. - visszatoltak a hidegbe, ami egyébként langyos volt, de egyes testrészeim reagáltak a hirtelen légkörre.

Amint vége ennek az egésznek egy lakás után fogok keresgélni, ami jó messze van Szöultól. Elég volt a gengszterekből.

Szégyenérzet tört rám, amiért azt feltételeztem, hogy Jojo, vagyis Jonghyun szerelmes Jia-ba.

Az az öklös pedig sógori ajándékba ment, ugye? Hát nem nagyon tetszett.

A lényeg lényege, hogy mindketten élünk Jia-val, és még boldogak is lehetünk. Már pedig azok leszünk, teszek róla.

Boldog voltam, mert visszakaptam. A mosolyt meg sem próbáltam elrejteni arcomról.

A kulcsok zörgése ütötte meg a fülemet. Remélem most valamelyik Choi lesz az. Nem tudom melyiknek örülnék jobban.

- erre, Mr. Choi. - San jött el. - a golyó egészen mélyre hatolt, viszont nem eléggé mélyre. - a hűtőszekrény ajtaja kinyílt, Youngyoon pedig kihúzott engem rajta. - még csak pár perce van itt, azért langyos a bőre. Itt van a jegyzőkönyv. - hallottam, ahogy átadja a mappát San-nak, ő pedig kinyitja.

Az adrenalin nőtt meg testemben, a kis pisztolyt görcsösen szorítottam. Attól féltem, véletlenül lábon lövöm magam.

- lehet egy fura kérdésem?- rekedtes volt a hangja, és talán egy kicsit mélyebb is volt.

- persze. - minden erőmmel azon voltam, hogy rezzenéstelen arccal kivárjam, mikor foghatom el újra.

- ennek miért áll a farka?- na igen. A hideg.

- nos...- Youngyoon-nak is nehezére esett válaszolni. - ez egy remek kérdés. Még nem jártam így pályafutásom során. - hallatszott hangján, nagyon küszködik a nevetés visszafolytásával. Egyre kínosabban érzem magam.

A lepedő lassan vált el mellkasamtól, amire már reagáltam is. Bal kezemmel kaptam el a kézt, a jobbal a pisztolyt emeltem fel. Szemeimet kinyitottam, hosszú idő után pillanthattam meg azt az arcot, amin legszívesebben célba dobóst játszanék.

- nagyobb, mint a tiéd, hidd el. - ültem fel, homlokához tartva a fegyvert.

- te perverz! Hullákat nézegetsz? Beteg állat!- verte fejbe Jisung, amire San összeesett. A földön terült el.

- szerintem elájult, de azért leellenőrzöm.- rúgott belé Felix. San meg sem mozdult, nem is adott ki hangot. - azért remélem nem ölted meg. - pillantott Jisung-ra.

- hát nem tudom. Kétes érzelmeim vannak, hogy reménykedjek, vagy ne.- tette el fegyverét.

- na töki, ideje felöltözni. - csapta meg lapockámat Youngyoon. Felszabadultan engedte ki nevetését.

- ez kínos!- húztam magamra a lepedőt. Nevetve dobta rám valamelyik a köntöst.

Ruháimat visszavettem magamra, utána a fiúkkal az összekötözött San-t vittük a kocsihoz. A csomagtartóba dobtuk be, száját betapasztva, lábait, illetve kezeit összekötözve.

- úgy érzem magam, mint egy maffiózó. - sóhajtotta Chan, miután lecsuktuk a csomagtartót.

- nem dobjuk bele a tengerbe?- vetette fel az öteletet Jeongin.

- még fontolóra veszem. - mutattam rá, majd beültem a kocsiba.

Chan vezetett visszafelé. Mikor megérkeztünk Seungmin, és Jeongin ott maradtak a kocsinál vigyázni San-ra, nehogy meglépjen. Ahogy ismerem őket, nem San fog elszökni, ők fogják elengedni.

- Choo, Changbin hol van?- szaladtam a pulthoz. A lány éppen telefonált, így azt félretéve válaszolt.

- lent vannak a biztonsági szobában. - amint végig mondta visszafordult a telefonhoz. Sietős léptekkel mentünk le az alagsorba.

Oda lent a kód beütése után az ajtó szétnyílt, s beengedett minket. Jia az ágyban aludt, Changbin fegyverét szerelgette, Jonghyun pedig csillogó szemekkel nézte őt. Érkezésünkre felénk néztek.

- Choi?- kérdezte Bin.

- a kocsiban van még. - sóhajtva állt fel.

- mi az? Nem bírjátok el? Melyik az?- tette tokjába a fegyvert.

- San. - felelt Jisung.

- oldjátok meg. Én hozzá nem érek ahhoz a lepráshoz. - ült vissza.

- Minho, feküdj oda. - állt mellém Hyunjin, s vállamra tette kezét. Jia felé biccentett.

- ja, majd mi megoldjuk. - helyeselt Chan is.

- nem. Először megteremtem neki a biztonságos légkört. - ráztam fejemet, közben az alvó lányt figyeltem.

Azt akarom, hogy biztonságban érezze magát mellettem. Nem nyugszom, amíg minden a helyére kerül.