Jia pov:

Tudtam, de nem sejtettem, hogy ő lesz. Hányszor fog még visszatérni? Örülök neki, de tényleg, viszont elárulná nekem valaki, miért csak most lépett közbe?

Az örömkönnyek sokasága várta, hogy kicsordulhasson szemeimből. Lassan lépkedtem felé, bicegve, nem nagyon tudtam lábaimra támaszkodni. Ajkaimba haraptam előtte állva.

- hiányoztál, köcsög. - ütöttem meg gyengéden vállát. Hangom már-már hisztérikusan hangzott. Karjaimat dereka köré vontam.

- köcsög az anyád. - simította meg hajamat. - de te is nekem.- könnyeim boldogan szántották fel arcom bőrét, majd az ő felsőjét. - és ne ölelgess betegen. Nem akarom, hogy lefertőzz. - tolt el magától. Szememet lesütve álltam hátrébb. - majd én egészségesen megölellek. - húzott vissza magához. Testvéri szeretet, kiknél milyen, nálunk ilyen. Halk sírásomat testébe rejtettem el. - de tényleg, ne ölelj, ha beteg vagy. Halálos beteg. Gyere. - engedett el, de abban a pillanatban fogta meg a kezem.

- sok mesélni valód van, ugye tudod?- mentem készségesen utána.

- máris kezdem. - a konyhába vezetett, ami ugyanolyan cifra volt, mint a fürdő, vagy a ház külseje. - de előtte itt vannak a gyógyszerek. - a pult mögé ültetett le. Az egyik szekrényből vett elő pár dobozt.

- köszönöm. - egy pohár víz átnyújtásával jelezte, hogy ideje őket bevenni.

- mivel kezdjem?- támaszkodott a pultnak.

- honnan van ez a ház? - erre voltam a legkíváncsibb. A szüleim nekem sose adtak túl sokat, csak azt amire feltétlenül szükségem volt. A bátyámmal más volt a helyzet. Egyetlen férfi utódként mindent megkapott. Talán ez is tőlük maradt rá.

- egyszerű, drog. Nem csak szívtam, a hasznot is megláttam benne. Négy éve vagyok a szakmában, anyáék nem tudtak róla. San segített benne. - a név hallatán arcom fintorba torzult. Életem harmadik legnagyobb megkeserítője.

- hogy kerültél Haneul mellé?- minden kérdés után bevettem egy gyógyszert. Volt lázcsillapító, torok fertőtlenítő, köptető, vitaminok és sok más gyógyszer, amiről fogalmam sem volt micsoda.

- a börtönből szedett ki, miután Minho miatt bedugtak oda. - vont vállat. - téged akart megtalálni, és nekem ez pont kapóra jött, mert én is kíváncsi voltam, mi van veled, és bármennyire nem akarom bevallani, de hiányoztál. - halványan mosolyodtam el. Csak azért állt Haneul mellé, hogy engem megtaláljon?

- nem haragszol Minho-ra? Amiért börtönbe zárt?- mosolyogva rázta fejét.

- már megbeszéltem vele, és azt is, hogy fel mert csinálni téged. - éreztem, ahogy pírba szökik az arcom. Zavarba ejtő arról beszélni a bátyámmal, mit csináltunk Minho-val azon az éjszakán, azonban nem bántam meg, hogy megtörtént, csak a következményeket.

- a megbeszélés alatt, mit értesz? - szökött ráncba a homlokom. Az a vigyor nem tetszett az arcán. Támadó pózba állt, mintha verekdni akarna. - te megverted??- szökött fel hangom egy oktával magasabbra.

- nem olyan erősen. A foga nem esett ki, azért nem akarok kicseszni veled. Fogatlan vőlegény. - nevette el magát. Nem nevettem vele együtt, a legkeményebb maszkomat próbáltam felvenni. - ugyan már! Nem esett komolyabb baja. - legyintett. - szerintem már be is robbantotta a bányát. - nézett karórájára.

- mit csinált?- kérdeztem hitetlenkedve, bár kinézem Minho-ból, hogy ilyet csinál. Puszta szórakozásból is megtenné.

- megmenti magát, és Lia-t. Egyébként, Lia vak, de nagyon szép lány. - bólogatott elismerően. - és okos is. - mutatott rám, plusz pontnak számított.

- na és Aechong? Őt miért- bohókás tekintete átváltott bús komorra. - meghalt?- kérdeztem vékony hangon, ami a sírásomat jelezte. - hogyan? - fájdalmas volt neki is visszaemlékezni, szerintem nem akarta ő bántani azokat a lányokat.

- nem sok ember bírja, ha áramot vezetnek a testébe. - préselte össze ajkait. Nehezére esett kimondani ezeket a szavakat. - de...mesélj inkább te. Mit csináltál, amíg el nem raboltunk? - nem akartam én mesélni. Hallani akartam mit tervez Haneul. Biztos tudja.

- majd később elmondom. Mit akar Haneul csinálni Minho-val? - élesen szívta be a levegőt.

- ki akarja szabadítani San-t, San pedig megöli Minho-t. - lehet ezt inkább nem kellett volna tudni, de így legalább tudom mit akar.

- de Haneul szereti Minho-t. - nem lenne semmi értelme, ha megölné Minho-t, azon kívül, hogy San kielégítené vágyait.

- nem annyira, hogy szembeszálljon érte San-nel. - rázta fejét Jonghyun. - csak azért szívta Minho vérét, mert látta rajtad, hogy szenvedsz ez miatt is. - nem tudom, hogy most sírjak, vagy nevessek.

- mi volt az a terv, amit mondtál Minho-nak, de nekem egyikőtök sem mondta? - a poharat nyújtottam felé, hogy töltsön még nekem vizet.

- csak úgy tudott kijutni Lia-val, hogy az emberek többségét kiiktatja. Ahhoz pedig, hogy ne keltsen feltűnést, az volt a legjobb megoldás, hogy robbant. - hát ez nagyon logikus.

- igazatok van. Egy robbanás nem is olyan figyelem vonzó. - bólogattam. - honnan szerzett robbanóanyagot? Mondjuk megoldja...- válaszoltam meg magamnak a kérdésemet.

- volt egy raktár, ami benzinnel, olajjal volt tele. Azt a levegőbe repítette, repült vele minden. - remélem tényleg sikerült kijutniuk. Ha vége ennek az egésznek, Aechong-ot rendesen el fogom búcsúztatni. Nem ismertem meg olyan jól, de felelősséget érzek iránta, és Lia iránt is.

- hyung!- szaladt be valaki a konyhába. - ezt látnod kell!- ismerős alak állt Jonghyun mellé. Mintha izmosabb lett volna, mint amikor utoljára láttam, és szemüvege is lett. Haja hamuszürkén pompázott feje tetején, arcvonalai jobban kirajzolódtak. Egy tabletet nyújtott a bátyámnak.

- mi az?- vette át tőle. - Minjun, a húgom. - mutatott rám, miközben érdeklődően nyomott meg valamit a gépen. Minjun...a srác, aki az osztállyal balhézott mindig. Ezért volt ismerős. Hát, nem kicsit változott meg.

- szia Jia, rég láttalak.- mosolygott felém. Készültem volna köszönni, de a tabletből áradó hangzás megállított.

- földrengést éreztünk a város szélén található bányánál. Azonnal hívtuk a tűzoltókat, akik továbbították a hírt a kormánynak. - Jonghyun homlokát ráncolta. Valami nincs rendben? Minjun-ra néztem kérdőn, de megrázta a fejét.

- a két szemtanú elmondta, hogy túrázás közben érezték a bánya felől a mozgást. Az obszervatóriumból a kutatócsoport azonnal elindult a vizsgálatra. A bánya déli részén találtak egy embert eszméletlenül. Ötszáz méteren át gyalogolt egy lőtt sebbel az oldalán. A kutatócsoport vezetője, Ryeo Ohseong nyilatkozott a sérültről.

- a csoportom kutatói mentőt hívtak hozzá, bár pulzusát már nem éreztük. Az egyik alkalmazottam ismerte fel az elhunytat. A Gangdong kerületi kapitányság egyik nyomozója, Lee Minho. - ez ugye valami vicc? Most tényleg meghalt, vagy megint járatja velünk a bolondot? Nem halhat meg, élek neki is élnie kell! Széken ültem, de éreztem, ahogy háromszázhatvan fokos fordulatokat vesz velem a világ. A testem is remegni kezdett.

- Jia!- Minjun hangja volt az utolsó, amit hallottam. Utána már csak sötétség volt, ami körbe vett, és Minho arca.