Jia pov:

Addig nem nyitottam ki szemeimet, amíg Jojo azt nem mondta. Hallásomra hagyatkoztam, azzal próbáltam bemérni mi történik körülöttem. Nagyon nem jött össze. Éreztem a bőrömön a friss levegőt. Annyi idő bezártság után, nagyon jól esett, pedig nem szeretek kijárni. Úgy éreztem, mintha újra kapnék levegőt, nem azt a poshadt fajtát, hanem a frisset. Kocsi ajtó csapódás rázott meg, majd Jojo hangja.

- kinyithatod a szemed. - örömmel tettem meg. Egy autó hátsó ülésén feküdtem. - ha elhagytuk a környéket ülj fel, és kösd be magad, de addig ne. - a volán mögött, a visszapillantóból nézett rám.

- köszönöm. - életem végéig hálás leszek neki. Ha kiderülne, hogy megszöktetett, Haneul nem csak engem, de őt is megölné. - itt is viselni fogod a maszkot?- nem válaszolt. Ennyire bele van nevelve a fegyelem? Ha igen, miért segített? Lehet, hogy onnan kiszabadított, és elvisz egy sokkal rosszabb helyre, ahol Haneul kínzása csak csillámpóni fing volt?

Többet nem pofáztam az úton. Nem méltatna válaszra, úgyhogy jobbnak láttam befogni. Bár azért nagyon érdekel, hogy ki ő. Idővel talán meg fogom tudni. Ha lehet, még halálom előtt. Az autó nagyobb sebességre kapcsolt, ahogy kiért az aszfaltra. Kiélveztem a szabadság édes ízét erre a rövid kis időre. Utálom az időt, sosincs belőle elég. Vagy túl sok van, vagy túl kevés.

- felülhetsz. - lassan ültem fel, s kötöttem be a biztonsági övet. Számat elhúztam mikor megláttam a véres üléseket.

- véres lett az ülés. Elnézést. - kerestem tekintetét a visszapillantó tükörben. Nem kaptam el.

- nem az én kocsim. - vont vállat lazán. De jó..remélem Haneul kocsija.

- akkor kié?- fejét rázta.

- azt nem tudom. - ajkaim elnyíltak egymástól. Végülis, gengszter. Mit vártam?

- azt tudod, hova megyünk, vagy gurulunk, amíg ki nem fogy a benzin?- elkuncogta magát.

- Daegu-ba megyünk. - bólogattam. Tovább akartam kérdezősködni, de már magam számára is idegesítő voltam.

Amíg mentünk a tájat vizslattam. Sosem örültem ennyire a természetnek, mint most. Mosolyt csalt az arcomra. Az utazási időt hosszabbította az, hogy megálltunk két benzinkútnál.

Az első kútnál vett törlőkendőt, amivel arcomat töröltem meg. A második kútnál, amíg Jojo tankolt megengedte, hogy kiszálljak az autóból. Adott egy dzsekit is a hideg szél ellen. Meg merem kockáztatni, hogy ez sem az övé. Fizetésnél azonban vissza lettem parancsolva a kocsiba. Kifeléjövetel őt néztem, és azt próbálgattam találni, miért olyan ismerős. A kocsiba beült, s hátra nyújtott nekem egy zacskót.

- egyél. - ennyit mondott, utána visszafordult. Hálás mosollyal az arcomon fogadtam el a szatyrot. Nem vagyok finnyás, sok mindent megeszek, de a zacskó tartalma finomabb volt, mint a szétfőtt, sótlan rizs.

Daegu-ba beérve olyan érzés fogott el, mintha itt biztonságban lennék. Egy burok vette körbe ezt a várost, amin Haneul és csapata nem tudott átjutni. Ez a burok Jojo volt. Biztos vagyok benne, hogy ő meg tud tőlük védeni.

Haneul-ra gondolván eszembe jutott Minho is. Ő most úgy tudja, hogy meghaltam, vagy beszélt vele Jojo? Ha nem, akkor visszakapja azt, amit akkor adott, mikor azt hittem halott. Kölcsön kenyér visszajár.

Jojo egy nagy háznál parkolt le, ami barokk stílusú lehet, mert eléggé ki van díszítve. A ház előtt volt egy szökőkút, ami kisebb körforgalomnak minősült. Ott parkolt le. Az övet kicsatoltam, s Jojo-hoz hasonlóan én is kiszálltam.

- üdvözöllek szerény hajlékomban. - karolta át a vállam, s a házra mutatott.

- a barokk mindenről híres, csak arról nem, hogy szerény stílus. - néztem rá mosolyogva.

- te bűzlesz. Menjünk. - mosolyom lehervadt arcomról a beszólása miatt. A házba belépve egy hatalmas aula fogadott minket. - megmutatom hol van a fürdő, és adok tiszta ruhát. - indult előre.

- utána beszélgetünk!- szóltam határozott hangon. Nem fogom engedni, hogy kibújjon a válaszadás elől.

- ideje lenne. - meglepetésemre belement. Egy szobába ment be, ahonnan kijött egy melegítő szettel. Azt a kezembe nyomta, utána kísért a fürdőbe. - addig maradsz, amedigg szeretnél. Egy órát kapsz. - nyitott be, majd két kezével belökött az ajtón, s rám csukta.

Addig maradok, ameddig szeretnék. Erre adott egy órát. Kedves. Jó, nem rinyálok, megmentett a haláltól.

A tükörbe belenézve a hányinger kerülgetett. Minho képes volt így megcsókolni? Őt nem fogta el a hányinger, az undor?

A kapott ruhát letettem a mosógépre, majd a kádhoz fordultam. Fájdalmas lesz beleülni a meleg vízbe a szétvagdalt lábaimmal.

A kádat félig engedtem vízzel, majd véres, piszkos, szakadt ruháimat ledobva magamról lassan másztam bele. A lábfejemnek jól esett, de némán sikítottam fel, ahogy combjaimat körbeölelte a víz. Egyszerre volt fájdalmas, és mennyei érzés. Azt az egy órát igénybe is venném.

Az összes dzsuva lemosása után már csak feküdtem a kádban, és nézelődtem. Túl cicomás ez a fürdő, nem tetszik. A hajamat is megmostam, igaz csak tusfürdőt találtam, de jobb, mint a semmi, és legalább nem csapzott a hajam.

A fürdés után megtörölköztem, felvettem a melegítőt, vizes hajamat a törölközőbe csavartam, s úgy néztem bele a tükörbe. Ez már jobban tetszett egy fokkal, de még mindig nem igazi. Kiléptem a fürdőből, azon az úton mentem, amin feljöttünk a fürdőbe.

- majdnem egy órát voltál ott. - a hang a hátam mögül érkezett. A lábaim sajognak, ezért lassan fordultam meg. - gyere, adok gyógyszert, aztán elmondok mindent.

Már nem volt rajta maszk. Nem takarta semmi arcát, és már tudom honnan volt olyan ismerős a szeme.