Minho pov:

A terv átbeszélése után mindenki ment a helyére. Négyen mentünk ki a bányához, Seungmin a nagynénjét beszélte rá az akció segítésére, Changbin, és Jisung a boncolási eredményemet írták meg, BangChan Haneul-t próbálta felkutatni, és értesítette a Földtudományi Kutatóközpontot, akik belementek a segítésünkbe. Hosszan győzte őket Chan, de megérte.

Az egyetlen dolog, ami közbe tudott tenni az az, hogy ha Haneul már rájött a dolgokra. A szerencsém az lenne, ha nem nézette át a bánya területét, hanem belenyugodott abba, hogy ott pusztultam az embereivel együtt.

- mennyire csurgassam a vért?- kérdezte Felix. Már besötétedett, ezért volt könnyű beleolvadni a környezetbe.

- először halványan. Nézzük meg mennyi jut ötszáz méterre, ha a fele, akkor még húzunk egy csíkkal. - ha végeztünk a vérrel, a nyomainkat kell eltűntetnünk. Felix, és én az ösvényen mentünk, ahol a hó kisebb mennyiségben volt. Még jó, hogy nem esett annyi, amibe a lábunk süppedt volna bele. Hyunjin az autónál maradt őrt állni, Jeongin-nal együtt.

Zseblámpával világítottuk az utat. A vércsíkot a lehető legjobban próbáltuk úgy húzni,mintha igazi vérzés történt volna.
Még szerencse, hogy volt már benne részünk.

A térerő hiánya miatt adóvevővel tartottuk a kapcsolatot. Az autót az erdő szélén parkoltuk le, hogy a két fiú azért tudjon kommunikálni a többiekkel. Az ötszáz métert előre mértük ki. Egy bottal jelöltük meg, hol van vége.

-állj!- fordultam hátra. - mennyi maradt?- világítottam meg a véres zacskót. Több, mint a fele megmaradt. - mennyire látható vonalat húztál?- kérdeztem Felix-től, de magam néztem meg a választ.

- nem húztam mindehol. Hol kisebbet, hol nagyobbat. - gondolkodóan bólogattam.

- oké. Akkor most jöjjön a második fázis. - egy műösszeeséssel terültem el a hideg talajon. - legikább arra a területre folyasd, amerről a vonalat húztad. - néztem rá.

- nem vagyok hülye, főnök. - forgatta szemét. Miután körbe locsolt elzárta a vért, én pedig felálltam.- a fele még megvan. - emelte fel a zacskót.

- azt osszuk be. Menjünk vissza, ahol nagyon halvány, oda csorgass. A többit a tócsánál pontokban elfolyatjuk. - bólintott, miszerint értette. A visszafelé lépkedő nyomainkat odafelé elsepertük egy letört faággal. Az adóvevőből Hyunjin szólalt meg.

- Chan megtalálta Haneul-t, vétel. - ijedve néztem Felix-re.

- hol van? Vétel.

- a város másik felében. A sebességmérő kamerák felvették, ahogy északnak hajtva elment, és vissszajött a városba, vége.- hol volt ez? Északon járt, de a bátyja börtöne az délen van a Muuido szigeten. Most kíváncsivá tett.

- szólj Chan-nak, hogy jöhetnek a kutatók, mi megyünk vissza, vétel. - tettem el az adóvevőt. - vigyázz, bele ne lépj a vérbe. - figyelmeztettem Felix-szet.

Az esti hőmérséklet már nem volt olyan hideg, mint nappal. Jó lesz, ha estére melegszik fel a levegő. Innen megyünk a hullaházba, ahol vár rám a hűtőszekrény, amibe egyszer bele fogok kerülni.

Számításba vettük azt, hogy valamelyikük biztos menni fog oda, ellenőrízni a híreket. Tök mindegy melyikük lesz az, elfogjuk, de nem hibázhatunk, mert akkor a lebukás fenyegethet minket.

Amióta köztársaság vagyunk elítélik a kivégzést, viszont ki fogom harcolni a testvérpárnak azt a megtiszteltetést, hogy felakasztják őket, vagy fejüket veszik. Őszintén mondva, az akasztásnak jobban örülnék. Az lassabb, és fájdalmasabb is.

A kocsinál Jeongin, és Hyunjin fegyvereikkel kezükben járkáltak. Minket meglátva leengedték őket. A csomagtartóba tették el, majd a kocsiba beülve mentünk be a városba. A ravatalozóban Chan már ott volt. Youngyoon irodájába mentünk.

- sziasztok fiúk. - intett az asztala mögül Youngyoon. Chan ült vele szemben.- Chan már mindenről beszámolt. A boncolási jegyzőkönyvedet már elkészítettük. Ugye tudod, hogy le kell vetkőznöd meztelenre, ha be akarsz feküdni oda?- erre mondjuk nem gondoltam. Úgyis lesz rajtam lepedő, ami takarni fog.

- igen, de nem számoltam vele. - ültem le Chan mellé. Kezembe adta a papírt, hogy nézzem át. - köszönöm, hogy segítesz nekünk. - pillantottam a patológusra.

- a munkám része. - legyintett.

- a kutatók elindultak a bányához. Haneul most ment San-hez. - nézett rám Chan.

- nem tudod mit csinált ennyi ideig?- kérdeztem miközben a papírt néztem át.

- sajnos nem, de nem volt a városban. - a papíron minden adat stimmelt.- Seungmin nagynénje is elvállalta a szerepet, és a sajtó is a helyszínre tart. Changbin, és Jisung kiment levegőzni, nem bírták tovább a "dögszagot". Ők fogalmaztak így.

- oké. - adtam vissza nekik a papírt. - menjünk akkor, és öltözzünk át. - néztem Young-ra.

- csak neked kell, és azt is vetkőzni. - állt fel a székből.

- nagyon jól tudom. - hunytam be szemeimet.

- nyugi. Nincs meleg hulla abban a szekcióban, ahova te kerülsz. - rajtam kívül mindenki nevetett. - jó, befejeztem, gyere. - nyitotta ki az ajtót. Az orvosi öltözőbe kísért, kaptam egy köntöst is, de természetesen azt majd le kell vennem. A terem, ahova mentünk sötét volt.

- de ugye ezek közül Minho-n kívül egyik sem él?- tette fel a világ leghülyébb kérdései közé sorolható kérdést Felix.

- ne félj. Egyik sem él. - nyugtatta mosolyogva. - a hűtő hűtését lejjebb vettük, nem fogsz véletlenül sem fázni, de ahhoz pont elég hideg, hogy a bőröd is az legyen. - magyarázta felém fordulva Young. Az eddigi terveim közül, szerintem ez a legostobább.

- ha lehetne, amíg nem jönnek a fiúk, nem feküdnék be. - ráztam fejemet hevesen.

- én megyek a váróterembe, és ott megvárom őket. Három kopogással fogok jelezni, ha mi vagyunk azok. - indult ki Felix.

- ja, szerintem én is. - ment utána Jeongin.

- én halálodig veled leszek.- mosolygott rám Hyunjin.

- akkor elég hamar fogok meghalni. - szája tátva maradt, s sértődötten fordult el.

- a jegyzőkönyvben, a halála okánál nem golyó általi halál fog állni, hanem Hwang Hyunjin. - kuncogott Chan.

- hát basszus!- nézett az idősebbre hitetlenkedve. Az ajtón elhangzott a három kopogás, utána a többiek léptek be.

- nos, mivel itt vagytok mind, akkor én megyek is. Az ajtót be fogom zárni, szóval, ha kulcs zörgést hallotok akkor azok lesznek velem, akiket ti kerestek. - emelte fel a kulcsát Youngyoon.

- rendben. - bólintottunk egyszerre. Miután kiment, a srácokkal egyedül maradtunk. Részletesebben elmeséltem Jia halálát, miközben meséltem úgy éreztem, mintha minden egyes szóval egy újabb részem halna meg a lány után.

Három óra elteltével kulcsok hangját hallottuk meg zörögni. A fiúk segítettek befeküdni, leoltották a villanyokat, utána ők is beálltak a helyükre.

- erre, Ms. - szemeimet hunytam be, mikor a hűtőszekrény ajtaja nyílni kezdett. Remélem a fiúk nem tolják el. Mély levegőt vettem, amit bent tartottam tüdőmben. - a golyó-

- Yoon, hagyd. - szólt Changbin neki. Ennek meg mi baja?? Most cseszte el azt, hogy elkapjam az egyik nyomorékot. - Minho, kelj fel nyugodtan. - óvatosan nyitogattam a szemeimet. Amint kinyitottam felültem, s Bin-t kerestem, hogy követeljem a választ, miért közbeszólt. Kezével mutatott baloldalamra. Gyilkos szemeimet a fiún tartottam, csak fejemmel fordultam oda. Elpillantva róla néztem meg mi van mellettem. Inkább ki.

- t-te...?