Minho pov:

Ajtó nyitódás vert fel a szendergésemből. Majdnem elaludtam. A kocsi hátsó ajtaja nyílt ki. A talált fegyvert biztosítottam ki a lepedő alatt.

- engedjetek! Szét fagy a seggem!- Hyunjin vinyákoló hangjára leengedtem a pisztolyt. Készült bemászni, de meglátott, a keze lecsúszott a kilincsről, s hátra kezdett dőlni. - basszaa meg!- kiáltott. Nagy puffanással esett bele a hóba.

- mi van már? - lépett oda hozzá Chan.

- Minho...- mutatott felém. Chan érdeklődve nézett be a kocsiba. Arcán az a döbbenet mindent megért, hogy láthattam. Mosolyogva szálltam ki a kocsiból.

- úristen...- motyogta maga elé Jeongin. - te élsz?- lökött félre mindenkit, s rám ugrott. Annyi szerencséje volt, hogy megbírtam magunkat tartani.

- te esetleg nem vagy a terminátor rokona? - jött közelebb Seungmin mosolyogva. - hiányoztál. - ölelt ő is magához.

- ti is. - örömmel bújtam ölelésükbe.

- látjátok? Mondtam, hogy ki fog jutni!- állt fel Hyunjin, s leseperte magáról a havat.

- te bőgtél a legjobban, hogy meghalt-e, vagy nem. - vágta nyakon Changbin.

- ne merd tagadni!- mutatott rá szigorúan Felix Hyunjin-ra, mikor már nyitotta volna a száját.

- örülök, hogy megtaláltátok egymást, de mi megyünk. - fintor ült ki az arcomra a hang hallatán. Ez Kim, de utálom ezt is.

- nem tartunk vissza. - legyintett Jisung. Szemforgatva lépett el tőlünk a beképzelt pöcs, s osztagával együtt ment el.

- na, menjünk vissza mi is. - ült be a kocsiba Hyunjin. - Minho!- ugrott ki egyből. - az ki a tököm??- mutatott értetlen arccal a kocsiba.

- Lia. Őt is fogva tartották. Menjünk. - nem nagyon fértünk el, de a fiatalabbakat leültettük a földre, így nekünk már volt helyünk. Lia-t kórházba vittük, engem is megvizsgáltak, de mivel nem volt maradandó sérülésem el is engedtek. A kórházból mentünk vissza az irodába.

- szóval, mi történt?- kérdezte Jisung. A régi, megszokott székembe ültem le. Jólesően forogtam vele, hiányzott már ez az érzés.

- reggel felkeltem, kávézgattam, aztán pár random fegyveres pasas rám támadt. Azokat kinyiffantottam, majd hátulról bumm, és elájultam. A rossz az Aechong, vagyis Choi Haneul-

- ezt tudjuk. - bólintott Seungmin. - azt is, hogy egy hét múlva kiszabadítják San-t. - fejemet ráztam.

- nem egy hét múlva. Talán még ma. Mondjuk, berobbantottam a bányában az alagutakat, szóval, lehet, hogy vár még San kiszabadításával. - vázoltam fel a pontos információt.

- még ma??- pattant fel a fotelből Hyunjin. - hát az kurva hamar van!

- vigyázz a szádra. - nézte szúrós szemekkel Chan. - mit tegyünk? - vezette tekintetét rám.

- hagyjuk, hogy kivigye San-t. - vontam vállat.

- hogy mi van?- rázta fejét Felix. - így is nehezen kaptuk el, most meg azt mondod, hogy engedjük el? Csak így?- csettintet egyet.

- igen. - bólintottam. - Jia halott, én megszöktem, nekem is a halálomat akarják, szóval egyből az én nyomomban loholnának.

- várj! Mi az, hogy Jia halott? - ráncolta homlokát Changbin.

- meghalt?- suttogta Jeongin. Ajkaimat összepréselve helyeseltem. - sajnálom. - hajtotta le fejét.

- de tudják, hogy számítasz arra, hogy jönnek. Nem lesz egyszerű. - terelte a témát Seungmin.

- ezért kell egy csali. Két helyen fognak keresni. Itt, és otthon. Ketté fognak válni, az egyikük jön ide, a másikuk hozzám. - ujjaimmal mutogattam nekik, hogy könnyebben értsék.

- San megy hozzád, Haneul jön ide. - világosodott meg Jisung. - ha San ide jönne, egyből visszadugják a börtönbe. Haneul-ról pedig senki nem tud semmit, csak mi.

- pontosan. - mutattam rá. - el fogjuk őket csalni, egy csapdába. - álltam fel a székből.

- hogyan?- kérdezte Jeongin.

- eljátszuk a halálomat. - sétáltam a fehér táblához, s a filctollal rajzolni kezdtem. - a bánya az erdő délnyugati részén van. A lyukból két kijárat van, a délnyugati, és a déli. A délin jutottam ki, az oldalamban egy golyóval tudnék menni olyan...ötszáz métert. Ötszáz méter után összeestem, és halálra fagytam. - karikáztam be a halott pálcika emberkét, ami engem ábrázolt.

- oké, de mi hogyan találtunk rád?- tette fel a jogos kérdést Seungmin.

- a robbanás nagy volt, beleremegett a föld. Arra túrázó idős házaspár jelentette be a földrengést az obszervatóriumba, ahonnan embereket küldtek ki arra a területre. - egy kocka jelölte az obszervatóriumot, onnan húztam egy vonalat a bányához, ami egy kör volt.

- és az ott dolgozók lettek figyelmesek a vér nyomokra. Azokat követve találtak meg téged. - fejezte be gondolatmenetemet Felix.

- igen. - tettem rá a kupakot a filcre. - viszont beszélni kell a sajtóval, benne kell, hogy legyen a hírekbe, hogy ők is lássák. - fontam össze karjaimat mellkasam előtt.

- akkor rendezzük meg a halálod. - állt fel Hyunjin.

- nyugalom. - ültette le Chan. - beszélni kell először mindenkivel. Kell egy idős házaspár is, akiket az újságírók ki tudnak kérdezni.

- az nem lesz gond. - legyintett Seungmin. - tudok szerezni.

- honnan? - fordult felé Changbin.

- nagynéném. - vont vállat. - biztos segíteni fog, mivel nemzeti ügy.

- rendben. A laborból szerezzetek művért, beszéljetek a hullaházzal, hogy készítsenek ki nekem egy hűtőszekrényt. Igyekezzünk, mert nincs túl sok időnk. - mindenki felpattant a helyéről, s intézte a dolgát. Jisung és én mentünk a laborba. Hyonmin-t kerestük, ő a legkezesebb bárány mind közül.

- sziasztok. - vette le maszkját, amint elé értünk. Nem tudom mit csinált, valami izékkel szórakozott.

- szükségünk van vérre. Egy liter kéne, nullás csoport. - párat pislogott, míg felfogta mit kértem tőle.

- melyik fajta? Van kettő, a negatív vércsoport nem rendelkezik A- vagy B-markerekkel, de nincs Rh-faktora. Vagy van pozitív, de annak a vércsoportnak nincsenek A- vagy B-markerei, de van Rh-faktora. - most én pislogtam. Hát honnan tudjam? Örülök, hogy azt tudom, hogy nullás vagyok.

- a negatív jó lesz. - vágtam rá, de elhúzta a száját. - most mi az?

- a pozitív a gyakoribb.

- akkor add azt. Tök mindegy, csak vér legyen, és nullás. - rántottam egyet vállamon. Kezdek ideges lenni, mert félek, hogy kifutok az időből.

- hozom. - szaladt el. Jisung a kezét tette vállamra.

- minden rendben lesz. - mosolygott bíztatóan. A f..lesz minden rendben. A szerelmem halott, a gyilkosa belém van esve, de a gyilkos bátyja rühel. Tényleg minden a legnagyobb rendben. Csak mosolyogtam társamra, aki inkább elvette a kezét vállamról.

- tessék. - jött vissza Hyonmin. Szilárd vért hozott. - ki kell olvasztani. Hűtőben volt, másképp megromlott volna.

- köszi.- vettem át tőle.

- mire készülsz?

- pár óra múlva a hírekben lesz!- kiáltottam vissza neki, mert már félig kint voltam az ajtón. A kocsiban maxra tettem a fűtéts a vér miatt. Simítózáras tasakban van, szóval nem fog kiborulni. A telefonom csörrent meg. - vedd fel, és hangosítsd ki, én vezetek. - biccentettem a telefon felé, ami a tartóban pihent. Hyunjin hívott.

- mi az?- kérdezett bele Jisung.

- kész a fekhelye Minho-nak. - utalt a hűtőszekrényre.

- oké, megyünk vissza. - tette le.