Két hónappal ezelőtt

Minho pov:

A földön ültem, ölemben Jia feküdt. Kezemmel simogattam haját. Örülök, hogy legalább ő itt maradt nekem.

- szerelmes beléd.- motyogta. Az ő szájából hallva ezt, súlyosabb problémának tűnt.

- tudom, de az nem azt jelenti, hogy én is belé. Te még rondán is szebb vagy nála. - ez nem úgy hangzott, ahogy én azt kigondoltam. Fejét felkapta ölemből. Homlok ráncolva nézett rám, számat húztam el. Mielőtt megkezdhettem volna magyarázkodásomat ő kérdezett.

- szóval szerinted ronda vagyok? Legalább hazudnád azt, hogy szép vagyok!- lökte meg a vállam.

- szép vagy!- szemei elkerekedtek, szigorú tekintettel nézett rám.

- most hazudtál??- emelte fel hangját. Az előbb még azt mondta, hogy hazudjak, akkor most mi a baj?

- ezt akartad, nem?- sértődötten vett mély levegőt, és visszafeküdt az ölembe.

- mindegy. Az embereknek úgyis a szépségem tűnik fel, ha melletted látnak.- most beszólt?? Szám tátva maradt. Mikor lett ekkora a szája? Végülis, jó ideje nem láttam már. Nem baj, inkább szólogasson be, minthogy élettelenül feküdjön valahol a föld alatt.

- olyan gonosz vagy, de elmagyaráznám, mit találtam ki. - érdeklődve kelt fel. - használjuk ki az érzéseit. - csendben bámult rám. Gondolkodott. Szemei tükrözték hogyan forognak a gondolatok, kérdések, feltételezések a fejében.

- azt mondod, hogy hittessük el vele, hogy szereted, azért, hogy információt szerezzünk tőle?- helyeslően bólogattam. - képes lennél megcsókolni azt a lányt?- szomorúan csengett hangja. Nem pont a lényeget fogta meg.

- ha nagyon muszáj lenne. Talán lenne esélyünk megszökni. - bólogatott, de láttam rajta, hogy most sikerült elcsesznem a hangulatát.

- de nem csak minket kell kivinned. - feküdt vissza.

- ezt hogy érted? Ki van még itt rajtunk kívül?

- az igazi Aechong, akinek Haneul ellopta a személyazonosságát, és Lia, aki Haneul legjobb barátja volt. Haneul megvakította, mert elárulta, ha jól emlékszem ez a történetük, de nem vagyok benne biztos. Vigyázz azzal a lánnyal.

- vigyázni fogok, ne aggódj. Ki viszlek titeket innen.

- rendben...csak ne hagyj el miatta. - ölelt át szorosan. Az előbb tisztáztuk a kapcsolatunkat, és hogy csak felindulásból mondtam ki a szakítást. Tudhatná, hogy nem hagyom el egy ilyen nőszemélyért, mint amilyen Haneul. - akkor játszd el, hogy szereted, és engem már nem szeretsz. - nézett a szemembe. Tekintete komolyságot tükrözött.

- bízz bennem. - bólintottam. Tizenévesen szerettem a lányok érzéseivel játszani. Ennyi idő alatt nem jöhettem ki a formából, szóval sikerülnie kell Haneul behálózása.

A szoba két végében ültünk, a lehető legtávolabb egymástól. Nem tudjuk mikor nyit be Haneul, inkább szétültünk. Ha Haneul bejön előadom, hogy belészerettem. Bele fog dőlni a csapdába, mert amilyen rózsaszínködben van csak öröm lesz neki látni, hogy nem Jia mellett vagyok, hanem mellette. Sok idő telhetett el, amire kinyílt a fehér ajtó. Az állt ott, akit vártunk.

- látom megbeszéltetek mindent. - nézett végig rajtunk.

- igazad volt.- álltam fel.

- nekem mindig igazam van, drágám.- felém lépkedett. Egyik kezébe vette arcomat, s ajkit az enyémre erőszakolta. Jia pillantását kerestem. Szememmel kértem tőle engedélyt a csók viszonzására. Fintorogva bólintott. Tőlem telhetően a legszenvedélyesebb módon csókoltam vissza, mégsem úgy, ahogy azt Jia-nál szoktam tenni. Hiába tettem bele minden szenvedélyemet, nem éreztem igazinak. Nem is volt az. Remélem Haneul nem ezt érezte, hanem pillangókat. - ejha...- kapkodta a levegőt.- nehogy féltékeny legyen a barátnőd. - mosolygott ravaszan.

- ő már nem az. Tegyél át valamilyen másik szobába. Nincskedvem megfulladni a bűzében.- féloldalas mosoly jelent meg az arcán. Élvezte, hogy nem védem a másik lányt.

- a szobám jó lesz?- akaszkodott a nyakamba.

- csak, ha te is ott leszel. - karoltam át derekát.

- hát persze. - paskolta meg az arcomat. - nos Jia, mi most megyünk. Köszönj el szépen a volt barátodtól.- diadal ittasan nézett Jia-ra, de ő nem figyelt ránk. - ha így akarod. - vont vállat, derekamat átkarolva vezetett ki a szobából. Hogy hiteles legyek én is átkaroltam, de csak a vállánál.

- adj egy esélyt. - fejét rázta.

- majd az irodámban megbeszéljük. - halk sóhajt engedtem el. Remélem belemegy, mert ha nem, akkor most feleslegesen okoztam fájdalmat Jia-nak. Kanyarok egymást követően irányítottak minket egy ajtóhoz. Valószínűleg ez lesz az irodája. Legalábbis remélem, és nem valami hálószoba van az ajtó mögött. Egy kulcsot vett elő zsebéből. Kattant a zár, az ajtót belökte. Szerencsémre egy iroda volt mögötte. - csak utánad. - intett mosolyogva. Hamis mosolyomat mutatva mentem be. Míg az ajtót csukta be, körül néztem. Nem volt túl nagyszám. Volt egy asztal, amin laptop pihent. Az asztal előtt volt két szék, mögötte egy. - foglalj helyet, ne álldogálj. - leültem az egyik székbe, ahogy ő is leült velem szemben. - miért kérsz tőlem esélyt?

- ha már rám hozta a gengsztereket a csaj, az akaratom nélkül, hadd döntsek már arról, melyik oldalt választom. - mosolya gonosz volt. - még a gyerekeimre sem tudott vigyázni. Azt hittem valami jobb csaj, aki merész, bátor, felelősség teljes, de sikrült kifognom egy nyulat. - forgattam a szemeimet. Megértően bólogatott.

- tudom milyen érzés, amikor egy oroszlánt keresel magadmellé, de találsz helyette nyulakat, kígyókat, ravasz rókákat. - sóhajtotta. - nem értem mit szeret a bátyám abban a ribancban.- rázta fejét. Kezem reflexből szorult ökölbe.

- legyél te az oroszlánom. Te tényleg az a fajta nő vagy, aki tudja mit érdemel. - ajkait megnyalta, s végig nézett rajtam. Ujjaival ajkait piszkálta, miközben engem méregetett.

- honnan tudjam, hogy igazat mondasz. Hazudhatsz is, hogy meg tudj lógni. - vont vállat.

- ha elszöknék utánam jönnél, és kinyírnál.

- ez mondjuk igaz. -bólintott.- jól van, kapsz egy esélyt, de ha elbaszod,- nem fejezte be. Egy fiókba nyúlt bele. Pisztolyt vett ki belőle. - én magam végezlek ki.- irányította felém a fegyvert.

- arra nem lesz szükség.

- majd meglátjuk. - tette le az asztalra. - gyere, szólok a fiúknak, hogy adjanak neked valami ruhát. Pizsamában meg fogsz fázni.