Seungmin pov:

- ki hallgatja ki?

- még senki. - az ajtóhoz léptem, be akartam nyitni, és lezárni végre ezt az egészet. - nem mehetsz be. - ez volt az a mondat, ami egyszerre lombozott le, és dühített fel. Komolyan, egy ajtó választ el az igazságtól, de nem léphetek be?

- miért?- fordultam hátra, Chanhez.

- mert nem mi fogjuk kihallgatni. Mivel gyorshajtás miatt hozták be, így nem hozzánk tették, hanem Minji egységébe. - felelt Felix.

- akkor beszélj az asszonnyal, hogy hallgassa ki. - fejét rázta.

- nem tudok. A főnöke nem engedi neki. - hiába gondolkodtam, nem jöttem rá ki vezeti Minji osztagát. - viszont annyit el tudott intézni Minji, hogy jelen legyünk, csak az üveg túloldalán. - mutatott a négyes teremhez tartozó másik ajtóra.

- szóltatok az ügyről Minji főnökének?

- természetesen. - bólintott Chan.

- mikor jön?- nem tudom hogy vannak a többiek vele, de már nagyon be akarok menni.

- pár perc. Őt is most rángatták ki az ágyból. - ásított Changbin. Itt mindenki ilyen informált, csak én nem? A műanyag székek egyikére ültem le, amíg nem jött a kollégánk.

- de amúgy, én ezt nem értem. - szólalt fel Hyunjin. - szóltunk, hogy ő a mi emberünk, akkor miért nem engedik, hogy mi hallgassuk ki? Miért nem írják át hozzánk? - jogosan kérdi. Mindenki semlegesen vonta vállát, vagy rázta fejét. Ők sem tudták.

- hogy ment a randi?- ült le mellém Jisung. Zavartan pillantottam le a földre. - ezek szerint jól. Mi történt?- karolta át a vállamat.

- ami a legfontosabb, az az, hogy én is majdnem elkaptam Neora-t, csak kiugrott elém egy őz. - biccentettem a négyes ajtóra.

- mit csináltál?- kérdezték egyszerre, azonban cipő kopogás töltötte be a kiürült folyosót, amire mindannyian felkaptuk fejünket. A hangok egyre hangosabbak lettek, ahogy közeledtek. Gyorsak voltak, talán idegesek is. A személy árnyéka hamarabb került szemünk elé, de a hozzá tartozó emberke is megjelent. Alacsony, idős, bajuszos férfi igyekezett felénk. Mostmár tudom ki Minji főnöke. Ez az ember beszélt nekem arról tavaly az ebéd szünetben, hogy elkezdte építeni az időgépet. Kíváncsi vagyok, hogy vajon azóta befejezte?

- jó estét, Mr. Seo. - hajoltunk meg mind előtte, hiszen negyven-ötven évvel idősebb nálunk. Seo Woosung, a rendőrség legőrültebb embere, viszont a legjobb a szakmában.

- jó estét. Elnézést a késésért, kezdhetjük?- bólintással értettünk egyet, miszerint igen. Mr. Seo Neora-hoz lépett be, mi pedig az üveg másik oldalára.

Örömmel töltött el, hogy ez a nő végre itt van ebben az épületben, és nem szabadon kószál. Viszont hiába ült itt, ha nem mondott semmit. Kollégánk feleslegesen kérdezgette, nem válaszolt, csak röhögött, és azt hajtogatta, hogy nem fogunk semmire menni vele. Az idős Woosung-nak is elege lett két óra vallatás után. Bilincsbe verve vitték a fogdába a nőt. Changbin, és Chan kísérték el őt, ők fognak rá vigyázni reggelig. Reggel hétkor újra vallatjuk, de addig fokozott felügyeletet kap tőlünk ajándékba. Holnap mindennek vége, hál' istennek. Woosung tudja, mit kell tenni az ilyen gyanúsítottak szóra bírására. Azért viszont áttehetnék hozzánk, ő a mi bűnügyünk elkövetője. Otthon az ágyba dőltem bele. Nincs kedvem, se erőm most a zuhany alá állni, majd reggel korábban kelek, vagy gyorsabban hajtok. Csak a cipőt, és kabátot vettem le magamról, semmi mást. Szemeim lecsukódtak, Hyejin arca megjelent, ahogy mosolyog, nevet, beszél. Mosollyal az ajkaimon aludtam el.

Másnap hajnali hatkor keltem, s indultam meg zuhanyozni. A négy óra alvás semmi nem volt. Kómás voltam, de úgy voltam vele a reggeli zuhany, s a hideg levegő majd felébreszt. Zuhany után almát vettem magamhoz reggeli gyanánt. Majd egy boltban veszek kaját. Ahogy azt reméltem a reggeli levegő kifordított, átsuhant rajtam. Dideregve siettem a kocsimhoz. Az őrsön ugyanúgy a négyes teremhez mentem. Hyunjin már bent volt a figyelőteremben.

- jó reggelt. - csuktam be magam mögött az ajtót. Neki is karikák voltak a szemei alatt. - látom te se aludtál túl sokat. - álltam mellé.

- nagyon nem is tudtam. Nem hagytak aludni a gondolatok. - mutatott fejére.

- mire gondoltál?

- arra, hogy talán Minho, és Jia már halott. Nem mond semmit a szipirtyó, és annyira dühít. - fogta fejét.

- Mr. Seo bolond, de tudja mit kell tennie. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy dumálni fog nekünk a nő. - tettem vállára kezemet. - valamivel meg fogja fogni. - válaszul csak hümmögött. Az asztalhoz sétált, leült az egyik székre, s fejét az asztalra fektette.

- sziasztok. - lépett be Jisung. - wow, mióta vagytok kettesbe? Hány perc alatt fektetted ki?- ült le Hyunjin mellé.

- nem rég jöttem be. - dőltem neki a falnak.

- ilyen rövid idő alatt fel tudtad idegelni?- sajnálkozóan simogatta Hyunjin hátát.

- te idegesítesz fel, nem ő! - morogta Hyunjin. Jisung megszeppenve emelte fel róla kezét. A hét óra közeledtével a többiek is megjöttek. Mielőtt megkezdődött volna a kihallgatás Mr. Seo hozzánk jött be először.

- jó reggelt, fiatalok. - csukta be az ajtót. - hogy vannak?- mintha minket kellene kihallgatnia, olyan érzés fogott el.

- fáradtan!- nyüszített Hyunjin.

- szerintem ön sem aludt többet. - állapította meg Jeongin.

- nem. A stratégiát építettem fel. Utána néztem mélyebben ennek a hölgynek, és sok minden hasznomra lett. Ne aggódjanak, sikerülni fog. Amint vége, az anyagokat átnyújtom önöknek. - hajolt meg.

- köszönjük. - bólintott, majd távozott, de nem ment messzire.

- na srácok, indul a műsor!- állt az üveg elé Felix. Neora magabiztosan ült a székén, mosolya most is ott volt az arcán. Rajta nem látszott, hogy fáradt lenne.

- jó reggelt, Ms. Kim.- illedelmesen köszönt, ahogy egy férfihez illik.

- jó reggelt, Mr. Seo. - vigyorgott rá. - miből gondolják, hogy ma többet mondok, mint tegnap? Ugyan azt fogom hajtogatni. - fonta egybe karjait.

- először is, nem tegnap hallgattuk ki, csak négy órával ezelőtt, azaz hajnalban. Napszakokat illene tudnia anya létére. Hogy tanítja így meg a gyerekét?- erre a kérdésre mi is összenéztünk. Neora arcáról lefagyott a vigyor.

- azt hiszem itt van az a pont, hogy sikerült megfognia az öregnek. - támaszkodott a párkányra Chan. Egyetértően bólogattunk.

- kezdjünk bele, Ms. Kim. Nem szeretnénk egész nap az ön lányát figyelni. Nem dadák vagyunk. - rázta fejét a férfi, s felé fordította a laptopot, amin egy kamera rögzített egy nagyjából öt éves kislányt. Elismerően bólogattunk.