Seungmin pov:

Mivel Hyejin mellékutcában lakik, amibe nem tudok bemenni autóval, mert a tábla tiltja, kénytelen voltam letenni a kocsit egy boltnál. Csengetésem után egy perccel később nyitottak ajtót. Az anyukája állt előtem.

- oh jó estét Mr. Kim.- össze van zavarodva. Hyejin nem mondta el nekik?- valami baj van? - kapta kezét szívéhez.

- a lányukért jöttem.- meg kellett volna gondolnom mit mondok. A nő szemei kikerekedtek, rettegve tett hátra egy lépést.

- ki jött?- sétált az ajtóhoz Mr. Paeng - Mr. Kim? Miben segíthetünk?- az asszony nem hagyta, hogy én válaszoljak. Pedig az én válaszom érvényesebb lett volna.

- Hyejin-ért jött!- kapta férje irányába fejét. Már sír is. Istenem...ez kellemetlen.

- miért? Ilyenkor idézik be a rendőrségre?- az apja jobban reagálta le, mint az anyja. Rám marad a magyarázkodás, ugye?

- nem, nem erről van szó! Nyugodjanak meg, kérem!- Mrs. Paeng abbahagyta a sírást, ami megkönyítette a helyzet felvázolását.

- hát akkor? - kérdezte a férfi.

- nem mondta Hyejin? - még mindig kellemetlenül érzem magam, de mellé társult a kínos érzés is.

- mit kellet volna mondania?- ráncolta homlokát.

- hát hogy...velem lesz...programja.- ráncai még sűrűbbek lettek, ahogy kérdőn húzta fel szemöldökét.

-programja? Milyen programja lesz a lányommal?- Hyejin nem szeretne lejönni? Őszintén megmondom, összefosom magam az apját látva. Százkilencven centi körüli, nagy darab férfi néz rám dühös tekintettel. Ha meglendíti felém a karját, nekem annyi.

- megbeszéltünk egy randit.- meglepetten néztek rám. Kocsonyát megszégyenítő módon remeg az egész testem.

- randi?- kérdezett vissza.

- igen.- bólintottam.

- miért nem ezzel kezdte? Fáradjon beljebb!- ragadta meg az anyuka a kezemet, és beljebb húzott a házba. - máris szólok Hyejin-nek.- amint kimondta el is tűnt előlem, de az apja nem. Kisfiús zavarban kémleltem a sárga szőnyeget, amin cipővel álltam. Rögvest leléptem a szőnyegről a parkettára. A ház belülről békességről, biztonságról, szereteről árulkodott. Sustorság ütötte meg fülemet. Egy pillanatba telt, Hyejin már előttem is állt. Arca ragyogott, szemei mosolyogtak rám, ahogy ajkai is. Megdobbant a szívem, ahogy őt néztem. Nem vitte túlzásba a ruhát, aminek örültem, mert én se rángattam magamra öltönyt. Egy egyszerű fehér pulóver fedte felsőtestét, amihez fekete farmert társított. Haja egyenesen lógott, illata elbűvölt. Nem tudom mihez hasonlítani, édes illata van, mint a gyümölcs, de ez nem gyümölcs. Nem tudom mi ez, de máris imádom.

- mehetünk? - kérdezte mosolyogva. Hiába akartam válaszolni, nem ment. Őt néztem, és gyönyörködtem látványában. - Seungmin, mehetünk?- mosolygós arca átvette a kérdő tekintet.

- ja, persze...mehetük.- éreztem, ahogy arcom pirossá válik.- Mr. Paeng, mikorra hozzam haza a lányát?- fordultam a családfő irányába. Karba tett kezekkel állt.

- éjfélre legyen itthon.- válaszának nem csak én, hanem Hyejin is megörült.

- rendben.- kézen fogtam a lányt, és kihúztam a bejárati ajtón. Keze olyan meleg, puha, tenyerében elolvad a kezem. A kocsimhoz vezettem, kinyitottam neki az ajtót, majd miután beült be is csuktam. Megkerültem a kocsit, utána én is bepattantam a kocsiba.- szólhattál volna a szüleidnek, hogy velem leszel. Azt hitték a rendőrségre akarlak vinni.- elkuncogta magát.

- bocsánat, elfelejtettem. - csatolta be a biztonsági övet. - remélem azért apa nem ijesztett meg.- na ezt eltalálta. DE! Megijesztett az apja!

- nyomozó vagyok, találkoztam már félelmetesebb emberekkel, mint egy családapa.- és íme, hozom a nagyfiút, pedig odabent paráztam az apjától rendesen.

- akkor jó. - fordult előre mosolyogva.

- mit szólnál egy esti kocsikázáshoz? Ha nem tetszik, mehetünk mondjuk moziba, vagy valahova máshova.- indítottam be a motort.

- az autózás jól hangzik.- apró mosollyal indultam el. A rádiót bekapcsoltam, kerestem valami zenét, ami szól a háttérben.

- hogy érzed magad?- gondolkodóan hümmögött. Valóban érdekel hogy bírja ezt a krízis helyzetet. Nem egy embert láttam már, aki a trauma miatt pszichológushoz ment. Remélem neki nem kell majd mennie.

- igazából csak attól tartok, hogy ha találkozok velük az utcán, vagy Eric tesója nekem ront a suliban. - az ablak felé fordította fejét. Kezem automatikusan nyúlt kezéhez.

- ha baj van segítek. - kulcsoltam össze kezeinket.

- tudom, és köszönöm. - az a neg édes mosoly, amivel rám nézett. Ölni tudnék érte.

- ezt nem kell megköszönni. - pillantottam rá, majd vissza az útra. - félsz a sötétben?- eszembe jutott egy hely, ahová szívesen elvinném, de ilyenkor már nagyon sötét van ott.

- mikor hogy. - vont vállat. - miért?- fordult felém kérdőn.

- lemenjünk a ligethez? Vagy nem? - demokratikus voltam, megadtam neki a választási lehetőséget, habár remélem az igent mondja. Most nagyon megjött a kedvem a ligeti sétához. Sötétben tök romantikus lenne.

- ha nem tudnám, hogy nyomozó vagy, azt gondolnám, hogy meg akarsz ölni. - kuncogott. - de, menjünk. - két kezébe vette a kezemet, ami fogta az ő kicsi mancsát. A szívem bedobbant, hirtelen úgy éreztem, hogy a lábaim amputálva lettek, ahogy bőrömhöz ért.

A liget kint van a város délkeleti részén. A főútra rákanyarodtam. Váltani kéne másik sebességre, de nem akarom elengedni a kezét, viszont, ha nem teszem kettesbe lefullad az egész kocsi, az pedig kellemetlen lenne. Ajkaimat beharapva kapkodtam tekintetem a váltó, és a kezünk közt. Csak nem haragszik meg érte.

Kezét végül nem engedtem el, hanem azt szorongatva tettem kettesbe az autót. Remélem nem fog megsértődni. Miért sértődne meg egyáltalán? Nem tudom. Ahogy hagytuk el a belvárost a lámpák fénye egyre ritkábban fordultak elő, míg végül csak harminc méterenként világítottak nekünk. Időnként arcára pillantottam. Mosolyogva nézett ki a szélvédőn.

A városból kiérve picit több gázt nyomtam, amihez újra másik sebességbe kellett tenni a kocsit. Most sem engedtem el kezét, együtt váltottunk nagyobb fokozatra. Tíz perc alatt értünk a ligethez. A parkolóba leparkoltam, a biztonsági övet kicsatoltuk. Valami puffanással érkezett a kocsi aljára.

- ez mi volt?- fordultam Hyejin felé, mivel onnan jött a hang.

- csak a telefonom esett le. - hajolt le, én pedig felkapcsoltam a lámpát. Nem világított túl sokat, de valamennyi segítséget nyújtott. Közelebb hajoltam, hátha tudok neki segíteni valamit. - meg van!- kapta fel hirtelen a karját, ezzel orrba vágva engem. Orromat szorongatva hajoltam el tőle. - Úristen! Seungmin, jól vagy? Nagyon sajnálom, nem direkt volt! - kapott arcomhoz.

- semmi baj..- nyöszörögtem. Ez a csaj lezsibbasztotta az orromat. - jól vagyok. - ráztam meg a fejemet.

- biztos? Aigoo..ez nagyon kínos..- engedte el arcomat, s elfordult előlem. Azért na, ha már orrba vágott fizessen azzal, hogy rám néz. Nem haragszok rá, nem erről van szó.

- nincs semmi baj. - nyúltam álla alá, s közelebb csúsztam. Pár centi választott el minket. Szemei csillogtak, láttam benne azt a vágyat, ami az én szememben is lobogott. Ami azt jelképezte, hogy nekem kell ez a lány, meg akarom ismerni jobban, őt akarom magam mellé.

Még közelebb ültem hozzá, nem hátrált, nem húzódott el, nem tolt el. Hagyta, hogy tenyerem közre fogja puha arcát, s magamhoz húzzam őt. Már majdnem megízlelhettem piros ajkait, de két fényszóró pont a szemembe világított.

Muszáj voltam behunyni a szemem, és elfordítani a fejem. Ha nem tettem volna kifolyik a szemem. Országúti világítással hajtott. Túl gyorsan közeledett, de ahogy jött úgy távozott.

Azt hittem visszatérhetek Hyejin-hez, de a beépített traffipax csipogása fülsüketítően állt közénk. Kénytelen voltam elhúzódni a lánytól, hogy megnézzem mi a szitu. A sötétkék hátteren ott villogott a piros karika, aminek a közepén a km/h volt, amivel a kocsis ment. Százhetven km/h. Az komoly, hatvan a megengedett sebesség határ. Szép számla lesz.

- bocsánat, de utána kell mennem. - indítottam be az autót.

- semmi baj. Ez is a munkádhoz tartozik. - mosolygott, miközben becsatolta az övet. A panelre koppintottam, így a csipogás elállt, helyette megjelentek a kocsi adatai. Mikor megláttam Kim Neora nevét, a lábam reflex szerűen taposott bele a gázba. Kicsit felhajtottam a patkára, de ezen kívül sikeresen a nyomába szegődtem.

Most nem fog meglógni, akárki legyen a volán mögött.