35
Seungmin pov:
Az esti randi lebeszélés után visszamentem Jisung irodájába. Eltűnt az összes tök, pók, banya, meg az ilyen Halloweeni dekoráció. Hyunjin valamilyen papírokat intézett, Jisung az asztalánál duzzogot. Csak ők voltak jelen. Chan, és Felix valószínűleg még helyszínelnek.
- többiek?- csuktam be magam mögött az ajtót.
- Changbin kiment segíteni Chan-nak, Jeongin pedig utána néz Neora halálának. - felelt unottan Hyunjin. Majdnem kitárgyaltam nekik arról, amit megtudtam, de eszembe jutott, hogy Aechong kettős ügynököt játszik, ezért befogtam.
- neked mi bajod?- ültem le Jisung-gal szembe. Gyilkos szemekkel bámulta asztala tetejét.
- nem értem, miért nem díszíthetem fel a saját irodámat! - pattant fel a székből, de olyan hirtelen, hogy a szék felborult. Szóval most játsza a sértődött kisfiút.
- még nincs itt az ideje. - támasztottam meg fejemet az asztalon kezemmel. Esküszöm, én leszek itt a pszichológus ebben az épületben. Mindig rám hárul a lelki gondok elrendezése.
- a télapónak sincs itt az ideje, mégis tele van minden bolt az öreggel!- tette csípőre kezeit. Nem bírtam ki, hogy ne kuncogjam el magam. - aish! - csapott egyet az asztalra.
- nyugodj már le! - kiáltott fel Hyunjin. - mások dolgoznának! - emelt fel egy papírt.
- dolgozz máshol! - intett az ajtó felé, jelezve, hogy van neki is saját kuckója.
- kibaszlak az ablakon! - csapta le a papírt az asztalra, s ő is felállt.
- jól van srácok, fejezzétek be! - álltam fel én is. - Hyunjin te folytasd azt, Jisung te pedig nyugodj le. Jövő hét után már Halloween, addig kibírod. - Hyunjin visszaült a helyére, Jisung pedig duzzogva fordult el. Az ajtó kinyílt, Chan lépett be rajta.
- végeztünk, legalábbis mi. A helyszínelők még ott maradtak. - csukta be az ajtót. - kár a dekorációért, azért nekem bejött. - nézett körbe, majd levágódott a fotelek egyikébe. - de jól tetted, hogy leszedted, Changbin kicsit ideges. - húzta el a száját.
- mennyi az a kicsi? - emelte fel a fejét Hyunjin.
- majd megtudod. - bólintott.
- srácok, Neora tényleg meghalt. - nyitott be Jeongin. - itt vannak a fotói, az Interpol elküldte emailben. - adta át Chan-nek. - Changbin és Felix hol vannak? - pillantott végig rajtunk.
- jönnek mindjárt. - felelt Chan. - ezekről majd később beszélünk.- tette félre a papírt. - este elmegyünk inni?- a kérdésén a három fiú meglepődött.
- inni? A barátunkat elrabolták, és te inni akarsz menni?- kérdezte Jisung, de kicsit lendületesebben a kelleténél.
- van amit meg kell beszélnünk, és az nem ide tartozik. - adta a magyarázatot.
- baj van? Azt ne mondd, hogy itt hagyod a melót!- kiáltott fel Jeongin.
- dehogyis! - állt fel hirtelen. - most, hogy így Minho eltűnt ki vigyázna rátok? Este hatkor találkozzunk a Glassben.
- nem tudok sokáig maradni. - húztam el a számat.
- miért? Baj van? - mindannyian kérdő, egyben kíváncsi tekintettel bámultak rám.
- nem, csak nyolctól dolgom lesz..- olyan hirtelen jöttem zavarba. Az arcom rendesen égni kezdett, a lábaim elzsibbadtak, a szívem nagyot dobbant.
- milyen dolgod?- tette fel a kérdést Hyunjin.
- ohhohó! Én tudom!- kiáltott fel Jisung, s boldog tapsba kezdett. - ügyes vagy, öcsi. - paskolta meg a vállam.
- miről maradtunk le?- ráncolta homlokát Chan. Most fog jönni az, hogy cukkolni fognak.
- randim lesz. - Chan elmosolyodott, Hyunjin vigyorgott, közben tapsolt, Jeongin álla pedig találkozott a padlóval.
- hogy mi van? Kivel? Lány, vagy fiú? Nem baj, ha fiú, én elfogadom, sőt szerintem mindannyian. Hogy néz ki? - hadarta el egy szuszra. Fel se tudtam fogni mit kérdezett.
- l-lány..- annyira belemászott a magánszférámba, hogy zavarba hozott. - akit kihallgattam, bejön, szóval elhívtam egy randira. - léptem hátrébb tőle.
- ohh tudom ki az. Láttam őt. - bólogatott.
- hát ezt tényleg elvitték. - tért be szerény szenvedésünk hajlékába Changbin, és Felix. - nem tudom ki baszakszik velünk, de ha kezeim közé kerül összemorzsolom azt a seggfejet. - ült le. Tényleg csak egy kicsit ideges.
- este a Glassben találkozunk. Van, amit el kell mesélnem. Jobban mondva mesélnünk. Hatkor ott találkozunk, addig ne csináljatok semmit, csak annyit, hogy figyelemmel kövessétek a helyszínelést. - állt fel Chan. Persze, menekül Changbin haragja elől, de minket itt hagy.
- hhhh oké. - forgatta szemét. - komolyan mondom, ha megtudom ki a tököm játszik velünk domestossal mosatok vele fogat. - morgására Hyunjin nem bírta tartani magát, kiengedte a kacaját.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro