Minho pov:

- Minho! Minho! - rontott be a házba Seungmin. Zihálva állt elém, ingje szakadtan lógott rajta, nyakkendője el is tűnt, haja mint egy fészek.

- Jézusom. Mi történt veled?- fordultam el a gép elől, hogy alaposan megvizsgáljam kinézetét.

- megtámadtak. - ült le a földre. Furán néztem rá. Lábait felhúzta magához, de nem teljesen. Kezeit térdén támasztotta, fejét lehajtotta.

- hol, és kik?- nem úgy néz ki, mint akit egy rabló támadás ért. Sokkal jobban bántották. Szája volt felszakadva, arccsontján horzsolás, szakadt ing, csak most figyeltem fel nadrágjára. Térdénél volt kiszakadva.

- a bányánál jártam, ahová együtt mentünk hetekkel ezelőtt. Emlékszel?- kérdésére bólintottam. - az ott lakókat kérdeztem ki, hogy nem láttak-e egy Mercedest. Azt mondták, hogy hét hónapja láttak egy csomó kocsit eltűnni a bányában. Köztük a Mercedest, szóval bementem a bányába. - hangos csattanás hallatszott miután homlokomra csaptam.

- meg kellett volna mondanod nekünk, és együtt kellett volna bemenni. - fogtam homlokomat.

- igen, már tudom. Teljesen bementem a bánya végébe, és hallod olyan alagutak vannak a tó alatt kialakítva, mint egy horror filmben. Mesterséges alagutak. - szóval akkor van rá esély, hogy akit keresünk ott van valamelyik alagútban.

- ezért nem láttuk a kamerákon hova tűnt a kocsi. - feltételezésemre bólintott. - kik vertek össze? Ott voltak az alagútban?

- nem, dehogyis. - legyintett. - belebotlottam pár srácba az utcán miközben mentem haza. Egy gimnazista lányt zaklattak, én pedig közbe szóltam.

- a hős lovag. - forgattam szememet. - de akkor miért hozzám futottál? Ha nem tudnád kint lakok a város szélén.

- nem akartam, hogy tudják, hol lakom. - húzta el a száját. Ezzel most...

- azt szeretnéd mondani, hogy idáig követtek?- hevesen bólogatott. Sóhajtva álltam fel a székből.

- nagyon kedves vagy!- futott utánam. Éppen kinyitottam az ajtót, amikor csengettek. Négy fiatal srác állt előttem. Körülbelül tizenhat-tizennyolc évesek.

- segíthetek valamiben? - a legmagasabbat néztem, ő tűnik bandavezérnek.

- igen. Őt keressük. - mutatott Seungmin-re, aki a hátam mögött bújkált.

- miért? Ismered őket?- fordultam hátra fiatalabb barátomhoz.

- nem. - rázta fejét.

- akkor nincs miről tárgyalnunk. - csuktam volna be az ajtót, de belökték. - ezt vehetjük fenyegetésnek.- motyogtam halkan. - mit szeretnétek tőle?- löktem hátrébb a legmagasabbat. Szó szerint bent volt a házban.

- elkapni, és megölni azt a seggfejet!- mutatott Seungmin-re.

- azért sokat kapnátok. Menjetek innen, mielőtt gond lenne.- hangos nevetésben törtek ki.

- négyen vagyunk kettő ellen. Felénk hajlanak az arányok. - szólt közbe a kis törpe. Kisebb, mint Changbin.

- nem hinném, hogy egy tapasztalt nyomozó ellen az elég lenne. - a nyomozó szót hangsúlyoztam, és milyen jól tettem. Egyből visszakoztak. - menjetek vissza anyuci szoknyája alá, mielőtt lecsukatom mindannyiótokat zaklatásért! - hajolgatva elnézést kértek, és elmentek. Az ajtót becsuktam, aztán Seungmin felé fordultam.- mit láttál az alagutakban?- sétáltam a géphez.

- földet, köveket, gyökereket. - ennél még Hyunjin is okosabbat mondott volna.

- azokon kívül? Mondjuk embereket?

- azt nem. Nagyon nem is tudtam figyelni.- ült le a kanapéra.

- miért?- álltam vele szembe.

- futottam. - értetlenül pillanatottam rá. Futott?

- futottál? Mi elől?

- denevércsorda. - komor arccal bámultam őt.

- csorda?- nem tudom rájött-e már, hogy nincs kedvem viccelni, de jó lenne ha tudná.

- igen. Bazi nagyok voltak!- kezével mutatta meg mekkorák lehettek. Kezénél fogva ráncigáltam fel a kanapéról, és toltam a bejárati ajtóhoz.

- köszönöm, hogy meglátogattál, ennyi elég volt mára. - toltam ki az ajtón. - találkozunk holnap, amikor frissek lesznek az idegeim. Mondd meg a többieknek, hogy holnap reggel hétre mindenki menjen a bányához. Szia!- csuktam rá az ajtót, aztán kulcsra zártam.

Leszívta azt a maradék energiámat is.