Jia pov:

Fehér szoba. Lényege, hogy fehérbe öltöztetnek, és bezárnak egy teljesen fehér szobába. Fehér falak, fehér plafon, fehér padló, fehér fények. Elvileg van benne egy, fehér asztal is, mint abban, amiben most vagyok. Ételekből is csak fehér színű ételeket adnak. Legismertebb a főtt rizs. A szoba nem volt se nagy, se kicsi. Egy közepes méretű volt. Nem volt ágy, vagy szék. A földön ültem. Ugyan nem tesznek kárt a testemen, de a mentális állapotomat könnyen feltudják ezzel borítani. Nincsenek színek, hangok, ingerek, amik eljutnának az effektorba. Az ingereket a receptorok,-ingerfelvevő készülékek, ideg-végkészülékek- fogják fel és alakítják át ingerületté.

Az ingerület az érzőidegpályákon-afferens pályákon- halad tovább a megfelelő központ felé. A központban megtörténik az információ-inger-értékelése, majd a motoros ideg pályákon-efferens pályák- keresztül érkezik a válaszreakció a megfelelő területekhez-effektor. A receptort, az érzőidegpályát és az agykéreg megfelelő központja együttesen analizátor (elemző készülék). Az érzékelés során egyféle inger hat egyféle analizátorra.

Szóval meg akarják gyengíteni az elmémet, és sebezhetővé tesznek. Azt is olvastam erről a szobáról, hogy teljesen összezavarja az ember időérzékét. Nincsenek ablakok, az étkezést rendszertelenül adják. Például: ha reggel van, adják a vacsorát, ha este, adják a reggelit, reggel reggelit adnak, este vacsorát. Ezzel teljesen összezavarják az embert. Ebből annyira nem lesz gondom, mert eddig sem tudtam milyen napszakban vagyok. A kezemet már nem fogják bilincsek, azok legalább szabadok.

Azon töprengtem, hogyan tudnám megakadályozni az elmém megdöntését. Ingereket kell gyártanom. Erre jutottam. Mégis hogyan? Nincs nálam ceruza, vagy bármi más íróeszköz, amivel rajzolhatnék a falra. Festékem sincsen, amivel bemázolhatnám a falakat. Még az ételt is hiába dobnám a falra, az sem látszódna. A gondolkodásomat az ajtó nyitódása szakította ketté. Jojo lépett be rajta kezében egy tálcával. Jön a reggeli-ebéd-vacsora. Látta, hogy az asztal a szoba közepén van, én pedig teljesen a falnak támasztva. Letette a tálcát az asztalra, aztán felemelte, majd közelebb hozta hozzám. Most nem kaptam el róla a tekintetem. Késztetést éreztem rá, hogy megszólítsam.

- jó étvágyat. - nézett rám, majd hátat fordított. Készült kimenni.

- várj!- kiáltottam utána, amire megállt a mozgásban, s felém fordult.

- mi az?- kérdezte tettetett érdeklődést tanúsítva.

- így nem érem el a tányért..- nyújtottam ki két karomat az asztalhoz, de az még így is messze volt tőlem, hiába tette közelebb. Sóhajtott egyet. Az asztalhoz ment, kezébe vette a kis tálkát, majd nekem nyújtotta. - köszönöm. - vettem el tőle, azonban, csuklóját megragadtam. Egy nagyot rántottam rajta, ami hirtelen érte, így földre került. Nem terveztem most megszökni, lehetetlenség lenne. Igyekeztem minél tovább itt tartani. Talpig feketében volt, így lett egy kis szín a fehér falak közt.

- mi a jó Istent csinálsz??- tápászkodott fel, de még időben kaptam el a fülcimpáját, és húztam meg. Túl erősen tettem. Újra lerántottam a földre, de most akaratom ellenére. Teste egy része nem a földre érkezett, hanem pont a combomra. Kezemet tapasztottam a számra mielőtt felordítanék.

- k-kérdezi szeretnék valamit!- nyögtem ki, elfojtva kiáltásomat, amit a fájdalom hozott rám.

- ráncigálás nélkül is megkérdezhetted volna, akármi is legyen az!- állt fel. - mit akarsz tudni?- biccentett. Még mindig maszk volt rajta, ezért tűnt olyan ijesztőnek a tekintete.

- miért pont Jojo a neved?- nem tartottam vissza, szabadjára engedtem egy mosolyt.

- ez csak egy becenév. Nem ez az eredeti nevem. - vont vállat. - mondjak egy meglepő dolgot? - guggolt le.

- stresszes dolog?- kezével mutatta, is-is. - mi az?- nem mondott semmit, közelebb mászott.

- ismersz engem. - szinte suttogta. Ajkaim elnyíltak egymástól. Ismerem? A hangja sem cseng ismerősen, hogy abból azonosítsam be, és a szemei sem villanak be, kihez tartoznának ezek a szempárak.

- á-ártottam neked?- fejét rázta. - ki vagy?- hangom erőtlenre, halkra sikeredett.

- találd ki. - állt fel, aztán magamra hagyott a kérdéseimmel együtt. Azonban nem tudtam gondolkodni ki lehet ő. A lábamba éles fájdalom nyilalt. Lepillantottam. Csak most vettem észre, hogy a fehér nadrágot átitta a sötét vér, ami a fehér anyagon világossá vált. Vér...ami piros..szín! Kezemből letettem a rizst, majd nadrágomhoz nyúltam kicsatolni a gombját. Mikor megvolt elfeküdtem a padlón, csípőmet picit felemeltem, amennyire tudtam, aztán leszedtem magamról. A vérem lassan csorgott le combomon. A padlóra csöppent le, kis piros foltként. Ujjam hegyével belenyúltam a meleg folyadékba. Nem tudok jól rajzolni, de művészi érzékkel húztam ujjamat. Mintha ecset lenne. A fájdalomról próbáltam elterelni a gondolataimat.

Nincs egy olyan ismerősöm sem, akinek a beceneve Jojo. Vagy esetleg 'j' betűvel kezdődne a neve? Az osztályból három srác van, akinek 'j' van a neve elején. Jaehyun, Junhyuk, és Jungwoo. Junhyuk biztos nem, mert a testalkat nem egyezik. Aztán lehet, hogy amúgy ő az, csak kicsit kipattintotta magát. Jaehyun mélyebb hangszínnel rendelkezik, mint a mi Jojo-nk. Jungwoo pedig nem bírja a vért. Iskolán kívül fiú ismerősöm 'j' betűvel Jeongin, Jisung, és a bátyám Jonghyun. A kettő srác a jó oldalon állnak, ők velem vannak. A bátyám börtönben van...elvileg. Elvileg... Az emlékeimben lepörgettem a kisfilmet, amiben Jojo benne volt, amióta itt vagyok. A bátyám hangja nem olyan mély, mint Jojo hangja, és szerintem felismerném.

Az első tippem mégis rá esik. A bátyámra, Jonghyun-ra. Az első gyanúsított ő...de ha ő, miért hagy szenvedni? Miért nem segít?