Jia pov:

Az ajtó kinyílt. Ezt az alkalmat kihasználtam, vagyis megpróbáltam felmérni, milyen lehet belülről a lyuk, amiben vagyunk. A fény leginkább a szembeni falat érte. Ott ült Lia. Aechong-ot lökték be rajta. Erőtlenül támaszkodott fel, s húzta testét közelebb ahhoz a falhoz, ahol én ültem. Az ajtó becsukódott.

- jól vagy?- kérdeztük egyszerre Lia-val.

- nem. Nagyon fáj, mintha szét akarnék szakadni belülről. - hangja nyúzott volt, szomorú, és fáradt.

- tudom milyen érzés. - szaladt ki a számon. Annak ellenére, hogy nem akartam kimondani, tényleg együttérzek vele.

- téged is..?- elsőnek bólogattam, de utána rájöttem, hogy azt nem látja.

- igen. Szűz voltál előtte?- a jobb oldalamra mászott, így arra fordítottam a fejemet, mégha nem is láttam.

- igen. - kezemmel kerestem meg vállát, és tettem rá. - fojtogatott is..veletek mi történt? Bántottak?

- engem nem, de Jia-t igen. Az én hibámból...- Lia hangja durcásan hangzott, azonban megbánóan is.

- m-mi történt?- remegett meg Aechong halk hangja.

- Neora mutatott nekem számokat, amiket ki kellett találnom, hogy mennyi- Aechong közbe vágott.

- de hiszen vak vagy! Honnan tudtad volna??

- párat eltaláltam, de a nagyját elrontottam, és akárhányszor rosszul válaszoltam, megvágták Jia combját.

- és még életben vagy??- rikkantott hangosan a lány, amire muszáj voltam elkucogni magam.

- túléltem. - legyintettem. - viszont valahogy meg kell szöknünk innen. Szerintem ezek hamarosan végezni fognak velünk.

- egyetértek.- mondta Aechong.

- és mégis hogy akartok? Egyikőtök sem tud járni.

- valamennyire tudok, csak futni nem. - cáfolta meg Lia állítását.

- de Jia nem tud. Mire a sebei begyógyulnak, az nem most lesz. - elgondolkodtam. Járni nem tudok, de húzni magam azt elvileg igen. Kint nem jutnék vele messzire, de itt bent, talán igen. Sötét van, nem látunk, de amikor kinyitják az ajtót, egy kis fény beszökik.
Azt hasznunkra fordíthatjuk, és körbe nézhetünk. Csak az a baj, hogy egy kis fény csík, és nem világítja be az egész termet. A falak betonból, ahogy a padló is betonból vannak. Fogalmam sincs.. Vagy talán még is.

- itt vannak patkányok, ugye?- téma váltásomra meglepődtek.

- miért kérdezed?- kérdezett vissza Aechong.

- igen, vannak. - felelt Lia.

- amikor kinyílik az ajtó, a sarkokat, a falak alját nézzétek. Keressétek a patkány lyukakat. - kezemmel baloldalon végig simítottam a falon, de sehol nem találtam lyukat.

- mit akarsz kezdeni azokkal?- Lia kérdésére a válaszom, én magam sem tudom. Nekik ezt nem akartam mondani.

- leütünk egy patkányt, és a fogával ásunk. - legszívesebben homlokon csaptam volna magam.

- te bolond vagy, igazam van?- tette fel a költői kérdést Aechong. Az ajtó kinyílt, mi pedig a sarkokat kezdtük keresni. Lia nem, de mi igen. Neora lépett be, mellette Jojo-val.

- mit kerestek? - kérdezte Neora. Valószínűleg észrevette, hogy nagyon forgatjuk a fejünket. Nem tudtuk mit mondjunk, de Lia kihúzott a csávából.

- elgurult a gyűrűm. - mosolygott.

- aha..sajnos csak Aechong fog neked tudni segíteni ebben. Jia-t el kell rabolnunk...hosszú távú időre. - sóhajtott.

- de hát már elraboltátok...hova akarjátok még rabolni?- Aechong tenyerébe helyezte arcát, nehogy meglássák röhögő arcát. Én nem röhögtem.

- majd mesél, ha addig túlélitek. - erre a mondatra Aechong arcáról eltűnt a mosoly, ahogy Lia arcáról is. - hozd. - biccentett Jojo-nak. A srác megindult felém, kezeimet összekötötte, aztán karjaiba vett. Milyen hősies. - ne aggódjatok, talán majd ti is kiérdemeltek egy külön szobát. - csukta rájuk az ajtót. Külön szoba? Félek. Jojo megállt egy ajtó előtt, amit most Neora nyitott ki. Sárga színű falak, a szoba közepén egy asztal, amin ruha van. - vedd fel a ruhákat. - zárta ránk az ajtót. Előttük vegyem fel? Jojo letett az asztalra, aztán eloldozta a kezeimet. A puha, textil anyaghoz nyúltam. Fehér nadrág, fehér póló. A póló már fent volt, már csak a nadrág kellett. Félig feljött, de utána fel kellett volna állnom, hogy fel tudjam húzni, de nem tudtam állni. - ennyi évesen is öltöztetni kell? - kérdezte komor hangon.

- nem én mondtam, hogy tegyétek hasztalanná a lábaimat. - kérdőn pislogott. Kezemet számra kaptam. Most számíthatok egy kemény büntetésre. Nem mondott semmit. Intett Jojo-nak, aki felemelt, Neora pedig felhúzta a nadrágomat. Jojo újra összekötötte kezeimet, karjaiba vett, aztán kivitt. Azt hittem az lesz az új "szobám". Egy lépcső elé értünk. Lefelé vezetett. Ha most ez elejt... A gondolatra becsuktam szemeimet. Mikor éreztem, hogy újra biztos talajon vagyunk kinyitottam. Egy teljesen fehér szobába vittek.

- érezd jól magad. - mosolyogva nézte végig, ahogy Jojo letesz, és eloldoz. Kimentek. Itt minden fehér. Van itt egy asztal is, az is fehér.

- a fehér szoba...- motyogtam magamnak. Hallottam már róla. Ez is egy kínzási módszer, csak mentálisan bánt, nem fizikailag.