Jia pov:

- Aechong?- a fejemben minden összeállt. Csak az nem, ki teszi mindezt.

- honnan.. tudod a nevemet?- ha Aechong itt van, és valaki ebből a bandából van Minho mellett könnyen lehet, hogy mindketten meghalunk.

- a vőlegényem lett volna a mentorod. Elraboltak téged, hogy valaki a közelébe tudjon férkőzni. Ha ez így van, egy egyszerű lépéssel megölhetik a barátomat, és a csapata tagjait. - a gondolatra újra átfutott rajtam a pánik. Ha Minho is meghal...akkor megyek vele.

- te miért vagy itt?- kérdezte a másik lány.

- nem tudom. Téged hogy hívnak?- kíváncsi vagyok, őt miért hozták ide.

- Lia. Téged?- a hangja nyugodt, bársonyos volt. Bárcsak fele ennyire lennék nyugodt.

- Jia. Mit tettek veletek? Hogy kerültél ide, Lia?- zörgést hallottam az egyik sarokból. - ez mi volt?- hiába kapkodtam a fejem, sötétben nem látok.

- patkányok. Ne aggódj, majd hozzájuk szoksz. - Aechong szavaira nem nyugodtam meg.

- nem tudom mi történt. Ajtó nyitódást hallottam, azt hittem anyukám, de nem ő volt. Leütöttek, utána itt ébredtem. Nem láttam a támadókat, de szerintem ugyanazok voltak, akik Aechong-ot hozták ide. Vak vagyok. - nem tudtam mit kéne mondanom az utolsó mondatra.

- vajon te mire kellesz nekik..?- kérdeztem halkan. - valahogy muszáj szólni Minho-nak..- hangosan gondolkodtam.

- erőtlenek, egyben gyengék vagyunk, Lia nem lát. Hiába szerveznénk menekülést, nem sikerülne. A föld alatt lehetünk, túl erős a szennyvíz szag, valószínűleg csatorna van a közelben. Ha megpróbálunk megszökni megölnek egyből. A remény az egyetlen esélyünk. Azt javaslom, inádkozz Istenhez. - beláttam, hogy igaza van. Mégis hajt az, hogy Minho veszélyben van. Ki kell jutnom innen. Az ajtó nagy robajjal nyílt ki. Aechong, és én oda fordultunk, Lia-nak mindegy volt. Az a lány állt az ajtóban, aki Aechong-nak adja ki magát. Nyelne keresztben borotvapengéket...

- együtt a csipet csapat! Rég láttalak, Jia. - mosolygott rám. - hozzátok őket!- komorodott el. Most három pasi közeledett. Köztük volt az is, aki a lábamat engedte el. A szemembe nézett, de elfordítottam a fejem.

- ya! Őt én viszem! - a hangra visszanéztem. Az egyik kigyúrt fazon akart felállítani, de a pasas megállította.

- vidd azt! - mutatott rá Lia-ra. Nem válaszolt. Látszott rajtuk, készek verekedni. - akkor vigyed...- ment Lia-hoz. A másik megfogta a karomat, és felhúzott a földről. Újra bilincsek. Mint egy börtönben. Egy világosabb helyre vittek. Mind a hármunkat leültettek egy-egy székre. Isten áldja a házigazdát, amiért ilyen nagy a vendégszeretete.

- hallottam, mi történt a gyerekeiddel. - jött be a kamu Aechong, oldalán azzal a nővel, aki végig nézette velem Yunho, és Chaeyoung kivégzését. Az eredeti Aechong, és Lia felém kapta fejét. Igaz Lia rossz irányba, de a reflexei működnek.

- mit akarsz?- dühös voltam. Kétszer raboltak el, ezen kívül, és mindig a tehetetlenséget választottam. Most nem fogom. 

- megbosszulnád rajtunk a gyerekeidet? Az igaziakat, és a nevelteket?- sétált közelebb.

- meg. - bólintottam rá.

- hányszor? - kérdésére homlokomat ráncolva ültem. Miért kérdez ilyet? Nem tudom mit mondjak. Ha tudnám miért kérdezi felelnék. Most mondjak egy számot? Légy okos, Jia!

- egyszer. - válaszomra meglepődött, de nem tartott nála sokáig.

- miért? Nem érnek többet?- hajolt le hozzám.

- de. De attól, a bosszúmtól nem támadnának fel. Kiadnám a haragomat, utána gyászolnám őket tovább. - egy mosoly jelent meg az arcán.

- látom, mi nem ugyanazzal az elvvel működünk. - sóhajtotta, majd kiegyenesedett. - talán ezért nem lehetünk mi jóban.- vont vállat.

- kit bosszulsz meg rajtunk?- biccentettem a két lány felé.

- Aechong csak a terv miatt kellett. Lia pedig egykor a legjobb barátom volt, de elhagyott. - azt megértem miért. - szerinted  miért vak? - Lia-ra néztünk. Ő vakította meg? Ezt nem mondta. - ohh..nem mondta?- nevetett. - hát igen, így végzi egy áruló. - újra ránéztem.

- és én? Minho ártott neked, vagy én? - mosolyogva hallgatta kérdéseimet.

- Minho? Egy angyal a srác, és nagyon szexi munka közben, de igen. Részben ő, másrészben te. - gondolkodott el. - Neora-t már mindannyian ismeritek. Hűségesebb, mint te, Lia. Ő fog azért a fájdalomért felelni, amit kapni fogtok. Aechong, mivel te nem tettél ellenem semmi rosszat, te egy különleges ajándékot fogsz kapni tőle. - indult el kifelé.

- nem válaszoltál a kérdésemre!- kiáltottam utána, amire megállt.

- milyen kérdésre? - fordult vissza. 

- ki miatt állsz rajtam bosszút?- nem mondott semmit. Valamit előhúzott a zsebéből, s felém dobta. Vékony csörömpölő hanggal gurult végig az a kis valami.

- Minho nagyon jól csókol. - ment ki. Hogy mi? Megcsókolták egymást? Nem, Minho nem tenne ilyet. Minho engem szeret, nem csalna meg..ugye? A rossz mondta, nem szabad elhinni. A földre pillantottam, arra a kis valamire. A jegygyűrűm hevert a padlón. Még San birtokán hagytam el. Ő az új barátnője? Ha igen, akkor most elvileg megcsalta San-t Minho-val? Egyedül Lia tudja ki lehet ő.

- jól van, srácok!- csapta össze a kezeit..Neora. - te, vidd el Aechong-ot, és add neki oda az ajándékát. - mutatott rá az egyik pasasra. Aechong-gal összenéztünk. Ő is, és én is tudtuk milyen "ajándékot" fog kapni. A fickó megfogta Aechong karját, és kivitte onnan. - mi pedig játszani fogunk!- mosolygott ránk. - ne féljetek! Nem lesz rossz!- milyen játékot akar ez velünk játszani?- annyi lesz a feladat, hogy én mutatok a kezemmel egy számot egytől tízig, és Lia-nak ki kell találnia mennyit mutatok. - mosolygott tovább. - ha eltalálja, Jia-nak nem esik baja, de ha nem...sajnos Jia-nak fájni fog. - nézett az ajtót őrzőkre. - még pedig úgy, hogy...minden rossz válaszért kap egy vágást. - tapsolt izgatottan.

Szét leszek szabdalva.

Neora intett egyet, amire a másik kettő megindult, de megálltak.

- hagyd Jojo-nak. - legyintett a nő. Jojo? Milyen hülye név ez? Sivár helyzetben vagyok, de ez sem akadályozott abban, hogy elnevessem magam. Majdnem meg is tettem, de ajkamat beharaptam. Jojo az, aki a lábamat oldozta el. Jojo...istenem ez a név..szóval, Jojo felrángatott a székből. Nadrágom gombjához nyúlt. Szemeim kikerekedtek. Szemembe nézve gombolta ki. Neora-ra néztem, hátha kapok valami magyarázatot. - ne aggódj! Csak a nadrágodat veszi le, hogy könnyebben tudjuk vágni a combodat. - fogalmam sincs, hogy ez most megnyugtatott, vagy nem. A nadrágomat lehúzta, utána visszaültetett a székbe. Most még azon aggódom, hogy egy pólóban, és bugyiban ülök itt, de Neora elterelte erről a gondolataimat. - szóval...kezdődjön a játék! Lia, mennyit mutatok?- hármat mutatott. Megfogadtam Aechong tanácsát, és imádkoztam Istenhez, hogy segítsen Lia-nak.

- öt. - szemeimet összeszorítottam, ám hamar ki is nyitottam. Látni akartam mi történik. Neora mosolyogva jött közelebb.

- add ide a késedet. - nyújtotta a kezét Jojo felé. Nadrágja zsebéből kivette, majd beletette a nő kezébe. - Lia, rosszul döntöttél. - Neora leguggolt elém, játékosan kiválasztotta melyik lábamat vágja meg. A hideg pengét a bőrömbe mélyesztette. Ajkaimat beharaptam, hogy ne ordítsak fel. - újabb kör, figyelj, Lia! - égett a bőröm, folyt a vér. Igaz, meg van kötve a kezem, de oda akartam nyúlni. Azonban a férfi Jojo Siwa lefogott.- mennyi?- kettőt mutatott.

- hét. - az előbb a bal combomat vágta, most a jobbot szemelte ki. A végére már nem érdekelt, hogy ne ordítsak. Arcom könnyben ázott, lábam vérben.

- na egy utolsót. Lia? - egyet mutatott. Lia-n is nagy a feszültség. Sokat gondolkodott, mire kimondta a választ.

- egy. - szemeimet behunytam.

- mennyivel könnyebb lett volna, ha látnál, nem?- adta vissza a kést Jojo-nak. - vigyétek őket vissza. - ment ki. Az ismeretlen pasi, akinek nem tudom a nevét, elindult Lia felé.

- menj, megyek mindjárt én is. - szólt neki Jojo, amire bólintott. Megvárta, míg kimennek, utána az ajtóhoz ment, és becsukta. Megijedtem. Nagyon. - segítek. - sétált felém. Nem tudtam mit tenni. A kezeim bilincsben, lábaimat konkrétan nem érzem. Zsebkendőt vett elő, letérdelt elém, és véremet kezdte itatni.

- vigyél vissza...- könyörögtem, de nem hatotta meg. Folytatta, amit elkezdett. - nem kell a segítséged!- próbáltam elhúzni lábam, de fájt is, és le is fogta.

- maradj nyugton!- nézett fel. A zsebkendőt hamar befestette a piros vér. Mikor végzett a zsebkendőket zsebre tette. - gyere. - nyújtotta kezét.

- menni fog egyedül is. - löktem el kezét. Tudtam, hogy nem fog menni, de nem akartam, hogy segítsen. Kicsit támaszkodtam lábaimra, de sajogni kezdtek. A vér még így is folyt. Mi lesz, ha el fog folyni?

- engedd, hogy segítsek!- a nadrágomat felvette a földről, a kezembe adta, aztán felállított. Rá támaszkodva kísért vissza a fekete lyukba. Az ajtót kinyitotta, segített bemenni, illetve leülni az egyik fal mellé. Nem mondott semmit, kiment.

- Lia, itt vagy? - kérdeztem halkan.

- igen. Sajnálom, hogy szenvedtél miattam.- tudom nem látja, de rá mosolyogtam. Jobban fogalmazva a semmibe mosolyogtam. Én sem látom őt.

- semmi baj. Ki volt az a lány?

- Choi Haneul. - Choi...akkor San testvére lenne? Azért bánt, mert a testvére börtönben ül? Én kérek elnézést.

- Choi San testvére?

- igen, a húga.