Minho pov:

A konyhában Chan leültetett minket az asztalhoz, majd kérdőn nézett ránk. Akárcsak egy tanítónő, akinek a diákjai összeverekedtek.

- ha nem tudnátok arra várok, hogy elmondjátok, mi bajotok van egymással. - tette karba kezeit. - mi történt veletek?

- Seungmin félreértett valamit, és nem akarja elhinni nekem az igazat. - panaszoltam el. Mint egy kisgyerek, úgy érzem magam.

- miért nem hiszel neki?- fordult a fiú felé.

- mert nem úgy, nézett ki az egész, ahogy ő azt mondta. - szúrós szemeit rám vetette.

- oké..mi történt? - ült le Chan is.

- lesmárolta azt a lányt, aki nekem bejön. Úgy tette, hogy tudta, bejön nekem az a lány. - mély levegőt vettem. Bíztam Chan-ban, mertem kockáztatni, hogy ha már én nem állok ki magamért, ő ki fog.

- Minho, mondd el a te szemszögedet. - bíróhoz hasonlóan hallgatott minket.

- a lány flörtölt velem, rám mászott, amikor benyitottál, pont akkor próbáltam neki elmagyarázni, miért nem jó ötlet velem kezdenie, de akkor hirtelen megcsókolt. - néztem Seungmin szemébe.

- ez megcsalásnak számít!- jött be a konyhába Jisung. - ne is törődjetek velem. - sétált a hűtőhöz. Csendben néztük végig, ahogy a hűtőt nézi át, de nem talált benne semmi olyat, amit rágcsálhatna. A szekrényekbe nézett be. Talált egy csomag pockyt, azt kivette, azután kiment.

- ne hallgas rá. Ez nem megcsalás-

- de az!- dugta be a fejét az ajtón, majd eltűnt.

- akkor lenne megcsalás, ha visszacsókoltad volna. - ezt Jisung-nak is, és nekem is mondta. - biztos vagyok benne, hogy nem csaltad meg Jia-t. Sokat küzdöttél érte, nem dobnád el csak így. Ő neked többet ér. - helyeselve bólogattam. Tudtam, hogy ő az én igazamat fogja védeni.

- jó, ebben igazad van. - jött a hang az ajtóból. Jisung állt ott.

- Seungmin egy valamit meg kell tanulnod. A barátaid mindig fontosabbak, mint egy lány. A barátaid mindig veled voltak, és lesznek. Kivéve, ha meghalnak. És, ha a lány olyan aljas, hogy kikezd az egyik barátoddal, akinek ráadásul családja van...azt a lányt inkább hanyagoljuk. Ki az a lány?- Seungmin szemét törölte. Sír...?

- Aechong. - Jisung hangosan nevetett fel.

- nem azért, öcsi, de...- sétált be a konyhába nevetve. - mindenki tudja, hogy bejön neki Minho. - nem mondott semmit Seungmin. Felálltam a helyemről, és a fürdőbe mentem. A szekrényből kivettem egy csomag bontatlan zsebkendőt, amit bevittem a konyhába Seungmin-nek.

- tessék. - nyújtottam át neki.

- köszönöm...- vette el, és kibontotta.

- szerintem Aechong-ot el kell engedned. - ült le Jisung köreinkbe. - nem is illik hozzád, plusz csak azért lenne veled, hogy Minho közelében legyen.

- mi most megyünk megnézni, hogy haladnak a kamerákkal. Ti beszéljétek meg az eltéréseket. - állt fel Chan, s Jisung-ot is felállította.

- most ültem le!- rikácsolta, de Chan kilökdöste.

- sajnálom, hogy nem hittem neked, de úgy tűnt te is akartad. Meg az, hogy pont azután, miután elmondtam neked. - fordult felém.

- ahogy Chan mondta, nekem ott van Jia, és sokat szenvedtem, hogy megkapjam, szó szoros értelmében. Te is tudod, ott voltál. - bólogatott. - nincs semmi baj, de legközelebb bíz bennem. - álltam mellé.

- rendben. - állt fel, és átölelt.

- aaaawwww!!!!- mindketten az ajtóhoz fordultunk. Mindannyian ott álltak, minket néztek.

- most, hogy befejeztétek a nyáladzást, megkeressük Jia-t, vagy romantikáztok a háta mögött?- kérdezte Changbin.

- hát...fiú a fiúval nem megcsalás. - néztem Seungmin-re.

- tudtam, hogy ferdehajlamú vagy!- kiáltotta el magát Jeongin, amire rá néztünk. - most mi van? Már az első napomon sejtettem. - vont vállat.

- nézzük meg a felvételeket. - indultam el megsemmisülve. Nevetve jöttek utánam. A szobában telepedtek le. A felvételeken két pasas tört be, öt óra, hét perckor. Az egyiket Jia szemen ütötte egy papuccsal, a másikat tökön rúgta.

- akármennyire vagy erős, jobban jársz, ha befejezed a románcodat Seungmin-nel, mert így jársz. - utalt Felix a tökön rúgott pasira.

- mikre képes a papuccsal. Anyámmal jóban lennének. - bólintott Jisung.

- anyáddal a kaszás is. - nézett rá Bin.

- Hyunjin, Seungmin, szedjétek le a kamerákat. Minho, segít nektek. Changbin, Jisung, Jeongin, ti keressetek nyomokat, Felix, és én átnézzük a felvételeket. - adta ki a feladatokat Chan.

- miért pont én? Így is alig látok már!- nyafogott Hyunjin.

- ti ketten vagytok olyan magasságban, Minho meg tudja, hova tette azokat. - szemforgatva fordult felénk.

- te szeded le a lámpákról. - mutatott Seungmin-re.

- munkára!- tapsolt Changbin, majd Jisung-gal oldalán kiment.

- egyszerűen imádom Changbin hyung Aang-os pizsamáját. - nézett utána Jeongin, majd utánuk rohant.

- menjünk mi is. - elsőnek a konyhába mentünk. A konyhában a legjobb helyet a páraelszívónál találtam anno. Ezt még én is elértem.

- most hova?- kérdezte Seungmin.

- kert. - a kertbe kettőt is tettem. A verandára, és a fészerbe. - mi Hyunjin-nel a fészerbe megyünk. Az olajlámpában van. - biccentettem a gerendán pihenő lámpára.

- a fészerben hol van?- kérdezte Hyunjin, miközben sétáltunk.

- az ereszcsatornán. - telefonommal világítottam neki. Amint sikerült neki levenni visszamentünk Seungmin-hez, ott várt minket. Az összes kamera leszedése került egy órába.

- itt vannak, de szerintem holnap nézzük át őket. - tette le a kezeiben lévő kamerákat Seungmin.

- menjetek nyugodtan haza aludni. Holnap folytatjuk. - tettem kezeimet Felix vállára.

- sáros cipő nyomokon kívül nem találtunk semmit. - lépett be Changbin ásítva.

- itt akarsz aludni a bűntett helyszínén?- emelte rám álmos tekintetét Felix.

- máshol nem tudok. - vontam vállat. - szállodába meg nem akarok menni ilyen későn.

- hülye! Szerinted mire vannak a barátok, ha nem arra, hogy elszállásoljanak, ha éppen a házadból csináltak csatateret? - vágott nyakon Jisung. - aludhatsz nálam.

- jól van, akkor pakoljunk, és menjünk. - nyújtózkodott Chan. - ideje menni.

- most hogy mondod, igen. Anyám határát így is túlléptem. - nézett az órára Jisung.

- én is, csak én nem az anyámét, hanem a barátnőmét. - pillantott játékosan Felix. Fáradtan, de hangosan nevettünk fel.

- nem fogtok leszállni rólam ezzel, ugye?- forgatta szemeit.

- ne aggódj! Csak életed végéig fogunk ezzel szekálni. - veregette meg a vállát Hyunjin.

- ahh...Minho, gyere. Mondjuk anya téged nem bántana. - legyintett.