Minho pov:

Sangook visszasétált a helyére, az őrei utat adtak nekünk, így a fiúk engem követve jöttek utánam.

- ajánlat, huh? Mi lenne az?- vonta fel a szemöldökét, s visszaült a kanapéra. A táskát feltettem az asztalra.

- a laborunk új kábítószert fejlesztett ki, viszont tesztalanyunk nincsen. Ki kellene próbálni, ha tetszik önöknek, ami van ebben a táskában, ingyen odaadjuk. - nyitottam ki, s felé fordítottam. Próbáltam nyugodtnak mutatni magam, de belül kalapált a szívem ezerrel.

- mi a neve?- vette ki az egyik üvegcsét. Felix-re pillanatottam.

- almestos. - lépett mellém. - injekciós. - kulcsolta össze a kezeit háta mögött.

- tetszik a hangod, fiú. - mutatott Felix irányába a csővel egy perverz vigyor keretében. Hyunjin a torkát köszörülte meg. Sangook tekintetét rávezette, alaposan végig mérte őt. - miért pont minket kértek fel erre? - kérdezte, s újra rám nézett.

- Mr. Park Jimin szerint, önök a legmegbízhatóbbak. Szerinte önök nem dobnának fel minket, ha nem tetszene az anyag. - nem értem miért nem tudtam színésznek menni. Vagy hogy az akadémián miért nem volt színjátszó szakkör. A férfi az üveget nézegette, majd elkiáltotta magát, amire egy pillanatra berezeltem.

- Jungsook, hozz egy tűt!- aki fegyvert fogott rám, az rohant el. A félszemű patkány. - fiúk, ti üljetek le. - mutatott a vele szemben lévő székekre. A félszemű hamar visszatért, de mi még nem ültünk le. Állva könnyebb elő rántani a pisztolyt, mint ülve. Sangook kinyitotta a kis üveget, az injekciót megtöltötte vele, aztán beadta magának. - ahhgg..!- döntötte hátra a fejét. Azt az üveget vette ki, amelyikben van egy kis drog. - érzem, ahogy szét árad az ereimben! Az érzéshez értenek a laborotokban, de a szaghoz nem. Mintha alma, és uborka lenne benne. - szagolta meg. Ha Felix nem szólal meg, nem tudom mit mondtam volna.

- alma valóban van benne. Tudja, hogy van a mondás, minden nap egy alma, és az orvost távol tartja. - mentett meg Felix. A férfinek tetszett a válasz. Nevetve mutatott rá.

- kedvellek, te fiú. Hogy hívnak?- dőlt hátra a fotelben.

- Yongbok. - büszke vagyok rá, hogy nem azt a nevét mondta meg, amit használ, hanem azt, amit nem használ. Igen, tényleg nem vagyok rá büszke. Talált volna ki valami mást.

- Yongbok...- kóstolgatta. - mi van még benne?- nézegette az üveget. Felix vállára téve kezem jeleztem, hogy átadom neki a szót. Felix-szet kedveli.

- ízesítőnek alma, narancs, és görögdinnye. Az élvezetekért kannabisz, gina, és hisztamin. Egy kis altató is van benne, de nem sok. - ült le Felix Sangook-kal szembe.

- és mennyire hat gyorsan?- a fiúkkal Felix háta mögé álltunk, hogy, ha baj van, onnan tudjuk fedezni. Egész végig egy tekintetet éreztem magamon.

- öt perc, és érezni fogja a hatását.- láthatatlanul próbáltam körbe nézni, amikor elkaptam a szempárokat, amik engem tartottak szem előtt. A félszemű volt az. Kedvem támadt kinyírni.

- tetszik...és te is.- mutatott Felix-re. - a drog jó, a srác mennyi?- nézett rám.

- a srác??- kérdezte Hyunjin, s kiráncigálta Felix-szet a székből. - a srác nem eladó! - tolta maga mögé.

- kár. Pedig innen már csak holtan mehet ki, ha csak nem marad itt nekem. - erre a mondatra az összes embere, aki jelen volt, fegyvert ragadott, s minket vettek célba. A patkány vigyorogva irányította rám a pisztolyát. Védelmezően sétált főnöke mellé.

- inkább ölöm meg én magam, minthogy itt hagyjam! - támaszkodtam meg az asztalon, szigorú szemeimmel a férfit áldottam meg.

- akkor öld meg, ha nem hagyod itt!- legyintett. A tokból kivettem a fegyveremet, Sangook szemébe nézve engedtem Felix-be két golyót. - betartod, amit ígérsz...jóban leszünk mi még. - állt fel. Én is kiegyenesedtem. - kár a srácért, aranyos volt. - nézte Felix testét, ami a földön hevert. - köszönöm az anyagot.- nyújtotta kezét.

- örülök, hogy megértettük egymást. - ráztunk kezét. Hyunjin a karjaiba vette Felix-szet, aztán kimentünk onnan. Teljesen a raktár ajtajáig kísértek minket a fegyveres gengszterek. Kívül, a raktár ajtaja előtt megálltam, a patkány is megállt, vigyorogva engedte le az ajtót. - ki foglak nyírni. - morogtam bajszom alatt.

- Minho, gyere már!- kiáltott rám Changbin. Utánuk futottam. Kicsit megbámultak minket az utcán, amiért egy testet cipeltünk a karunkban. Inkább legyen halott, és temessem el én, mint otthagyjam. A kocsinál Changbin kinyitotta az ajtót Hyunjin-nak, ő meg betette a fiút. Mindannyian beültünk, a többiek levették a maszkot, majd megszólaltam. - Felix, mostmár felkelhetsz!- csatoltam be magam.

- te képes voltál lelőni??- rivalt rám egyből. Lehet nem kellett volna neki szólni.

- kint vagy nem? Fogd fel egy viccnek.- vontam vállat.

- szar vicc. - morogta. Golyóálló mellényt viselünk mind. Még, ha a golyó át is hatolta volna a mellényt, úgy céloztam, ne találjak el fontos szervet.