Minho po:

Az ajtón kopogtak. A fiúkkal egymásra néztünk, Changbin állt fel ajtót nyitni. Olyan érzés töltötte be az irodát, mintha egy bűnszervezet tagjai lennénk, és éppen egy merényletet tervezünk, de valaki rajta kap minket. Kíváncsian vártuk, míg Bin kinyitja az ajtót. Csak Felix volt az. Changbin beengedte, ő pedig lepakolt az asztalomra.

- itt van minden.- paskolta meg az üveg uborkát.

- oké, Jisung, a szekrényben vannak műanyag csövek, hozz párat. - bontottam ki az uborkát.

- de amúgy, a drog nem szilárd állapotú? Vagy van folyékony is?- támasztotta meg a fejét Hyunjin.

- azt mondjuk injekciózni kell, mint az opíátumokat.- öntöttem bele az üvegcsébe az uborkalét.- az altatón kívül nincs benne semmi olyan, szóval csak álmosak, meg hasfájásuk lesz a gyerekeknek.- néztem a fiúkat.

- sunbaenim...nem akarok beleszólni, de mi lesz, ha ők is ki akarják prónblni? Azok, az alakok...nekik nem kéne külön csinálni egy erősebbet?- érdeklődve hallgattam Aechong-ot.

- jó, de mit tegyünk bele?- kérdezte tőle Jisung.

- cannabis?- kérdezett vissza a lány.

- honnan szerzel?- kérdezte döbbent hangon Felix, kikerekedett szemekkel.

- nem volt fényes gyerekkorom...- húzta apró mosolyra ajkait.

- drogot szerzel rendőröknek? Hülye vagy, te nő?- rikkantott nagyot Hyunjin.

- csináld!- bólintottunk rá, Changbin-nel. Telefonját megfogta, s kisétált a folyosóra.

- kéne aggódnunk, hogy egy drogos van a csapatunkban?- puhatalózta halkan, Felix.

- amíg a hasznunkra van, addig nem.- vonta meg vállát Changbin. 

- sunbaenim!- nyitott be a lány. - Mrs. Lee itt van.

- Bang Chan nyomozónak szólj.- bólintott, majd kiment.

- csinálhatom? - biccentett Felix a csövekre.

- csináljad. - adtam át neki. Legalább addig sem kell csinálnom semmit. Mostanában azt érzem, hogy eluralkodik rajtam a lustaság.

- tíz perc, és meglesz a drog. - jött be Aechong. Changbin komoly tekintettel fürkészte arcát.

- rendben. Drogoztál?- tette fel végül a kérdést, ami mindannyiunkat foglalkoztatott.

- nem én, az apám. Miatta akartam rendőr lenni. Hogy fékezzem valamennyire a drogfogyasztások számát. Az apám túl adagolta magát. - őszintén, most megsajnáltam. Nagyon szeretem a szüleimet, és belegondolni, hogy egyszer nélkülük kell tovább mennem, mindig meg tud siratni. Viszont egyetlen rendőr csaj nem tud felszámolni a droggal. Az ajtón kopogtak, Seungmin, és Jeongin nyitott be.

- hyung kész van a kép. - szegezte rám tekintetét.

- küld át. Hívjátok fel a nemzet központi irodát, mondjátok meg nekik, hogy körözést kértek arra a kocsira, meg ezt a nőt keressék meg.

- rendben.- mentek ki. Pár perc múlva megjött az email. Megnyitva elemezni kezdtem a képet, közben hangosan gondolkodtam.

- fiatalabbnak hittem...- dünnyögtem az orrom alatt.

- mutasd!- Jisung kérésére feléjük fordítottam a gépet. - jó, hát az örömömről ennyit...- préselte egy vonalba ajkait. Az asztalra könyökölve fájdalmas pillantásokat zúdítottam rá.

- hát te bolond vagy!- csapta nyakon Hyunjin. Azt hiszem mondhatom azt, hogy mindannyiunk nevében tette ezt, a legkézenfekvőbb megoldást.

- most milyen menő lenne már, ha a csajom bűnöző lenne!- mindannyian homlokunkat fogtuk. Miért vették fel őt ide? Értem én, hogy kevés az ember, de egy ilyen hülye ötletgazdával sem megyünk többre. Felszedné a női bűnözőinket, gyilkosainkat, és a többit! Félek, mi lett volna, ha patológusnak megy...
Aechong hirtelen állt fel, ezzel a frászt hozva ránk.

- megjött a kóla!- rohant ki, mi meg csak néztünk utána.

- kóla?- kapta fel a fejét Felix értetlenül.

- a cannabisra gondolt. - magyarázta neki Changbin, hogy képben legyen.

- ohh...miért pont kóla? Miért nem Fanta?- kérdezte, de inkább tűnt úgy, hogy magától, mintsem tőlünk. Azonban Changbin válaszolt kérdésére.

- ő ért a drogokhoz, tőle kérdezd. - vonta meg a vállát. Egy kicsit engem is foglalkoztat, miért pont kóla..? Az ajtó hevességgel nyílt ki, nem is tudom mára hanyadjára.

- itt van.- csukta be az ajtót a lány ugyanolyan hévvel, mint amivel bejött. - azért keveset tegyetek bele. - nyújtotta át a kábítószert Felix-nek, aki a négy üvegcséből egybe tett belőle. Az üvegeket beletettük egy diplomatáskába, ahogy Hyunjin javasolta, azon kívül pedig behálóztuk mikrofonnal, és kamerával. A mikrofont a csatok alá tettük, a kamerát a táska belsejében, ugyanis ott volt hely neki. Kicsi eszköz, viszont fényben könnyen megcsillanhat. Indulásra készen álltunk.

- Aechong, te segíts be Yang, Kim, és BangChan nyomozónak. A tizenhetes irodában találod őket. Mindent, amit eddig megtudtunk, mondj el neki. Tájékoztasd őket. - vettem kezembe a táskát. Remélem nem fogjuk elcseszni, ha igen, estére csak emlékek leszünk.

- értettem!- kifordultunk az irodából, s a parkolóba mentünk. A Hyundaiomhoz tartottunk, mikor Hyunjin megszólalt.

- hyung, én nagyon tisztellek, és elismerem a kocsidat, nagyon szuper kis járgány..- ha már így kezd bele, biztos akar valamit. Az évek alatt ezt sikerült megtanulnom.

- mit szeretnél?- fordultam felé, amire a kis csapatunk is felé fordult.

- nem mehetnénk az én kocsimmal? Hatásosabb lenne. - tárta ki kérdőn karjait.

- miért? Milyen kocsid van? - lehet Jisung nem akarta, viszont a hangjában megtalálható volt egy kis gúny.

- Mercedes g63. Két év alatt nem tűnt fel?- mielőtt összeverekedhettek volna Felix szólt közbe.

- menjünk akkor azzal. - indult el a kocsi irányába.

- de ha lerobban, én adok be valamilyen kérvényt a hivatalba, hogy tiltsák ki a forgalomból az összes Mercedest. Már a tököm ki van velük. - morogtam kicsit hangosan, de nem vettek komolyan. Elnevették magukat. Hyunjin kinyitotta az ajtót, majd felénk fordult.

- mivel az én kocsim, én vezetek. Az ülésrendet döntsétek el ti. - vont vállat.

- Felix, Jisung, Changbin, ti ültök hátra. - mutattam rájuk. Imádom kihasználni a hyung kártyámat. Az úton a rádió halkan szólt. Mindenki gondolataiba merülve nézett ki az ablakon. Az enyhe szellő, ami a lehúzott ablakon szökött be, a motor hangja, és a rádió halk muzsikája töltötte be az üres csendet. Nem az a kínos csend volt, hanem az a csend, ami a katonáknál jön elő, mikor mennek a csatatérre.