Jia pov:

Otthon a mosást intéztem. A két gyerkőc aludt, így volt egy kis nyugalmam. Pár évvel ezelőtt nem hittem, hogy ilyen lesz az életem.

Félreértés ne essék, van egy helyes, bátor, ügyes, kedves párom, aki támogat mindenben, és szeret, ez pedig mindennél többet ér, viszont a szomorúság nem akar minket békén hagyni.

Több mint egy éve vagyunk együtt. Ez alatt az egy év alatt, próbáltak minket szét választani, bemocskolni a nevünket, megölni minket.

Ezt végig csináltuk, nagy szenvedés árán.

A második évben pedig jön az, hogy megölték a két gyermekünket?

Valakinek tényleg nem tetszik, hogy Minho-val szeretjük egymást, de nem tudjuk ki lehet az, a személy.

Miután Minho rám talált abban a kórházban, San-t letartóztatták, a bátyámat is elvileg. Elgondolkodtam rajta, hogy a börtönből "irányítják" az életünket, azonban Minho azt mondta, két külön börtönben tartózkodnak.

A házat a telefonom csengőhangja járta be. Gyorsan rohantam a telefonért. Minho hívott. Hívását aggódva fogadtam.

- mi a baj? - szóltam bele köszönés nélkül.

- nincs baj. Miért? Otthon az van? - kifújva a bent tartott levegőt ültem le.

- nem, dehogy, csak azt hittem történt veled valami, és azért hívsz.

- nem történt baj. Azért hívtalak, hogy a pendriveomat be tudnád hozni? Otthon hagytam, és most nem tudok elmenni érte, de fontos anyag van rajta.

- ezt meg is írhattad volna, de persze, be tudom vinni. Hol van?

- az asztalomon van ilyen kenőcsös doboz, azt hiszem levendulás kenőcs volt benne, abban vannak a pendriveok. Egy zöldet keress.

- rendben. - a szobába mentem, asztalán kutatni kezdtem a kenőcsös doboz után. Miután a szemem kiszúrta, érte kaptam, lecsavartam a tetejét, de abban volt minden színű pendrive. Még rózsaszín is.

Kénytelen voltam kiborítani őket, mert nem találtam. Elkezdtem sorba rendezni őket, így megtaláltam.

- indulok. - szóltam bele a telefonba.

- rendben, köszönöm jagi! - nyomta ki. A pendrivet zsebre tettem, aztán a gyerekekhez mentem. A babakocsiba betettem őket, aztán kitoltam őket a bejárati ajtóhoz. A cipőmet felvettem, s miután a küszöbön kívűl voltam bezártam a bejárati ajtót.

Mivel babakocsival vagyok, az út hosszabb lesz. Nagyjából negyvenöt perc múlva odaérek. A vicces az, hogy kocsival tíz perc lenne.

Talán megbeszélem Minho-val, hogy el kéne kezdenem a kreszt.

Néhányan nagyon megbámultak az utcán. Talán mert, ilyen fiatal vagyok, és babakocsival megyek?

- Jia?- az ismerős hangra a hideg is kirázott. Jiwoo állt a jobb oldalamon. -rég láttalak. - engedett el egy halvány mosolyt.

- szia..- motyogtam halkan.

- nézd..sajnálom, ami történt. Melletted kellett volna lennem.- szemeivel a járda köveit kémlelte. Mondata végén rám nézett.

- ebben igazad van, de..azt hiszem, jobb békében lenni, mint haragban. Akkor hagytál cserben, mikor nagy szükségem lett volna rád, de nem csak te, hanem az egész osztály. Nem tudom hallottad-e, de Sihyeon meghalt. Wonwoo elköltözött, nagy trauma érte. - ajkait összepréselve hallgatott végig.

- Sihyeon-ról tudok. Benne volt a hírekben. Az osztályból páran téged hibáztatnak, viszont Hyoyeon és én próbáltuk rávilágítani őket, hogy nem te tehetsz róla. Megromlott az osztály családi összképe.

- Hyoyeon hogy van?

- aggódik érted. - bólogatott. - miután bemondták a tv-ben, hogy elfogták Choi-t, azóta nyugodtabb picivel. Junhyuk kérdezősködött még utánad.

- tudod mit...?- lehet ezt még meg fogom bánni, de hiányoznak. - most be kell mennem Minho-hoz, de ha van kedved, csatlakozhatsz. - mosolyogtam rá. - szólj Hyohyeon-nak is, ha látni szeretne.

- megyek!- bólogatott. Telefonját elővette, majd írni kezdett. Pár perc múlva felszólalt.- jön Hyoyeon is.

Minho munkahelyén a portán megkérdeztem, hol találom őt. Régen voltam már itt, nem nagyon emlékszem mi hol van, mellesleg, lehet azóta átköltözött másik irodába.

Jiwoo bevállalta, hogy az aulában marad a két gyerekkel.
Az iroda ajtaján bekopogtam, egy női hang jött válaszul. Homlok ráncolva nyitottam be.

- miben segíthetek?- nagyokat pislogtam, mikor elém állt velem egyidősnek kinéző lány. Minho ilyen lányokkal dolgozik együtt? Mindjárt féltékeny leszek.

Tök szép a csaj!

- Lee Minho-t keresem.

- milyen ügyben?- húzta fel szemöldökét számon kérően. Szépnek szép, de bunkó is.

- családi. - tekintete megváltozott. Ijesztőbb lett.

- kérem odakint várjon! - mutatott az ajtón kívülre. Nem szóltam semmit. Alaposan végig mértem, majd arcomon egy grimasszal kimenten. Leültem az egyik székre és vártam.

- Felix, ne rohanj, mert elesel!!- Changbin hangjára kaptam fel a fejem. A lépcsőn Felix rohant fel, de az utolsó foknál felbukott, és orra esett. Ajkaimat préseltem össze, nehogy kinevessem. Meg se kottyant neki, hogy majdnem eltörte mindenét. Felpattant a földről, s futott tovább.

- szia, Jia! Nem állok meg veled beszélgetni, mert mindjárt bepisilek!!!- futott el előttem. Kuncogva néztem utána.

- jagi? - Minho hangja hallatán felálltam a székből. - miért nem mentél be?- ölelt át.

- be akartam, de valamilyen csaj kiküldött.- adtam puszit az arcára.

- Aechong...- forgatta szemeit. - láttuk lent Jiwoo-t a gyerekekkel, kibékültetek? - nyitott be irodájába. - Aechong, legközelebb nyugodtan enged be. Ő Jia, a menyasszonyom. - ült le a székbe. A csaj reakciója egy semleges tekintet volt.

Féltékeny? Legyen, ráér. Hogy fokozzam féltékenységét, oda sétáltam Minho mellé.

- tessék. Amit kértél. - adtam át neki a zöld kis pendriveot, utána beleültem ölébe. A csaj idegesen kezdett el a tűzőgéppel babrálni.

- köszönöm. - a gépbe bedugta, aztán megnyitotta.

- srácok, soha többé nem vállalok ilyet! - jött be Hyunjin. - szia, Jia, képzeld, ma világra hoztam egy kisfiút. - ült le Minho asztalával szembe.

- mit csináltál??- bámultam rá nagy szemekkel.

- levezettem egy szülést. Hello, Dr. Ling vagyok. - hajtotta le fejét, aztán újra felnézett.

- letetted a hippokratészi esküt?

- azt nem, de nem is fogom. A mai elég volt. - rázta fejét.

- majd mesélj el mindent, mi volt. Kíváncsi lettem. - nyomtam egy puszit Minho arcára.

- a kurva! - Aechong kiáltására mind rá néztünk. Ezt most nekem szánta?- elromlott. - emelte fel a tűzőgépet.

- most megyek. Megbeszélem a történteket Jiwoo-val, és Hyoyeon-nal. - szálltam ki öléből.

- Jiwoo? Nem vele volt randim..?- kérdezte magától Hyunjin.

- de igen. - bólintottam rá.

- még mindig bejön. Bátor csaj! Bemert kopogni az igazgatóhoz! - emlékezett vissza áhítattal.

- embereket ölsz, de az iskola igazgatójához nem mersz bekopogni?- röhögött Minho.

- te sem mertél! Ott vitatkoztunk! - rivalt rá a fiatalabb.

- igen, igen, tudom. Jagi, menjünk ki, mondani szeretnék valamit. - állt fel. Az ajtót nyitottam volna ki, de az kinyílt kívülről. Felix állt az ajtóban.

- szia Jia, nem csurgott be. - húzta büszke mosolyra ajkait.

- ennek örülünk, Lix. - tolta arrébb a fiút. Felix bement az irodába, mi pedig ki a folyosóra. - nagyjából meg van ki vitte el a gyerekeinket. Az arca nem látszódik, de egy fantom képet próbálunk készíteni róla. A kórház kinti kamerái rögzítették, hogy a nő milyen kocsival távozott. - mondta halkan.

- várj! Nő?

- igen. Ne aggódj, nyomon vagyunk. - simította hátra hajamat.

- kár, hogy már elkéstünk. - néztem rá szomorúan.

- meg fognak érte bűnhődni. Vigyázz magadra az úton. - adott egy csókot.

- rendben. Szia.- egy ölelés után mentem vissza Jiwoo-hoz. Már Hyoyeon is ott volt. Mikor meglátott gyors lépteivel közelített felém. Egy szót sem szólt, csak magához ölelt.