Minho pov:

Másnap Jia, és én a kórház igazgatójának az irodájában ültünk. A gyerekek a babahordozókban feküdtek mellettünk.

Mindketten fáradtak vagyunk, az előző éjjel semmit nem aludtunk.

- jó reggelt, kívánok! Miben segíthetek? - jött be az igazgató.

- jó reggelt! - állt fel Jia, s meghajolt. - történt egy félreértés pár napja. - ült vissza mellém, s rám pillantott.

- hallgatom. - ült le a férfi.

- a gyerekeinket összecserélték, egy másik ikerpárral. Itt van a DNS vizsgálat eredménye. - tette le az asztalra a papírt.

- DNS vizsgálat? - vette kezébe a lapot. - ki adott önöknek erre beutalót? - nézett ránk homlok ráncolva.

- senki. A munkámnak köszönhetően hamarabb meglett az eredmény. - vettem át a szót Jia-tól.

- tudják, komoly probléma az, amivel most ide jöttek. Viszont nem tehetek önökért semmit, mivel ez akár hamisítvány is lehet! - emelte fel hangját, és lecsapta a papírt az asztalra

- már miért jönnénk egy hamis DNS teszttel ide?- néztem rá kérdőn.

- fiataloknak tűnnek, talán rosszkor érkeztek a gyerekek. - mosolygott féloldalasan. Hirtelen jöttem idegbe.

- igen, kicsit hamarabb jöttek a vártnál, de azért vagyunk itt, hogy visszahozzuk egy másik pár gyermekeit. Ugyanis, mi örökre elvesztettük őket, igazgató úr! - csaptam rá az asztalra. Olyan hévvel álltam fel, hogy a szék fel is borult.

- amíg mások nem észlelik, hogy elvesztek a gyerekeik, és helyettük másikat kaptak, addig nincs mit tenni. Gyerek otthonba kell őket adnunk, vagy önökkel maradnak. Remélem tudja, melyik lehetőséggel járnak jobban a gyermekek. - nézett rám szigorú tekintettel.

- másikat kaptak? Úgy beszél róluk, mint valami tárgyról!

- a döntés az önök kezében van. - vont vállat. - elvégezhetünk egy DNS vizsgálatot, akár itt és most, mert ez...ez nekünk kevés. Ez nem a mi laborunkban történt. - emelte fel a lapot.

- tudja mit? Dugja fel magának a DNS tesztjét! - fogtam meg a babahordozókat, majd kimentem az irodából.

- ezt eltoltad, ugye tudod? - szaladt utánam Jia.

- nem érdekel, akkor inkább felkutatom a szüleiket. - sétáltam ki a kórházból.

- túl sok mindent vállalsz magadra. - nyitotta ki a kocsi ajtaját.

- csak teszem a dolgom. - miután haza vittem őket, mentem dolgozni.

Tényleg felmérgelt az, ahogy az igazgató beszélt a gyerekekről. Mintha valami tárgyak lennének.

Az irodánál leparkoltam, lezártam az autót, majd mentem be.

- Minho! - a hangra oldalra fordítottam a fejem. Choo kalimpált a recepcióról. Sóhajtva mentem oda.

- igen? - támaszkodtam meg a pulton.

- ezt neked hozták. - emelt fel egy dobozt, majd letette a pultra.

- mi van benne?

- nem bontottam ki. - vont vállat.

- a fiúk bent vannak? - néztem a lépcsők felé.

- Jeongin-t, és Changbin-t még nem láttam bejönni. - rázta fejét.

- akkor majd küld fel velük. - biccentettem a dobozra, majd mentem tovább. Az irodámban mindenki ott volt. Chan, Hyunjin, Jisung, Felix, Seungmin, és Aechong. - sziasztok. - csuktam be magam után az ajtót.

- szia. Hogy ment? - kérdezte Jisung.

- megmondtam az igazgatónak, hogy egyesüljön a DNS tesztjeivel, csak egy kicsit nyersebben fogalmaztam. - pakoltam le asztalomra.

- mindig is bajod volt azzal, mikor nyílvánítsd ki a véleményedet. - ült le velem szembe Chan.

- felbaszta az agyam. - ültem le.

- mit mondott? - ült fel az asztalra Felix.

- hogy a DNS vizsgálatunk lehet hamisítvány, és csak a gyerekeket akarjuk visszapasszolni, mert túl hamar csúsztak be.

- és neked erre eldurrant az agyad. - húzta el a száját Seungmin. Az ajtón kopogtak, majd Changbin nyitott be.

- jó napot! Sziasztok! - tárta nagyra az ajtót, és beengedte Jeongin-t, aki a dobozt hozta. - mi újság? Szia Lix. Jó reggelt, Aechong. - intett a lánynak, Felix-szel pedig lepacsizott.

- szia, Changbin, hogy vagy? - pillantott fel rá Chan. Mosolyogva nézett körbe, majd szét tárta karjait.

- én? Kurva szarul. - virított egy nagy mosolyt, amire elnevettük magunkat.

- ez a tiéd. - tette le az asztalra Jeongin a csomagot.

- mi ez? Bomba? - forgatta a dobozt Felix.

- túl sokat dolgozol mostanság. - nézett Hyunjin Felix-re.

- megártott a szakma. - vont vállat. - de tényleg, mi ez?

- nem tudom. - egy olló segítségével elvágtam a celluxot, s kinyitottam a dobozt. - a kávéfőző jött meg. - vettem ki a dobozból.

- nagyon jó, úgy sem ittam még ma kávét. - jött egy bögrével közelebb Jisung, s alá tette.

- szerintem kéne bele kapszula, és be kéne dugni. - suttogta fülébe Hyunjin. Jisung feje megvilágosodott.

- honnan szerezzek kapszulát? - fordult hátra hozzá.

- boltból, kedves, boltból. - veregette meg vállát.

- ohh...Felix, le jössz velem? - nyújtotta kezét a fiú felé.

- aha. - szállt le az asztalról. - fáj a seggem. - fogta említett testrészét.

- szerepet cseréltetek, Minji-vel? - karolta át Jisung.

- faszt! Tegnap seggre estem otthon. - mint egy 80 éves férfi, úgy ment.

- csúnyán beszélsz? - nyitotta ki neki az ajtót Jisung.

- talán baj? Mert szerintem nem. - nézett rá rosszallóan, majd kimentek.

- szerintem meg fog jönni neki. - nézett utánuk Jeongin.

- elhasználtuk az összes betétet tegnap. - ráztam fejemet. Mindannyian furán néztek rám. - most mi van? Egyszer mindent ki kell próbálni. - húztam ki magam.