Minho pov : 

Changbinre támaszkodva mentem be az irodába, ahol Aechong várt rám. 

- tudod hol keres, ha szükséged van valamire. - ültetett le a székre Bin. 

- köszi. - Changbin kiment, Aechong asztalom elé teremt. 

- utána néztem a kávéfőzőknek. - nézegette a lapokat, amik kezében voltak. Rám nézett, majd mikor látta, hogy figyelek, folytatta. - nos azt nem mondta milyen fajtát szeretne, ezért Seungmin sunbae-t kérdeztem meg, és azt mondta, hogy a Philips kávéfőzők a kedvencei- kezemmel intettem neki, hogy kicsit gyorsabban is mondhatná. - találtam hatszázhatvan-ezer-kilencszáz wonért, de-

- az jó lesz, rendeld meg. - vágtam szavába.

- rendben. - bólintott, majd visszaült helyére. Talán még jobb is, hogy itt van az irodámban. Nem itt lenne, folyton járkálna át.

- ezek azok a papírok amik a halott doktorról kértem? - vettem kezembe a lapokat. 

- igen. 

Kim Wooseob, 40 éves egyedülálló ember. Changwon-ban született, középfokú tanulmányait Busan-ban végezte el, onnan került a Szöuli Orvostudomány Egyetemére, ahol sikeresen lediplomázott. 

Ezen a lapon semmi érdekes nincs, amiből el tudnék indulni. A következő már érdekesebbnek tűnt. Politikai pályafutása. 

Szenuri párti volt, 2013-ban választották meg az elnökének, ám hamar le is váltották. Azzal vádolták, hogy erőszak alkalmazásával próbálta leváltani a kormányt, és Észak-Korea kommunista rendszerét akarta bevezetni. Az alkotmánybírót le szerette volna fizetni, de csak plusz börtön éveket nyert vele. 

Végül nem vonult börtönbe, mert éppen kötelező katonai szolgálatát teljesítette. Viszont mandátumát megvonták tőle. A politikai csalás miatt 10 év letöltendő szabadságvesztést szabtak ki rá, de enyhítést kapott 8 éves szolgálata miatt. 

Vajon milyen ember lehet a kórház igazgatója, ha az egyik orvosa egy elítélt politikus volt? Egy nap múlva megtudjuk.

Az ajtón kopogtak, majd Chan nyitott be.

- zavarok? - dugta be fejét az ajtón.

- nem. - tettem le a lapokat. - baj van? - pislogtam rá kérdőn.

- nem. Utána néztünk a három hullának, amit hagytatok Felix-szel magatok után, meg annak is, akit felakasztva találtatok. Kivel kezdjem?

- akit felakasztottak. - dőltem hátra a székben. Miközben hallgattam Chan-t, játszottam az ujjaim közt lévő tollal.

- Kyung Sang, negyven éves fogorvos volt. Hobbija érdekel?

- nem, azt mondd, ha tudod, hogy mi történt vele.

- azt még nem tudjuk, de szerintünk csak egy áldozat. Nagy valószínűséggel nincs köze a gyerekrablásokhoz.

- a hentes fickó?

- Dong Seokyoo, ötvenhárom éves. Az ujjlenyomatait megtaláltuk az összes késen, a véres ruhákon. - pillantott fel rám.

- egyértelmű, hogy benne volt. Másik kettő?

- Kang Jinmae, és Kang Yoongsun. Negyvenhárom, és negyvenöt évesek. Ők ölték meg Kyung Sang-ot.

- előéletükről tudunk valamit?

- annyit, hogy testvérek voltak. - tette le a lapokat.

- testvérek...keressétek fel a szüleiket, rokonaikat, barátokat, és kérdezzetek körbe.

- rendben. - állt fel, majd kiment.

- sunbaenim! - szólt mellőlem Aechong, amire ijedten ugrottam egy picit. Az előbb még ott ült a helyén, most meg itt áll mellettem. Ijesztő a csaj.

- igen? - ültem vissza, leplezve, hogy megijesztett.

- megrendeltem a kávéfőzőt, viszont még kellene az ön email címe, és telefonszáma. Ide rendeltem, ezért az iroda címét adtam meg. - tette elém a laptopot. Beírtam az email címemet, és a telefonszámomat, aztán visszaadtam neki.

Telefonom csörögni kezdett a kabát zsebében, viszont az a fogason volt. Nincs kedvem odamenni.

- Aechong. - szólítottam meg, amire rám kapta tekintetét.

- igen?

- ide hoznád a telefonomat a kabát zsebéből? Fáj az oldalam. - tettem kezemet az oldalamra.

- persze. - állt fel, s elment a telefonomért. - tessék. - nyújtotta át.

- köszönöm. - mosolyogtam rá. Jia hívott. Aechong a helyére ment, én pedig hátat fordítva neki a székkel, vettem fel. - igen?

- neked is szia...mit szólnál, ha ma elmennénk sétálni? A gyerekekkel, hátha közelebb kerülök hozzájuk, míg átadjuk őket az igazi szüleiknek.

- sajnálom, jagi, de nem tudok menni. Történt egy kis baleset munka közben.

- mi?? Micsoda?? - hangja meglepett volt, aggódással tele, ami mosolyt csalt az arcomra.

- meglőttek, de ne aggódj nem vészes. Otthon majd elmesélem mi történt.

- istenem, Minho...olyan szerencsétlen vagy. - kuncogta. - fáj?

- egy kicsit, de ki lehet bírni. Majd leápolhatnád. - haraptam be ajkamat.

- elsőnek gyere haza. Aztán meglátjuk mit tudok vele kezdeni. Mit főzzek vacsorára?

- tteokbokkit kér megsebesült szerelmed.

- meg is kapja. Mikor jössz? - kérdésére az órára pillantottam. Este hat óra. Úristen, hogy eltelt az idő, és még világos van.

- jó kérdés. Nyolcig várj, ha addig nem esek be, akkor menj aludni nyugodtan a gyerekekkel.

- rendben.