Minho pov :

Felix előre ment a házban. Nem volt túl nagy. Balkéz felől rögtön egy ajtó nyílt. Fejével biccentett, hogy berontunk oda. Válaszul csak bólintottam.

Magunk elé helyeztük a pisztolyokat, majd az ajtóhoz álltunk. Nem jött ki mögüle hang.

- berúgod, vagy én rúgjam? - suttogtam.

- rúgd be te. - mutatott felém a pisztollyal.

- ne hadonássz vele! - szóltam rá, amire leszegezte a földre. - három, kettő, egy! - számoltam vissza.

- angard! - kiáltotta el magát Felix, amint berúgtam az ajtót. Kérdő, egyben komoly tekintettel bámultam rá.

- angard? Te most szórakozol? - engedtem le a fegyvert.

- nincs okom rá..- nézett rám.

- akkor mi ez, az angard? Nem vívni készülünk, hanem éppen lefegyverezni őket! - mutattam előre.

- csak kicsúszott, nem kell leszedni a fejem! - engedte le ő is a fegyvert.

- nem szedem le a fejed, nem vagyok nőstény sáska szex után! Csak az angard, nem a mi szakkifejezésünk. Mi azt mondjuk, hogy fel a kezeket, vagy ne mozdulj! - emeltem fel a fegyvert, és előre fordultam. - Felix? - engedtem le újra a kezemet.

- igen? Most nem csináltam semmit!

- itt nincs senki, csak egy hulla. - mutattam előre.

- itt is egy hulla? - fordult meg. - szent szar..! - maradt tátva a szája, amint meglátta a holttestet az egyik gerendáról lógni. - ez mióta lehet itt? - bökte meg a lábát.

- két napja, körülbelül. Fel van száradva alatta a vér. - sétáltam beljebb. - szedjük le onnan. - tettem el a fegyveremet.

- minek? Nem mindegy már neki, hogy hol van? - nézett rám kérdőn.

- te sem a mennybe kerülsz. - ráztam fejemet. - de mondjuk igazad van. Menjünk tovább. - mentem ki.

- akkor, ennek a hullának a vére folyt le, a virágra? - szaladt utánam.

- ha nincs több, igen. Az a szoba van az iroda felett? - álltam meg.

- szerintem igen. De kihagyta csak így itt őt? Nem fél, hogy lebukhat?

- lehet a hentes volt. - vontam vállat, s újra elindultam. - akárki volt, itt lakik. - nyitottam be egy másik helyiségbe.

- ebben a kis lyukban? A patkányok alig férnek el. Hyung, ez nem nyílik. - egy ajtót próbált kinyitni, de ahogy mondta, nem nyilt ki. Dühösen csapott rá az ajtóra. - kérlek, fogd meg! - adta át a fegyverét, és a telefonját.

- mit csinálsz? - bámultam kíváncsian őt.

- kirúgom a helyéről. - sétált egészen a folyosó végére.

- onnan fogsz indulni? Neki futásból akarod?

- igen. - gyűrte fel ingjének ujját. - nem fog kifogni rajtam egy rozoga fadarab. - melegített be a futáshoz.

- miért melegítesz, mikor egy méter sincs a folyosó? - próbáltam nem elkuncogni magam.

- a lendület miatt, hyung. - fejemet rázva álltam át a baloldalra. - vigyázz! - indult el.

Az ajtót kezdtem nézni.

Azért nem sikerült ennek, a nagy okosnak kinyitni, mert befelé nyílik az ajtó, ő pedig kívülre próbálta kinyitni.

Kezemmel megfogtam a kilincset, és kinyitottam.

- mi a faasz??! - hallatszott Felix hangja, majd eltűnt a szemem elől. Döbbenten néztem be az ajtó mögé. Egy sikátorba nyilt.

- Felix! Hol vagy?? - álltam meg az ajtóban. Emeleten vagyunk, szóval lezuhant. Remélem semmi baja.

- itt! A konténerben! - lefelé pillantottam. A szemetes konténerben feküdt. - asszem eltört valamim! Vagy nemis! Záptojásra estem, Minho! - kezdett el vergődni. - nagyon büdös! - próbált meg kimászni.

- várj lemegyek! - kiáltottam le. Telefonját zsebre tettem, a fegyvert már nem tudtam eltenni.

Mikor megfordultam két fickó állt velem szemben. Nem a kollégáim voltak.

- békés szándékkal jöttem! - emeltem fel a kezem. Mind a kettő a kezemre kapta tekintetét, fegyvert rántottak. - na jó, hazudtam. - húztam fel a fegyvert, de az egyik gyorsabb volt. Az oldalamat találta el. A lövedék sebessége olyan gyors, és nagy erejű volt, hogy padlóra küldött. Elindultak felém.

Nehezen bemásztam az egyik szobába, de nyilván utolértek. A hátamra feküdtem, a nagyobb darab sétált felém, s rám emelte fegyverét. Az ujját néztem, mikor húzza meg a ravaszt. Felix pisztolya kezemben volt, szorosan testem mellett. A fejemre célzott.

Nem haboztam, belelőttem a lábába, amire ő is elsütötte a fegyvert, de még mielőtt eltalált volna elgurultam onnan, majd még egyszer meglőttem, viszont nem a lábán, hanem a torkán.

Kezemet oldalamra szorítottam, s nehezen felálltam. A másikkal kerültem szembe.

- nem beszélhetnénk- mielőtt végig mondtam volna egymás után kétszer lőtt. Kétszer ugyanarra a helyre, a mellkasamba, de a töltény valamiért visszapattant. - te is láttad? - kérdeztem a fickótól döbbenten.

Meglepetten nézett rám, de hamar felemelte a fegyvert. Oldalamat szorongatva emeltem fel én is a pisztolyt.

Mikor meghallottam, a fegyverének hangját én is tüzet nyitottam. A harmadik lövésnél észleltem fel, hogy amúgy én nagyon nem érzek fájdalmat az oldalamon kívül. Kezemet leengedtem, s néztem, ahogy a férfi ruhája színét átveszi a piros vér.

A fegyver hangja még mindig bezengte a házat, majd mikor az üres tár tipikus hangja csendült fel, abbamaradt a lövések száma. A férfi homlokán egy lyukat ütött az egyik golyó, aminek hatására a szemei felakadtak, s előre borult, a társára.

- a kurva anyátokat. - morogta Felix, közben tárat cserélt.

Hajában tojás darabok, bal lába bele szorult egy konzerves dobozba, bűzlött, de nem kicsit.

- azt honnan szedted? Nálam van a fegyvered. - sétáltam oda hozzá.

- a kocsidból. - vont vállat. - jól vagy? - ültetett le a földre.

- ki lehet bírni. - legyintettem. - köszönöm. - néztem fel rá.

- nincs mit köszönnöd. - rázta fejét, és leguggolt elém. - máshol megsérültél?

- nem, csak az oldalam. A mellkasamról lepattant a golyó, de nem értem miért. - nyúltam be kabátom zsebébe.

- mi van ott? - kérdezte arckifejezésem láttán. Lassan vettem ki onnan a négy darab tisztasági betétet. Hangos nevetésben tört ki. - minek kell ez neked? - terült el a nevetéstől.

- még Jiának vettem, de úgy tűnik négy darab nálam maradt...- néztem a betéteket. Szemeit törölgetve ült fel.

- miért maradtak nálad? - támasztotta hátát a falnak.

- nem tudom. - vontam vállat. Az egyik darabot orromhoz emeltem.

- te mit csinálsz? - nevetett fel újra.

- illatos. - nyújtottam felé egyet. - szagold meg. - bizonytalanul vette el. Orrához tette, s ő is bele szimatolt.

- de jó illata van! - szippantott mélyebbet.

- ugye? - tettem én is az orromhoz.

- ez nagyon jó! Milyen illatú? - nézett rám.

- fogalmam sincs. Valamilyen virág lehet. - szagoltam meg újra.

- talán...rózsa. - szagolt bele ő is.