Minho pov :

- szerintem ebből nagy baj lesz. - ültem vissza a székbe.

- nem is védekezik? - lepődött meg. - ez így könnyű lesz. - jelent meg újra az a mosolya.

- miből gondolja?- kulcsoltam össze kezeimet. - ülve is elbánok önnel. - vontam vállat. Nevetésben tört ki.

- egy egyszerű mozdulattal lendítem a fejébe a kést. - mondta kacagva.

- még ha meg is tenné, egy idő után feltűnne az embereimnek, hogy eltűntem, és az a baj, hogy tudják hol keressenek. - forogtam a székkel. - és ha ők megtalálják önt, ők lesznek az utolsó látványai.

- ilyen főnök mellett nem aggódnék, hogy egy nyomozó csoportja fog megölni. - lépett megint közelebb.

- nem is egy nyomozó csoportja fog, hanem csak a nyomozó. - kacsintottam rá.
Nem mondott semmit, elindult felém.

Lábammal megrúgtam Felix testét, így másik oldalára fordult. Sikeresen buktatta fel a pasit, aki beleesett a késébe. Unottan álltam fel a székből.

- tudja, kezdem úgy érezni magam, mint egy maffiózó. - guggoltam le a pasi mellé.

- m-mi-miért..? - fordult nehezen hátára.

- mintha már rutinból ölném az embereket. Az olyan alvilági embereket, mint maga. Már nem izgat, ha megöltem valakit. Már nyugodtan alszom el, ha egy ember a kezem által halt meg. És tudja...I love it. - suttogtam a végét, majd a kést még jobban hasába szúrtam.

Felálltam a földről, majd Felix felé fordultam.

- aludj, jövök mindjárt. - indultam el a raktárhoz. Fogalmam sincs, mi vár rám odabent. Az irodából kilépve nem tudtam merre menjek, míg meg nem láttam a pult mögött az ajtót. Nem túl nagy ez a bolt. Csak ez a két ajtó van, a bejáraton kívül, és az iroda sem túl nagy.

A pult mögé mentem, majd kinyitottam az ajtót. Nagyon nem úgy nézett ki ez a raktár, mint egy átlagos hús bolt raktára. A látvány teljesen lesokkolt. Undorító. Ilyet még nem láttam.

A sertés, marhahús helyett gyerekek kezei, lábai voltak lelógatva, de volt közte pár felnőtté is. Beljebb mentem, megláttam egy műtőasztalt véresen, egy régi konyhaszekrényt, amiben üvegekben különféle szervek voltak.

A falon gyerekekről készült képek. Szennyes tartóban gyerekruhák. Nagy a gyanúm, hogy a hűtőpultban, kint, nem állat húsa van. A telefont elővettem, feloldottam, aztán hívni akartam a főnököt. Jobbnak láttam kimenni onnan.

- hűha...- a mély hangra ijedten ugrottam hátra.

Valami hideg bele akadt a kabátomba, hozzáért a nyakamhoz, amire még nagyobbat ugrottam, de megbotlottam a lábamban, és elestem.

Felix állt előttem, hasát fogva a nevetéstől.

- jól vagy? - sétált felém, és segített felállni.

- aha. - álltam fel. - mi volt ez, a hideg? - fordultam hátra. Egy kéz lógott mögöttem.

- hát, az asszonynak ne mondd, hogy letapiztak. - veregette meg a vállam.

- még ilyen komoly helyzetben sem tudsz komolyan viselkedni? - néztem rá unottan.

- nem. - húzta el a száját. - nagyon fáj az oldalam. - tette kezét említett testrészére, pont oda ahol megrúgtam.

- biztos beverted, mikor elájultál. - legyintettem. Felvettem a földről a telefont, aztán hívtam a főnököt. Kiküldte a helyszínelőket, pár embert a laborból, és ő maga is jön.

- ez, azért már beteg! - jött utánam Felix az irodába. - emberi húst árultak?

- ezek szerint igen. - guggoltam le a halott férfi mellé.

- undorító! Kannibalizmus! - zsebemből kesztyűket vettem elő.

- tessék. - álltam fel, s nyújtottam felé egy pár kesztyűt. - nézd át az iratokat. Ha vannak.

- rendben. - vette el. Az egyik szekrényt kinyitottam, de nem volt benne semmi. - félek, hogy ezeket a növényeket vérrel locsolták. - emelte fel az egyik növény levelét.

- miből gondolod? - álltam mellé.

- véres. - mutatott a levélre.

- hogy lett ez véres? - világítottam meg a levelet.

- talán...- nézett fel, amire én is felpillantottam. A plafon tiszta vér volt. - hol van itt lépcső? - pillantott rám.

- nem tudom, lehet kint. - kapcsoltam ki a lámpámat. - megvárjuk a többieket, vagy most menjünk fel?

- most. Lehet valaki bajban van. - indult ki.

- rendben. - a boltból kirohantunk. Megálltunk az épület előtt, kerestük, hol mehetnénk fel.

- ott! - kapta el kezemet Felix, s rohanni kezdett.

- várj! - rántottam vissza. - ne menjünk üres kézzel. - néztem a kocsira. Oda siettünk, felnyitottam a csomagtartót, a pótkereket kivettem belőle.

- te a kocsiban tartod a fegyvereidet? - mutatott a csomagtartóba.

- ez nem az összes. - vettem ki két p07-es pisztolyt. Az egyiket átnyújtottam neki.

- nem az összes? - kérdezte hitetlenkedve, közben felhúzta a fegyvert.

- hagytam otthonra is. - vontam vállat, s én is felhúztam a pisztolyt. - menjünk. - csuktam le a csomagtartót. A lépcsőn felmentünk, jobban mondva rohantunk.

Felix az ajtót akarta kinyitni, de be volt zárva. A korlátnak támaszkodott, egyik lábával rúgdosta az ajtót addig, amíg ki nem nyilt. Estig is ott lettünk volna, az ajtó nem akart kinyilni.

- várj! - állítottam meg őt. A pisztolyt a zár felé irányítottam. Két golyót engedtem bele az ajtóba. A harmadik töltényre nyilt ki. - mész, vagy menjek? - löktem be az ajtót, majd Felix-re néztem.

- megyek. - indult be a házba.