Minho pov :

Mikor megérkeztünk gyorsan állítottam le a motort. A műszerfalról lekaptam a kinyomtatott fotót, kicsatoltam a biztonsági övet, aztán rohantam be a hullaházba. Nyomomban Seungmin rohant.

- segít- egy nő állt elénk, ám csak félre toltam, és mentem Youngyoon irodája felé.

- hyung, lassíts! - szaladt utánam Seungmin.

- majd, ha választ kaptam mindenre. - gyorsítottam be.

- ya! Még nem ébredtem fel, nem tudok futni! - kiáltott rám.

- csend! - fordultam hirtelen hátra, amire megtorpant, viszont nem tudta magát megtartani, ezért seggre esett. - felvered a holtakat! - nyújtottam neki egyik kezemet, amibe beletette kezét, s segítettem neki felállni.

- te pedig a két tojásomat. - dörzsölte fenekét, amint felállt. Kezét elengedtem, és rohantam tovább. Az iroda előtt megálltam, majd kopogtam. Az engedély után beviharoztam az ajtón.

- Minho! Rég láttalak! - festett arcára Youngyoon egy halvány mosolyt. - még mindig nem tudom, hogy örülnöm kéne, vagy nem, amiért itt vagy. - állt fel az asztal mögül, s elém sétált.

- most éppen nem kellene örvendezned. - fogtunk kezet. - Seungmin-re emlékszel? - álltam a fiatalabb mellé.

- mikor utoljára láttam a gyakornokod volt, de igen. - mosolygott a fiúra. - mi járatban vagytok? - támaszkodott neki asztalának.

- a héten tíz gyerek hulláját hozhatták be ide, ugye? - tettem karba kezeimet.

- sajnos igen. - vette le szemüvegjét, s megdörzsölte szemeit. Pápaszemes a fickó. - te nyomozol utánuk?

- igen. Láthatnám a testüket?

- persze, gyertek. - vette fel a szemüveget. Egy kulcsot vett fel asztaláról, majd elindult ki.

A lépcsőkön lement, egyenesen a pincébe, ahol a holttesteket tartják. Az egyik ajtóhoz állt, majd a megfelelő kulcsot dugta be a zárba. A zár kattant, az ajtót belökte. Megvárta, míg mi is bemegyünk, utána becsukta az ajtót. Megállt az egyik hűtőszekrénynél, azt is kinyitotta, utána kihúzta belőle az egyik gyerek testét.

- In Choung, hét éves. - olvasta le a cetliről, ami a kisgyerek lábujján lógott. Közelebb sétáltam. Elsőnek a csuklójához akartam hozzáérni, de Youngyoon megállított. - várj! Először vegyél kesztyűt! - lépett egy asztalhoz. Adott kesztyűt Seungmin-nek, és nekem is.

A gumikesztyűt felvettem, majd megfogtam a kisfiú kezét. Nagyon hideg volt. A bal csuklóján nem volt semmi, a jobbon sem. Lejjebb húztam a ponyvát, a mellkasán nem volt semmi. A lapot átadtam Seungmin-nek, majd óvatosan nyúltam a gyerek hátához. Lassan hoztam ülő helyzetbe.

- jézusom...- hallatszott Seungmin öklendező hangja. Figyelmem nem vettem el a kisfiú testéről. A vállán pillantottam meg az orchideát. Zsebemből kivettem a telefont, aztán lefotóztam.

- a maradék kilencet is meg szeretném nézni. - néztem fel Youngyoon-ra.

- rendben. - a gyereket visszafektettem az ágyra, Young pedig vissza tolta őt a hűtőszekrénybe. A mellette lévőnek kinyitotta az ajtaját, abból egy kislányt húzott elő. - Jee Ma, öt éves. - takarta ki a kislány arcát.

- szegénykém...- motyogta halkan Seungmin. - neki a talpán van. - mutatott a lábára. A lábához sétáltam, és megnéztem. Róla is csináltam egy fotót.

Végig néztem az összes gyereket. Mindannyiukun volt egy orchidea, más testrészükön. Megköszöntem Youngyoon segítségét, Seungmin-nel az oldalamon sétáltam ki a kocsihoz.

- és most? Mindegyiken volt. - tette zsebre a kezeit.

- most, elmegyünk a dohányboltba, és veszünk cigit, mert ezt én már nem bírom idegileg! - dőltem neki a kocsinak, közben hajamat téptem.

- arra gondolsz, lehet azok vitték el a két gyereked, akik ezt művelték velük?

- igen! - néztem fel az égre.

- de ezek a gyerekek, mind hajléktalanok voltak. A te gyerekeid pedig nem azok.

- talán ezt ők nem tudták. Menjünk, nézzünk utána ennek az orchideás dolognak. - ültem be a kocsiba. - egyébként, megjött az új csaj. - néztem rá, mikor ő is beült.

- jól néz ki? - csatolta be az övét.

- hülye! A munkatársad! - csaptam tarkón.

- Minji és Felix is munkatársak, mégis együtt vannak! - rivalt rám. - akkor csak annyit mondj, hogy korombeli?

- hány éves vagy? - indítottam be a motort.

- huszonegy! - csapta meg a karom. - ezt sem tudtad?? - akadt ki.

- korodbeli. - tolattam ki a parkolóból.

- jól néz ki? - nem válaszoltam, az útra figyeltem. Morcosan fordult az ablak felé, amin jót mosolyogtam. Soha nem nőnek fel.

Az irodába benyitottam, s elsőnek a kávémat néztem meg. Pont úgy van, ahogy itt hagytam.

- végeztél a feladatoddal? - fordultam Aechong felé.

- eddig két oldalt gyűjtöttem ki róla, azokat oda tettem az asztalára. Most írom a harmadik oldalt.

- szerinted, el is fogom olvasni azt, a három oldalt? - kérdésemre megálltak ujjai a gépelésben. - valószínűleg igen, mert mindent tudni akarok róla. - ültem le a székembe. - Aechong, gyere ide. - intettem neki, amire felállt, és elém sétált. - ő itt, Kim Seungmin. A csapatom második legfiatalabb tagja, egyben a te Sunbae-d is.

- jó napot! - hajolt meg Seungmin-nek.

- szia. - intett a fiú.

- visszamehetsz. Befejezted a harmadik oldalt, utána add ide azt is. - bólintott majd a helyére ment. - na, jól néz ki, vagy nem? - vettem kezembe bögrémet, amiben a kávé volt, aztán felnéztem Seungmin-re.

- nem csúnya. - vont vállat. - amúgy hova tűnt a jegygyűrűd? - pillantott az ujjamra.

- még akkor hagytam el, mikor Choi-t kergettem kocsival. Tudsz róla valamit? Mármint, Choi-ról?

- nem, elvileg viseli az életfogytiglani börtönbüntetést. - ült fel az asztalomra. A kávéba ittam bele, mikor Hyunjin, és Jeongin rontott be.

- hello! - köszönt boldogan Hyunjin. Amint megéreztem, hogy kihűlt a kávé, ki is köptem, egyenesen Hyunjin-ra. - tehát, hogy bazdmeg! - fagyott le a mosoly az arcáról. A fiúk elnevették magukat, én próbáltam visszafogni.

- vigyázz, hogy beszélsz! Van itt egy lány is ! - nevetett Seungmin.

- leállnál azzal, hogy folyton lánynak hívsz?? Két hete ezzel piszkálsz! - hagyta abba a nevetést Jeongin.

- nem te! Ő!- mutatott Aecheong-ra.

- ohh...nem szóltam..- vakarta tarkóját.

- jól van, inkább álljunk neki a munkának. Hyunjin, te menj, és szedd rendbe magad. - küldtem ki.

- ez a te hibád! - mutatott magára. Csak egy puszit küldtem felé, amit elkapott, ledobta a földre és rátaposott.

- akkor ki vagy rúgva! - legyintettem.

- bazdmeg, Lee! Ne már! - sápadt le még jobban.

- vicceltem, menj öltözz át! Utána hozzál nekem kávét. Ez kihűlt. - adtam a kezébe a bögrémet.