Minho pov :

Hajnalban keltem ki Jia mellől az ágyból. Nagyjából össze kaptam magam, aztán indultam dolgozni.

Kiléptem a házból, át a kocsiba. Pár lépés volt, de megfagytam. Tavasz van, mégis olyan hideg az idő, mintha tél lenne. A kocsiban feltekertem a fűtést, pár percig hagytam melegedni a motort. Bemelegedett a motor, utána kitolattam az útra.

Este nagyon nehezen aludtunk el Jiával. Forgolódtunk csak. Nyilván nem alszik jól az ember, ha nem tudja hol vannak a gyerekei, főleg, ha még kisbabák. Nem tudom hol kezdjem a kutakodást utánuk. Talán utána nézek annak az orvosnak, aki meghalt.

Az őrs előtt leparkoltam, táskámat megfogtam, kiszálltam az autóból, s lezártam utána. Nagy léptekkel mentem be a hidegről. A recepción már ott volt  Choo, mikor meglátott kirohant a pult mögül.

- Minho! - szaladt elém. - ez az új lány adatai, aki a ti csapatotokba kerül. - adott át egy papírt. - az irodában, amit neki szántunk csőtörés történt, ezért a te irodádon kell osztoznotok. - préselte össze ajkait.

- mikor történt ott csőtörés? - nem is hallottam erről.

- tegnap.

- Jisung mondott valamit, hogy kapunk egy új munkatársat, viszont ő nem talált róla semmit. - néztem őt homlok ráncolva.

- pedig már bent van a rendszerben. - mutatott hátra a gépre. Jobban megnéztem a papírt, viszont nem Choi Haneul név állt rajta.

- nem Choi Haneul-nak hívják? - pillantottam fel a lapból.

- nem. - kuncogta el magát. - miért?

- Jisung azt mondta. - vizsgáltam a lány fotóját.

- Jisung nem volt berúgva? - nevette el magát. - ha szeretnéd, megmutatom az adatait a gépen.

- küld át emailben. - biccentettem felé. - működik már a kávé automata?

- nem, de hozott kávéfőzőt a főnök.

- a nagy főnök? - lepődtem meg.

- igen. Bent van a konyhában. - tartotta vissza a nevetését.

- mi olyan vicces? - nem mondott semmit, csak a fejét rázta. Nem bírta tovább, kitört belőle a nevetés.

- semmi...csak...mindegy..megyek vissza. Jó munkát! - kacagott. A lapot nézve mentem be a konyhába. Csinálok egy bögre kávét, aztán neki látok a melónak. A lapot, és a táskát letettem az asztalra, majd a kávé főző felé fordultam. Nagyokat pislogtam.

- MI A F@SZOM EZ??? - szökött fel a hangom jó magasra. Choo hangját hallottam az ajtóban nevetni. - ez mi a tököm??

- a főnök vette. - nevetett még jobban. - egyébként, kotyogós kávéfőző a neve. - mosolygott.

- hát, de mire ez kifőzi nekem azt, az adagot, ami kell, ötször megdugom magam itt, a helyszínen! - nevetése újra felcsendült.

- esküszöm, imádlak! - ment ki nevetve. Bosszankodva álltam neki a kávé főzésnek.

Fél óra múlva már fent ültem, az asztalom mögött az irodában. A szoba egyik végében volt egy másik asztal. Remélem a fiúk hamarabb jönnek, mint ez a mittudom én kicsoda. A gép hangjelzéssel jelezte, hogy jött egy email. Choo küldte. Az új ember adatait küldte.

Hyun Aechong, 20 éves, egyedülálló. Szülei Afganisztánban élnek, 18 éves korában költözött Szöulba. Hobbija a főzés, házimunka végzés, és színházba járás. 

Szerintem gyakornok lesz. Nincs kedvem vigyázni egy hisztis nőszemélyre. Elég nekem Jia abban az időszakában.
Az emailt bezártam, majd annak a doktornak néztem utána.

Egy cikket nyitottam meg róla, mikor kopogtattak az ajtón.

- igen? - lassan kinyílt, egy lány állt az ajtóban.

- jó reggelt kívánok! Hyun Aechong vagyok, az új lány. - hajolt meg mélyen. Mosolygós arc, életkedvvel teli szemek, sugárzik róla a boldogság.

- gyere be. - biccentettem neki. Az ajtón beljebb lépett, majd becsukta azt. Kíváncsian nézett rám, amire én is hasonlóan pislogtam rá.

- mi lesz a feladatom...? - kérdezte bizonytalanul. A monitorra pillantottam, majd vissza rá.

- pont egy ügybe csöppentél bele. Ülj le, és nézz utána Kim Wooseobnak. - zártam be a cikket. Ő foglalkozik ezzel, én pedig a jelenlegi üggyel.

- rendben. - ment a másik asztalhoz, és leült a gép elé. - mit keressek róla?

- mindent. - válaszoltam rá se hederítve.

Az eltűnt gyerekekkel lettem elfoglalva.
A halottakról készült képeket néztem. Az egyik kisgyereken volt valami fura jel, de nem láttam túl jól, mivel nagyon pixeles volt. Egy alkalmazás segítségével javítottam a kép felbontásán. Egy orchidea jel volt beleégetve a nyakába.

A többi képet is átnéztem alaposabban, kutatva az orchidea után. Nem mindegyik gyereknek a nyakán volt. Egyiknek a csuklóján, másiknak tarkóján láttam meg. Összesen tíz halott gyerek képe van előttem, ebből három gyereken találtam meg ezt a jelet.

- nekem most el kell mennem. Ha valaki bejönne, vagy keresne, mondd meg, hogy el kellett mennem. Amint végeztél a dolgoddal, tedd az asztalomra az adatokat. - álltam fel a székből, és magamra vettem a kabátomat.

- értettem! - bólintott, majd újra a gépre figyelt. Még gyorsan kinyomtattam annak a kisgyereknek a képét, amelyiken jól lehet látni a virágot, majd indultam ki, viszont vissza kellett fordulnom.

- a kávémat meg ne idd! - mutattam a csajra szigorúan, aztán rohantam ki. A folyosón Seungmin-be futottam bele.

- hova ilyen sietősen? - kérdezte meglepetten.

- Youngyoon. Jössz? - vontam fel szemöldökömet.

- a hullaházas Youngyoon? - kérdésére csak bólogattam. - minek mész oda ?

- találtam valamit a gyerekekkel kapcsolatban, és ellenőríznem kell az állításomat.

- menjünk. - fordult sarkon. Sietős tempóban mentünk ki a kocsimhoz. Ha hosszú hajam lenne, lobogott volna a szélben. A kocsiban bekötöttük az övet, aztán indultunk. - mit találtál?

- három gyereken volt egyforma orchidea virág égetve a bőrükbe. Egyiknek a nyakán, másiknak a csuklóján, a harmadiknak a tarkóján találtam meg.

- orchidea? Égetve, nem inkább varrva? - ráncolta homlokát.

- égetve. Már csak az a kérdés, hogy mindegyik gyereken van-e, mit jelent ez a virág, és miért. - tettem fel a szirénát a kocsi tetejére, így átléphettem a sebesség határt.

- mit miért? - nézett rám.

- miért bántanak gyerekeket, miért jelölik meg őket ezzel a virággal, és ki teszi mindezt.

- és szerinted, majd Youngyoon megtudja neked mondani? Mert szerintem nem. - rázta fejét.

- csak a gyerekek testére vagyok kíváncsi, hogy mindegyiken van-e ilyen virág, vagy nem.