Kazumi elé tartottam a kezem ő közelebb hajolt egy pillanatra habozott majd le nyalta a vért. Vártunk pár másodpercet, de nem történt semmi.

- Látod én mondtam, hogy lehetetlen, hogy ő legyen az elveszett uralkodó. - fordultam Matsuki felé.

- Pedig biztos voltam benne. - sóhajtott Matsuki.

- Nekem most haza kell menyek. - szakított félbe minket Kazumi.

-Várj még ne menny. - húztam vissza magamhoz.

-Akkor én már itt se vagyok jó szórakozást. - csukta be maga után az ajtót Matsuki.

Adtam egy csókot Kazuminak aztán vissza ültem a kanapéra.

-Kazumi. - szólítottam meg. - Sajnálom.

-Mit? - ült le mellém.

-Ezt az egészet. - hajtottam le a fejem.

-Ez semmi egy csepp vértöl nem lesz semmi bajom. - emelte fel a fejem.

-Inkább folytassuk, ahol abba hagytuk legutóbb. - hajolt közelebb és csókolt meg. Nyelvét bejuttatta a számba, hogy elmélyítse a csókot. Felém mászott ezzel engem maga alá préselt. Benyúlt a pólóm alá és el kezdte felfedezni felső testem nyakam csókokkal borította be. Közbe én a pólója alját piszkáltam.

-Vedd le. - súgta a fülembe. Tettem, amit mond majd a ruhadarabot eldobtam valamerre. Lehet, hogy ennek még nincs itt az ideje. Futót át az agyamon.

-Várj. - toltam el egy picit.

-Nem akarod. - kérdezte.

-Nem az de lehet ez még korai vámpír vagyok te meg ember ez a dolog meg elég bonyolultan menne köztünk. Úgy gondolom ezzel még várnunk kéne.

- Rendben. - mondta és lemászott rólam.

-Kezd késő lenni lehet mennem kéne. - ált fel.

Most harakszik rám? Meg bánthatam azzal, hogy visszautasítottam? Remélem nem végül is érthető okokból mondta nemet. El mentem zuhanyozni aztán be feküdtem az ágyamba.

*Kazumi szemszögéből*

Nem akartam csak úgy ott hagyni Sasaki de borzasztóan fájt a fejem nem akartam a terhére lenni. A sötét utcákon sétáltam haza csak a közvilágitás adott némi fényt. Két részeg fiatal bóklászott az utcán az egyik eleset, de nem tanúsítottam neki nagyobb figyelmet míg meg nem láttam...

*Sasaki szemszögéből*

A telefonom csörgésére ébredtem meg se néztem ki az csak felvettem.

- Igen? - szóltam bele.

- Sa-sasaki kérlek gyere át baj van. - halottam meg Kazumi kétségbeesett hangját.

- Kazumi mi történt?

- Csak gyere kérlek és hozd Matsuki-t is. - letette. Ezt nem értem. Gyorsan felöltöztem és ki mentem a szobából. Felhívtam Matsukit néhány csörgés után fel is vette.

-Mi van már tudod te hány óra van? - szólt bele a telefonba.

-Ez most nem lényeg. Kazuival valami történ.

-Mi történt vele?

-Fogalmam sincs. - ráztam meg a fejem bár ő nem látta.

-Akkor...

-Felhívót. - vágtam a szavába. - készülj fél úton találkozunk. - letettem és én is készülni kezdtem.

...

Az utcán félhomály volt jobban láttam, mint egy átlagember szóval könnyen meg találtam merre kell menni. Fél úton találkoztam Matsukival és Kazumi házáig meg se álltunk. Bementünk a lakásba az ajtó nem volt kulcsra zárva igy könnyű dolgunk volt.

- Sasaki te is érzed? - be szívtam a levegőt.

- Ez vér. - felmentünk Kazumi szobájába kinyitottuk az ajtót nem lehetett látni semmit az egész szoba be volt sötétítve. Vámpír vagyok, de ilyen sötétbe én se láttam tisztán.

- Kazumi itt vagy? - léptem be az ajtón.

- Igen. - motyogta.

-Felkapcsolom a villanyt jó?

- NE. Vagyis rendben. - felkapcsoltam és nem hittem a szememnek. Kazumi csupa véresen ült az ágy előtt.

- Úr isten. Mi történt veled. - szaladtam oda hozzá.

- E-ez nem az é-én vérem. - dadogta.

- Mi történt?

- Nem tudom. Arra se emlékszek, hogy haza jöttem. Láttam két embert az egyik el eset aztán nem emlékszek semmire így tértem magamhoz. - mutatott a sok vérre magán. Felálltam hoztam neki egy pohár vizet addig Matsuki felsegítette az ágyra. A szája elé tartottam a poharat és meg itattam. A kezét a pohárhoz emelte, de azért még én is tartottam nehogy elejtse. Egyre erősebben szorította a tárgyat míg az össze nem tört ezzel kezem felsértette.

Magam elé emeltem, hogy meg nézem menyire súlyos bár néhány perc múlva úgy is begyógyul. Kazumi meg fogta a kezem úgy nézte a vérem mintha meg babonázta volna.

- Kazumi mit csinálsz. - nem figyelt rám le nyalta vért és lenyelte. Végig simított a csuklómon lévő ereken közelebb húzta magához és bele mélyesztette fogait. Fogait? Ereztem ahogy ki szívja a vérem.

- Többet akarok. - vált el a kezemtől.

- Ka-zumi. - mire észbe kaptam már a nyakamból ivott. Néhány korty után elengedett.

- S-sasaki sajnálom. - dadogta mikor magához tért.

- Mi történik velem? - szemei a szokásos kék helyet pirosak lettek.

- Úgy néz ki mégis csak te vagy az. - jött oda hozzánk Matsuki.

- Mi? - kérdezte Kazumi.

- Az elveszett uralkodó. - sóhajtott.