*Sasaki szemszögéből*

Itt valami nem stimmel. Másodszor ittam Kazumi véréből, de vallamért egyszer se volt emberi íze. Sokkal ízletesebb volt a vére tele energiával. Mintha nem ember lenne. De nem lehet más mondta volna, ha természet feleti. Ma Matsukival jöttem suliba. Ma lesz az első napja. Kiszálltunk a kocsiból Matsuki elindult az igazgató irodájába én meg a terem felé vettem az irányt.
- Szia szépfiú. - ált meg előttem egy lány. Végig néztem rajza egy fehér V nyakú póló volt rajta mellei kint, hozzá egy passzos csőnadrág. Nyilván a suli ribanca. Nem is foglalkoztam vele elmentem mellette.
- Hé, szép fiú, hogy hívnak. - jött utánam.
- Sasaki szia. - köszönt messziről Kazumi.
- Szia. - köszöntem mikor meg ált elötem.
- Hát te? Ne mond, hogy a ribanc rád kattant. - mutatott az említett személy felé.
- Ki kérem magamnak én nem vagyok ribanc. - visította.
- Persze persze. Na húz innen útba vagy ribikém. - nevetett Kazumi. Hátra dobta a haját és a seggét rázva elsétált. Bementünk a terembe leültünk Yukiohoz. A csengő után Bejött a tanár.
- Figyelem. Van egy új diákunk. Gyere be. - nézet a résnyire nyitott ajtó felé. Be lépet rajta Matsuki és rám vigyorgot.
- Mondj valamit magadról az osztálynak aztán kezdjük az órát. - Matsuki az osztály felé fordult és el kezdet beszélni.
- Nakao Matsuki vagyok. - mutatkozott be.
- Honnan jöttél? - kiabált be valaki.
- Évekig Amerikába éltem legjobb barátommal ő az egyetlen családtagom. Ő ide költözött és én is jöttem néhány héttel később. - rám pillantott.
- Azért jöttél, hogy mindent el basz ahogy szoktál. - bukott ki belőlem.
- Na de Sasaki ne mond ezt azért vagyok itt, hogy segítsek neked. - nézet rám kutya szemekel. Oda jött a padhoz meg ált le pacsizott Kazumival aztán leült mellém.
- Majd meg kell beszélnünk valamit. - motyogtam. Aztán próbáltam figyelni a tananyagra, de nem nagyon jött össze.