Egy nap telt el most ki jöttünk egy erdőbe. Közel van a városhoz szóval óvatosnak kell legyünk.

...

- Már mondtam, hogy nem megy. - fújtam ki idegesen a levegőt. Egy ideje próbálom elő hívni a képességeim, de nem megy. Fogalmam sincs, hogy hogy vagy egyáltalán mit csináljak, hogy történjen valami.

...

A fák közül lépéseket halottam oda kaptam a fejem majd vissza a többiekre.
- Hallottátok? - suttogtam mire csak egy bólintást kaptam válaszul. Elindultam a hang irányába igyekeztem minél halkabban lépkedni.
- Au. - haladszot néhány méterről.
- Ki van ott? - kérdeztem a hang irányába fordulva.
- Nem akarok bajt. - kukucskált ki egy fa mögül egy lány.
- Ki vagy te? - mentem közelebb.
- Meg értem, hogy nem emlékszel rám. - lépet ki a fa mögül.
- Én vagyok az, akit pár hete meg mentetél. A nevem Masami Ariwa. - egy kicsit gondolkoznom kellett, de aztán eszembe jutott. Mikor találkoztam a vámpírokkal hoztak egy lányt.
- Azt mondtad nem emlékszel semmire.
- Igen ezt mondtam és sajnálom nem akartam, hogy bele piszkáljatok a fejembe. - hajtotta le a fejét.
- Amíg nem az a szándékod, hogy meg ölj minket addig nincs semmi baj. - léptem közelebb és tetem az egyik kezem a vállára.
- Ilyesmi még csak meg se fordult a fejembe. - rázta hevesen a fejét. Ezt mondja, de lehet kémkedni jött.
- Rendben. Gyere velem. - csak úgy nem hagyhattam, hogy el mennyen. Meg kell bizonyosodjak arról, hogy nem kém.

Visszamentünk a többiekhez.
- Ö meg ki? - kérdezték.
- Srácok egy kicsit beszélnünk kéne. - meg álltunk egy pár méterrel arrébb. Úgy, hogy jól lássuk az ember lányt.

...

- Értem tehát azt állítja, hogy nem akar meg ölni minket. - kezdett el gondolkozni Matsuki.
- Szerintem adjunk neki egy esélyt. - pillantott a lány felé Sasaki. - Nézetek rá. Nem tűnik veszélyesnek. - fordult ismét vissza hozzánk.
- Én is szeretnék egy esélyt adni neki. - bólintottam.
- Hát Kazumi ez rajtad áll te vagy az uralkodó. - nézet rám Matsuki.
- Kap egy esélyt. - jelentettem ki. - De ha valami gyanúsát csinál vagy ránk támad be zárjuk meg ölni nem fogom. - visszamentünk a várakozó lányhoz. Alig értünk vissza Sasakira rá tört az éhség.
- Vigyétek a közelemből. - mutatott Ariwa felé. Matsuki gyorsan arrébb vitte a meglepett lányt én meg Sasakihoz léptem.
- Igyál. - tartottam elé a csuklóm alig, hogy ki mondtam már bőrömre is tapadt és el kezdte szívni a vérem.

...

- Jól vagy? Úgy tűnik vérzel. Meg sérültél? - kérdeztem Ariwát.
- Lehet mikor jöttem fel akadtam egy fára. - nevetett fel kínosan.

Szereztem néhány fertőtlenítőt és kötszert és elkezdtem el látni a sérüléseit.
- Remélem nem félsz Sasakitól. - pillantottam rá miközben az anyagot tekertem a keze köré. - Nem akart bántani téged. - mosolyogtam.
- Tudod elég sok gondja van a vérrel. Nem akar embereket ölni és nem is engedném neki. - fejeztem be a sebek ellátását.
- És te, hogy kerültél a vámpírok közé? - dőlt neki a fának. - Lehet, hogy nem hiszel nekem, de ugyan abba az osztályba jártunk. Senki se igazán vesz észre néha úgy érzem láthatatlan vagyok. - tette még hozzá.
- Hát ez elég bonyolult. - gondoltam vissza a múlt eseményeire.
- Kazumi - lépet mögém Matsuki. - Lehet jobb lenne, ha mennénk. Úgy hallottam hamarosan emberek jönnek erre. Vámpírokra vadásznak minden késő délutántól estig. - bólintottam egyet jelezve, hogy meg értettem.
Elindultunk vissza a kis házhoz és vittük magunkkal Ariwát is.