Mikor magamhoz tértem a kanapén feküdtem az alvó Sasaki ölébe. Óvatosan felültem nehogy felébresszem a szerelmem és el kezdtem gondolkozni. Nem tudom mi volt ez az előbb csak egy álom vagy emlék? De emlék nem lehet hisz beszélgetni is tudtam édesanyámmal.

- Kazumi végre felébredtél. - jött be a helyiségbe Matsuki. Mire Sasaki fel ébredt.
- Nagyon aggódtunk érted. Hirtelen összeestél nem tudtuk mi bajod. A vámpírok nem szoktak csak úgy összeesni. - hadarta egy szuszra.
- Jó, jó nyugi. Inkább ülj le. - mutattam a már mellettem ülő Sasaki mellé.
- Van erre valami magyarázat? - tette le magát.
- Én se tudom mi történt csak annyit tudok, hogy volt egy álmom, vagy egy emlék volt nem tudom. Vagy az is lehet, hogy valami más. - néztem a két mellettem ülőre.
- Akkor meséld el és aztán együtt ki derítjük mi volt ez. - mondta Sasaki.
- Rendben. - sóhajtottam.

Elmeséltem nekik mindent, a kis kölyök énemről. Elmondtam nekik anyám utolsó szavait. Ők meg csak csendbe végig hallgatták. A végén rájuk néztem és vártam hátha tudják mi volt ez.

- Hmm... - kezdet elgondolkozni Matsuki.
- Elmondásod szerint arra jutottam, hogy egy emlék volt, de nem teljesen. - itt egy pillanatra meg ált és rám nézet.
- Azt mondtad, hogy láttad ahogy a gyerek éned érzelmek nélkül hagyta ott édesanyjád. Szerintem akkor ott temette el benned a vámpír éned, hogy meg védjen. Véleményem szerint emléken belüli testen kívüli élményed volt ezért tudtál beszélni vele. - nem nagyon értettem miről beszélt.
- Ezeket honnan szeded honnan tudsz ennyit a királyi családról? - kérdeztem mert még mindig nem értem mi ennek a gondolatnak az alapja.

Lassan ki fújta a levegőt és behunyta a szemét.
- Onnan, hogy régen megszállottja voltam a királyi családnak sokat kutattam róluk minden könyvet elolvastam. - nézet rám.
- Még azelőtt, hogy téged meg ismertelek. - pillantott Sasakira.
- Aha ezt értem. Viszont azt nem, hogy ezt az emléken belüli testen kívüli élményt honnan szedted? -adtam hangot értetlenségemnek.
- Nos azt olvastam, hogy a királyi családba mindenkinek meg van az a képessége, hogy halála előtt el ültetnek valakiben egy emléket. Ami később testen kívüli élményként fog lejátszódni az illetővel. Ezért ájultál el mert testen kívüli élményed nem lehet ébren. - magyarázta el.
- Most már értem.

- Remek. - csapta össze a kezét Matsuki.
- És mit akarhatott mondani édesanyád azt mondtad nem tudta végig mondani, amit el kezdet. - gondolkozott el Sasaki.
- Igen, igen mit kezdet elmondani? - kérdezte Matsuki.
- Hogy találjam meg aki szeret majd ő ad erőt, hogy... - ismételtem édesanyjám szavait.
- Itt szerintem azt akarta mondani, hogy aki meg ölte a szüleid ő is vissza fog térni, hogy meg öljön téged. Valaki, akivel harcolnod kell és le kell győzd, de még nincs meg hozzá a képességed kell hozzá az a személy, akivel viszont szeretitek egymást. - Sasakivel össze néztünk majd összekulcsoltam újainkat.
- Mit kell tennünk? - kérdeztem.
- Le kell feküdnetek egymásal. - húzta perverz mosolyra a száját Matsuki.

Sziasztok!
Az átírást befejeztem pár résznél csak helyes írást meg elírásokat javítottam.
Viszont lenne egy kérdésem. Szerintetek ki legyen az uke és ki a seme?
Válaszaitokat várom komiba.