Ezt is elintéztük a vámpírok mellénk álltak nincs több ellenségünk. Ez hittem, de tévedtem. Pár nappal a kis találkánk után történt.

Szokásosan a suliba voltunk ebédkor felmentünk a tetőre. Épp a kis vér adagunk fogyasztottuk mikor csak annyit hallottunk, hogy becsukódott az ajtó. Mivel háttal álltunk nem láttuk, hogy ki volt az de lehet meg látott. A következő napokban el kezdtük figyelni, hogy nem viselkedik-e valaki furcsán a környezetünkben. De nem. Már a második hét végén vagyunk, de még mindig semmi.

- Szerintem nincs okotok aggodalomra. - Yukionak lehet igaza van.

- Meg lehet. - bólintottam.

- Figyelem. Mindenki figyeljen. - az asztalon álló Aoki Kameko felé fordultam.

- A két újonc és Kazumi vámpírok. - mutatott ránk. A teremben csend uralkodott majd mindenki hangosan nevetésbe tört ki.

- Nem nevesetek igazat mondok. - fújta fel az arcát.

- Kameko vámpírok? Most komolyan? Jobbat nem tudtál kitalálni? - nevetett Kise az osztály "szép fiúja".

- Akkor be bizonyítóm. - kezdet el a táskájába kutatni és elő vett egy vér tasakot. Nyeltem egyet mert éhes voltam és mert meg ijedtem. Igen meg ijedtem hiába vagyok vámpír a legnagyobb ellenségünk mindig is az emberek voltak.

- Mi ez a hangzavar? - lépet be a tanár Komeko gyorsan visszatette a vért a táskájába és már a helyére is ült.

- Semmi tanár nő. - mosolygott a tanárra.

- Hát jó kezdjük az órát. Vegyetek elő egy lapot. - vigyorogva ült le az asztalához.

- Na de tanárnő nem tudtuk, hogy doga lesz. - kezdte az egyik lány.

- A röp dolgozatot nem kell bejelenteni. Minden órára tanulnotok kell.

Órák után meglepően sokan jöttek oda hozzánk.

- Szerintetek is röhejes, amit Kameko mondott? - kérdezte Kisa.

- Az röhejes. - válaszoltam.

- Az igazságot nem rejtheted el. - jelent meg Kameko előttem a kezében a vértasokkal.

- Kameko fejezd már ezt be végre. - mondták többen is.

- Ha bebizonyítottam be fejezem. - vigyorgott.

- Rendben. - bólintottak a többiek, de nekünk nem tetszett ez az ötlet.

- Tesztelni foglak titeket. - rakott le az asztalra három poharat mindegyikbe öntött vért aztán folytatta. - itt van ez a három pohár vér, ha meg isszátok vámpírok vagytok, ha nem akkor át mentettek a teszten. - az idő telt a vér illatától egyre éhesebb lettem, de még tartottam magam.

- Kazumi...én... - nem hagyhatom, hogy Sasaki végig mondja.

- Tudom. - bólintottam.

- Miről beszéltek? - kérdezte Kisa.

- Már nem bírjátok sokáig. Adjátok fel. - kuncogott Kameko.

Tudjátok, hogy van ez a vámpírokkal ugye? Néha az éhség az úr nem a józan ész.