*Yukio szemszögéből*

Eljöttem kíváncsi vagyok miről lehet szó, amit ennyire titkolni akar és mi köze ehhez Sasakinak és Matsukinak.

- Rendben hallgatlak. - tettem karba a kezem.

- Nos hol is kezdjem? - fújta ki a levegőt.

- Csak mond.

- Az a helyzet, hogy Sasaki és Matsuki vámpírok és ki derült, hogy én is az vagyok. - el nevetem magam még hogy vámpírok ezek vagy meg bolondultak vagy az agyukra ment az élet.

- Vámpírok? - nevetem. - azok nem léteznek.

- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani. - sóhajtott. Oda ment az asztalhoz és egy kis tükör segítségével ki szedte a kontaktlencséjét. Várjunk mióta van Kazuminak kontaktlencséje? Visszajött és mikor rám nézet nem kék, hanem piros volt a szeme.

- Ez nem magyaráz meg semmit. - a nyitott ablakon keresztül befújt a szél barátom oda fordult. Sasaki oda ment és bezárta. Kazumi az arcához emelte a kezét és eltakarta teljesen hátat fordított nekem.

- Baszus,baszus,baszus. - nem értem mi folyik itt.

- Kazumi jól vagy? - tette Sasaki a vállára a kezét. Barátom elvette a kezét arca elől.

- Gyerünk. - emelte fel a kezét Sasaki.

- Nem előbb el akarom mondani Yukionak. Nem akarom, hogy így tudja meg.

- De már elmondtad nem hit neked. Ezzel be tudnád bizonytani hogy nem hazudtál. És gondolom nem akarod bántani őt szóval gyerünk. - nem értem.

- Rendben. - lassan meg fogta a csuklóját és bele harapott láttam ahogy végig folyik a vér rajta. Felemelte a saját kezét és Sasaki elé tartotta. Láttam ahogy meg nőnek a szemfogai és bele mélyeszti Kazumi csuklójába.

- Már megint vér csere kezd szokásukká válni. - lépet mellém Matsuki. Rá néztem és ki látszottak a szemfogai.

- Srácok nekem nem adtok? - kérdezte. - vagy - közelebb hajolt hozzám. - ihatok belőled? - súgta a fülembe. Kazumi vámpír gyorsasággal jött és meg fogta Matsuki torkát.

- Meg ne próbáld. - förmedt rá.

- S-sa-sajnálom. - el engedte rám nézett szemei vörösen izzotak szája széle véres szem fogai hegyesek.

- Vámpír vagy. - motyogtam.

- Jah. De már mondtam nem?

- Ti voltatok. - fordultam Sasaki felé. - ti változtattátok át. - már szinte ordítottam.

- Nem. - rázta a fejét Sasaki.

- Még is hogy érted azt, hogy nem? Az ember nem lesz csak úgy egyik napról a másikra vámpír. - ordítottam.

- Nem változtattak át. - mondta Kazumi.

- Mi?

- Röviden a vámpír uralkodó visszatért. - karolta át a vállát Matsuki.

- Uralkodó? - ismételtem.

- Jah. Úgy tűnik. - válaszolt Kazumi.

- De akkor...

- Igen mind végig vámpír voltam, de én se tudtam tegnap ébredtem öntudatra.

- És a gyilkoságok? Azok is ti voltatok?

- Nos az én voltam. - lépett előre Sasaki. - miután elkezdtem suliba járni meg öltem két embert.

- És a tegnap esti esett?

- Az azt hiszem én voltam. - vakargata a tarkóját Kazumi. - nem emlékszek rá.

-És azok a halálesetek, amik az élőt történtek mielőtt ide jöttél? - néztem Sasakira.

-Mi voltak más gyilkoságok? - kerekedet ki a szemük.

-Igen, akkor azok nem ti voltatok? -kérdeztem.

-Nem. - rázták a fejüket.

-Lehetséges, hogy vannak itt más vámpírok is? - kérdezte Kazumi.

-Lehetséges. Vámpírok mindenhol vannak. - válaszolta Matsuki.

-Ezt még majd meg beszéljük. Lehetőleg minél hamarabb.

-Sasaki...azt hiszem szükségem lenne még egy kis... - itt elhallgatott.

-Vére? - fejezte be helyette Sasaki.

-Igen. - bólintott. Újra egymás csuklójára tapadtak és elkezdték egy más vérét szívni.

-Mondom én, hogy kezd szokásukat válni. - nevetett mellettem Matsuki.

-Ez még mindig elég fura. - mondtam.

-Majd megszokod. Viszont nem beszélhetsz erről senkinek. - nézet rám komolyan.

-Senki se híne nekem kinek mondhatnám el? De nem is tenném Kazumi a barátom. - visszafordultam barátom felé. Épp elváltak egymás csuklójától bele néztek egymás szemébe Kazumi letörölte a Sasaki szájáról az ott maradt vért. Majd egymás ajkaira tapadtak vadul falták egymást Kazumi egész a falig nyomta Sasakit egy percre se szakítva meg a csókot.

-Elég lesz ennyi jó, hogy nem itt elötünk dugtok. - ment oda Matsuki és választotta volna szét őket de Kazumi rá vicsorgott.

-Bocsi nem akartam csak...csak...- nem tudta befejezni.

-Csak elkapat a hév szépen mondva. - húzta perverz mosolyra a száját.

-Ti most akkor együtt vagytok? - kérdeztem.

-Aha együtt egy párnapja. - bólintott.

-Gratula. Csak összehoztad. - bokszoltam a vállába.