Rá dőltem a padra lehunytam a szemem és vártam, hogy a tanár befejezze az új diákról való beszélést. Yukio az oldalam bökdöste halkan fel morogtam, de nem hagyta abba.
- Hé,...nézd már az új diákot. - suttogta, hogy csak én haljam.
- Nem érdekel le van szarva. Biztos valami csilli-villi királyfi. - dünyögtam.
- Hát nem egészen. - halottam a hangján, hogy vigyorog.
- Akkor is le van szarva.
- Segítsetek neki, amibe tudtok. - segítsünk? Segítsen magán én biztos nem fogok pesztrálni neki.
- Ülj le Kazumi mögé. - felkeltem a padról, hogy figyeljek.

Már javába tartott az óra, de én unatkoztam. Kifordultam a széken egyenesen a barátom felé. Feltettem az egyik lábam, kezemet letettem a mögöttem lévő padra és kényelembe helyeztem magam. Pár perc múlva éreztem, hogy valami végig simul a kezemen pontosabban a tattoo-on hátra fordultam.
- Te mégis mi a francot csinálsz? - nem rá néztem csak a kezemre így nem láttam az arcát.
- Bocsi. Csak tetszik a tetoválásod. - hangja bársonyos volt. Felnéztem rá bele egyenesen a szemébe. Vörös íriszei engem figyeltek, bőre hófehér fülébe egy kereszt fülbevaló lógott. Basszus de helyes. Éreztem, hogy elpirulok, egy szó nélkül fordultam előre. Basszus basszus basszus. Kizárt, hogy ő is meleg legyen. De ha mégis az lenne vajon van nála esélyem? Ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejembe míg nem ki csengetek.
- Minden oké? - kuncogott Yukio.
- Jah. Mért? - fordultam felé.
- Egész órán vigyorogva bambultál. Ez tőled nagyon furcsa. Mire gondoltál? Vagy inkább kire? - húzta perverz mosolyra a száját. Ki nyitottam a szám, hogy válaszoljak, de nem tudtam arcom piros szint vett fel.
- És most el is pirultál. - közelebb hajolt hozzám.
- Semmi közöd hozzá. - förmedtem rá és eltolom az arcát magam elől.
- Akkor én egy kicsit most ki megyek szóval nyugi. - fel ált és elhagyta a termet.
- Francba. - sziszegtem.
- Minden rendben? - kérdezi mögülem édes aggódó hangon. Meg pördülök.
- Jah. Minden a legnagyobb rendben. - csak bejössz tettem hozzá magamba.
- Akkor jó. - egy édes mosolyt küld felém mire elpirultam.
- Amúgy Tsubasa Sasaki vagyok. - kezét ála allá teszi és megtámaszkodik rajta.
-É-én meg Toru Kazumi. - arcom még egy fokkal pirosabb lett.
- Örülök. - nyújtja felém a kezét.
- É-én is. - elfogadom a gesztust. Úr isten nagyon hideg a keze és eszméletlenül puha. Mikor elengedtem Yukio lépett oda hozzám.
- Gyere csak velem egy kicsit. - szája sejtelmes mosolyra húzódott, mint aki a világ össze titkát tudja. Ki mentünk a teremből meg álltunk ott, ahol nem sokan vannak, hogy ne haljanak minket.
- Bele zugtál? - vigyorog Yukio. Enyhén szólva le sokkolódottam most erre mit mondjak?
- Dehogy is, hisz ő is fiú. - pedig pont telibe talált.
- Engem nem zavar, ha meleg vagy. - csak pislogtam rá kerek szemekkel aztán meg kérdeztem.
- Hogy hogy? - érdeklődve vártam válaszát.
- Mert biszex vagyok. - meg lepett a válasza nem gondoltam volna róla, hogy bi.
- Értem. - ennyit tudtam ki nyögni.
- Szóóóóval...bele zúgtál? - teszi fel ismét a kérdést.
- Igen. - hajtottam le vörösödő fejem.
- Mit csináljak? - néztem rá kétségbeesetten.
- Beszélgess vele és hajts rá.
- Oké. De miről beszéljek vele? - mégis mit mondhatnék neki?
- Jézusom te tényleg bele zúgtál. - kuncogott.
- Beszélgessetek bármiről, ami érdekel titeket - ez logikus, de még így se tudtam mit mondhatnék neki.
- Rendben. - bólintottam majd lesz valahogy. Ekkor megszólalt a csengő visszamentünk a helyünkre és el kezdődött az óra.