A napok viszonylag gyorsan teltek a szombat este óta.

A fekete hajú szinte minden nap feljött hozzánk délutánra.

És volt már amikor segített a matekban.
Azt mondta matekból kitűnő volt, de a töri az nem ment neki soha sem. Majdnem meg is bukott belőle.

Ez azért vicces, mert én meg töriből vagyok jó és matekból nem.
Az ellentétek vonzzák egymást.
Nem amúgy, a mi esetünkben nem.

Úgy látszik az a kezdetleges "Jungkook vagyok, féljél tőlem" aurája feloszlott az én szememben.

Amikor utcára mentünk hárman, mint például szombaton, akkor meg baseballt és napszemüveget vett magára, mert nyilván felismerik sokan, mivel attól még hogy nem annyira híres, elég sokan ismerik itt Szöulban. És nem akarja hogy oda jöjjenek hozzá az embrek, mintha ő lenne a cukrosbácsi, csak cukor helyett autogramokat kellett volna osztogatnia.

Taejal is beszéltem, elég sokat. Persze nem csak Jungkookról, hanem sok minden másról is. Például a most szombati buliról. Azt mondta, hogy majd délután átjön hozzánk és onnan megyünk a fekete hajúval a házi buli helyszínére. Én persze csak helyeselni tudtam, mert minek bonyolítani ezt az egészet..

Éppen most csengettek ki utolsó csütörtöki óránkról, és én már húztam is ki a csíkot legjobb barátommal együtt, hogy minél előbb hazaérjünk saját otthonunkba.

-Amúgy... te nem bírod a piát, igaz? -kérdezte, miközben a folyosón sétáltunk a kijárat felé.

-Én? Egyáltalán nem. Már egy korty bortól is jól érzem magam. -válaszoltam.

-Hát... akkor te eléggé be fogsz majd rúgni. -bólogatott nekem.

-Tudom. -sóhajtottam egy aprót.

Nyilván inni fogok ott, ha már buliba megyünk. És nyilván be is fogok baszni..

-Ezt nézd... -torpant meg mellettem.

-Mit? -értetlenkedtem.

Az iskola kijárata felé mutatott, mire oda kaptam a tekintetem.

-Na ne... Basszus... -fogtam meg a fejem.

Kint ugyan is szakad az eső. De úgy, mint még soha.
Erről nem volt szó... Nagyon nem...

-Van buszjegyed? -kérdezte kínosan a mellettem álló.

-Öhm... nincs. Egy se.

-És esernyőd? -tette fel az újabb kérdést kétségbeesetten.

-Úgy nézek ki, mint aki hord magánál ilyeneket? -tártam szét karjaimat.

-Akkor... futnunk kell. Benne vagy? -mosolyodott el.

Hát, igen... Tae minden hülyeségbe belerángat. Habár ez nem hülyeség, mert úgy sem lesz más választásunk.

-Úgy sem tudunk mit tenni, úgy hogy igen. -eresztettem el egy halvány mosolyt.

Tae csak kinyújtotta felém az egyik kezét, én meg semmi hezitálás nélkül bele helyeztem az övébe az enyémet.

Nem érdekel ha látják a kezünket, mivel tudják rólam, hogy nem vagyok ferde, mert amúgy miért lennék az...?

Oda sétáltunk az ajtóhoz, ami előtt már ott volt az Atlanti-óceán kicsinyített mása.

-Akkor 3... 2... 1... -számolt vissza Tae.

És rohanni kezdtünk az fentről ömlő esőben.

Egymás kezét fogva, táskáinkkal a hátunkon, futottunk az utcán.

Nagyon jó érzés. Végre kiléptünk egy kicsit a komfort zónánkból, mert ez nem minden napos esemény.

Tae röhögve rohant mellettem, és én sem álltam meg röhögés nélkül... Így én is nevetni kezdtem.

Olyan, mintha valami drámában lettünk volna.

Már az első pár lépes után csurom vizesek voltunk, ami most a legkevésbé sem érdekelt szemelyikünket sem.

Egy újabb szép emlék, legjobb barátommal.

Szeltük az utcákat, és nem engedtük el egymás kezét.

Pár percen belül elértük azt a háztömböt ahol én lakok anyával. Egész jól lerövidítettük az utat.

Bezzeg Taehyung a tesi órákon nem tud így futni..

Konkrétan beestünk a lépcsőházba, onnak meg felrohantunk az ajtónkig, amit rekord idő alatt kinyitottam, és már nyitottam is volna ki, de megbotlottam Tae lábába, ezért oda már szó szerint beestünk, aminek nem kis hangja volt.

Ott feküdtünk az előszobában, egymás kezét szorongatva, bőrig ázva.

És ekkor tört ki belőlünk csak igazán a nevetés.

Már szinte sírtunk tőle.

Ilyen még sosem volt. Ekkora esőt még életemben nem láttam.

És amikor rohantunk az utcákon... az olyan... felszabadult érzés volt.

Pár perc múlva, szépen abba hagytuk a röhögést, és már csak feküdtünk. Szegény anya... moshatja fel a padlót, mert én azt nem fogom az biztos.

-Gondoltam hogy megáztok majd, de hogy ennyire... Sziasztok. -köszönt anya.

Erre csak Tae felkelt, és köszöntötte anyát, utána meg ledobta szétázott táskáját.

-Szia anya. -üdvözöltem őt a földről.

-Na gyere... -segített felállni Tae.

Én is ledobtam a táskám.

-Vigyél be a fürdőbe... -kértem meg őt kisgyerekesen.

Imádom amikor úgy bánik velem, mintha gyerek lennék. Olyankor nem tűnik hülyének.... Nem amúgy, most sem tűnik annak.

-Rendben kisfiam. -sóhajtott fel, majd ölbe kapott, és úgy mentünk a fürdőbe, magunk után tócsákat hagyva.

-Szia Jungkook! -köszönt neki Tae.

-Oh, te is itt vagy? -mosolyogtam rá legjobb barátom karjai között.

-Aha.... -méregetett minket furán.

Eközben már a fürdőben is voltunk.

-Na jó... asszem átfagytam. -tett le engem.

-Én is. -kocogtak össze fogaim, és alig bírtam megmozdulni.

-Nem tudom levenni a ruhámat. Rám ragadt... -nézett rám tanácstalanul a mellettem fagyoskodó.

-Én sem... -álltam egyhelyben, mint egy szar. Mondjuk azt nem tudom, hogy a szar mióta áll egyhelyben...

-Jungkook! Segíts nekik légyszi, én most nem tudok. -hallottuk meg anya hangját.

Hát igen... anya pontosan tudja, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk már kiskorunk óta együtt.

-Na sziasztok, srácok. -lépett be Jungkook.

-He-hello. -fagyoskodik a barna hajú.

-Szi-szia. -remegett meg a megfagyott hangom.

Nem kellemes jéghideg csurom vizes ruhákban ott állni a fürdő közepén, az egyszer biztos..

-Akkor, segítsek levenni a... ruháitokat. -nézett bizonytalanul felváltva ránk.

-Nem hinném hogy... -kezdett bele Tae, de én közbe vágtam..

-Igen, Taehyung megtudja oldani, de én jégcsap lettem. -vékonyodott el a hangom.

-Oh, oké. -motyogta Jungkook.

-Nyugodtan menj a szobámba, majd össze takarítok. -intéztem szavaimat Taenak.

-Köszi. -nézett rám hálásan, és már itt sem volt.

Szegény... nem tudom mi lett volna, ha hagyja hogy Jungkook segítsen neki.
Mivel ő meleg, Jungkook meg csak félig az...
Szó sincs arról, hogy Taenak tetszik a fekete hajú, csupán csak nagyon kellemetlenül érezné magát, amit meg is értek. Már attól is frászt kap néha, ha én nyálasan viselkedek vele.

-Akkor... neked segítsek? -kérdezte Jungkook.

-Azt megkö-köszönném... -néztek rá hálásan.

-Na gyere.. -lépett elém.

Lehúzta a kabátom cipzárját, és le is vette rólam azt.

-Nem a legesőállóbb kabátodat vetted fel, az biztos. -hűlt el, hogy még alatta is tiszta víz vagyok.

-Tényleg nem az volt.

-Ha tudtam volna, hogy ekkora eső lesz, akkor értetek mentem volna kocsival. -sajnálkozott.

-Nem, tényleg nem kellett volna, mivel így egy jót szórakoztunk Taehyunggal. -mosolyodtam el, visszaemlékezve az előbbiekre.

-Biztos nincs köztetek semmi? -kérdezte hirtelen, gyanakodva.

-Nem, dehogy. -válaszoltam furán.

-Oké.

-Miért kérdezed? -kíváncsiskodtam.

-Csak úgy. -rántott vállat.

Ekkor a pulcsim cipzárjához nyúlt, és azt is lehúzta. Lassan lehámozta rólam.
Így márcsak egy átázott rövid ujjúban és farmerban voltam előtte.

-Biztos, hogy tovább segítsek? -kérdezte engem bámulva.

-Jungkook... egyrészt szét fagyok, másrészt meg alig bírok megmozdulni. Úgy hogy igen, légyszi. -türelmetlenkedtem.

-Oké, jól van. -ártatlankodott.

Óvatosan leültetett a kád szélére, és rám nézett.

-Basszus Jungkook, megfagyok. -néztem rá könyörgően.

Csinálhatná gyorsabban is. Vagy az a célja, hogy kihűljek?

Erre nem válaszolt semmit csak nyelt egyet, és beakasztotta nadrágom korcába ujjait, és kis hezitálás után húzni kezdte le rólam a farmert, térden állva.

-Ez miért ilyen nehéz? -kérdezte, mikor már bújtatta ki belőle lábaimat.

-Mert mondjuk szé-szét ázott. -magyaráztam nehezen.

Szerencsére a pólóm az leért az alsóm alá, így talán nem volt annyira kínos neki.

-Hozok plédet. -szaladt ki a fürdőből.

Azt hiszem a halálom oka, az a kihűlés lesz...

-Jimin! Használhatok a szekrényedből ruhát? -hallottam meg Tae hangját.

-Pe-Persze! -kiáltottam.

-Köszi! -kiáltotta vissza.

Meg jó, hogy vannak oversize-os ruháim..

-Jöttem. -lépett be Jungkook egy pléddel.

Erre csak rá mosolyogtam, ő meg vissza rám.

-Én... tényleg nem bírok megmozdulni. -motyogtam, mikor felakartam állni, de sikertelenül.

-Engedjek meleg vizet a kádba? -kérdezte leguggolva előttem.

-Nem kell, köszi. Én már ma nem fürdök az biztos. Ha egy napot kihagyok az nem lesz baj, ugye? -kérdeztem.

-Nem hagysz ki most se egy napot sem, mert... nézz magadra. Még hajmosás is volt. -csípte ujjai közé az egyik vizes tincsemet egy pillanatra.

-Igazad van. -nevettem erőtlenül.

-Akkor leveszem a pólód.

Megfogta a rövid ujjúm alját, és lassan lehúzta azt rólam.

Utána elég látványosan végig mért.

-Jól nézel ki. -jegyezte meg.

-O-oh... köszönöm. -motyogtam zavartan.

Ezután rámterítette a plédet, ami megváltás volt számomra.

-Hol van a hajszáritó? -jött a kérdés.

-Ott a polcon. -válaszoltam.

Még így sem melegedtem fel annyira. Pedig nincs nyitva ablak sem.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen következményei lesznek az esőben futásnak... Ha tudtam volna, akkor nagy valószínűséggel ki sem tettem volna a lábam az esőbe..

Jungkook bedugta a hajszáritót a konnektorba.
Ekkor én nagy nehezen, de végül felálltam, és lassan megközelítettem őt.
A pléd természetesen még mindig rajtam volt.

Éppen fordult felém, mikor oda értem hozzá.

-Jim... -kezdett volna bele.

Erre én csak megöleltem őt.
Félre értés ne essen, csak szükségem van a közelségére, mint barátnak a barát. Nem vonzódok hozzá... még.

-Mit csinálsz? -dermedt le a fekete hajú.

-Felmelegedek. -mármint testileg.

Erre csak óvatosan közelebb vont magához, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban összeroppantana engem.

Ez a férfi tényleg elég furcsa dolgokat vált ki belőlem.

Folyton a közelében szeretnék lenni, és az illata is, meg az egész aurája is elvarázsol. Ami viszont bizonyítja hogy ez puszta erős baráti vonzalom, az az, hogy engem nem zavar hogy anyával alkot egy párt. Én úgy sem fogok fiúval járni. Legalább is remélem.

-Basszus Jimin... -fúrta hirtelen nyakhajlatomba fejét.

A meleg lehellete már csiklandozta ott a bőrömet. És érzem, hogy szívverése felgyorsult egy kicsit.

-Mi a baj? -kérdeztem nyugodtan.

-Én, nem akarok olyat tenni amit te nem szeretnél... -motyogta.

-Mit?

Erre csak megpuszilta a nyakamat.
Elég bizsergő érzést váltott ki belőlem, ami nagyon jó érzés volt.

-Jungkook... Ugye nem táplálsz irántam semmi komoly érzelmet? -kérdeztem meg újra, mert ez azért kicsit félre érthető volt.

-Nem tudom, Jimin... sajnálom... még nem jöttem rá. -adott egy újabb puszit nyakamra.

-De mi lesz anyával? -markoltam bele vállaiba, hogy valamin levezessem azt, amit a fekete hajú puszijai okoztak.

-Hallottál már olyanról, hogy lelki társ? Mert mi olyanok vagyunk... Még egy csókunk sem volt. Mi csak támogatjuk egymást, mint társ a társat. -mondta a nyakamnak, és egy újabb csókot adott rá.

Ez már nem hagyhattam annyiban, így oldalra billentettem a fejem.

Ilyen érzést még életemben nem éreztem, így nem hagyhattam veszni. Kitudja mikor lesz újra ilyenben részem. Ha Jungkook átlépi azt a bizonyos határt akkor meg úgy is leállítom. Minden esetre mivel lány nincs aki ezt csinálná velem nekem bőven elég Jungkook is. Sőt, nem is akarom, hogy rajta kívül más csinálja. A fekete hajúban megbízok, ő nem mondaná el senkinek, hogy mi ilyet is csináltunk, meg persze eléggé negkedveltem az utóbbi időben. Persze csak mint barátot. Igaz, hogy a barátok nem csinálnak ilyeneket, de mi miért ne tehetnénk meg. Attól még ugyan azok az emberek maradunk mint eddig.

-Akkor jó. -nyögtem ki végül a választ.

Kicsit meglepett ez a viszony anyum és Jungkook közt, de igazából örültem is neki, mivel ez így szerintem tök normális dolog.

A fekete hajútól megkaptam az újabb csókot a nyakamra. Ekkor lassan a nyaka köré fontam karjaimat.
Hihetetlen ez az érzés.. mintha nem is én lennék, hanem egy gátlástalan valaki.
Viszont az egy kicsit megrémített, hogy pont egy férfinek engedtem meg, hogy ilyeneket csináljon velem.

-Még... -sóhajtottam alig hallhatóan..

Jungkooknak sem kellett több. Leszedte rólam a plédet, és óvatosan nekitolt a háta mögött lévő falnak. Ott álltam egy szál alsóban, és nem fáztam mert eléggé felfűtöttük a hangulatot.
Újra a nyakamhoz hajolt, és most már megállás nélkül csókolni kezdte azt.

Ha nem tudnám magamról hogy hetero vagyok, akkor tuti buzinak gondolnám magam. Habár Jungkook annyira jól csinálta, én meg annyira élveztem hogy kezdem megkérdőjelezni a nemi identitásomat. Na jó, nem. Csak éljünk a pillanatnak, és nem lesz baj.

A hajába vezettem kezeimet, és úgy eresztettem ki kisebb, halk sóhajokat.

A fekete hajú eléggé odapasszírozta magát hozzám, így még jobban élveztem ezt az egészet.

Egyre lejjebb haladt. Áttért kulcscsontomra. Ott is jól össze nyálazott mindent. Busszus, ez kibaszott jó érzés, amit ő nyújt nekem. Miért nem születtem lánynak...?

Aztán elvált testemtől, és egy pillanatra rám emelte ködös tekintetét. Úristen, azok a szemek... Utána egyből haladt a fülem irányába.
Óvatosan megharapta azt, amitől lassan kezdtem elveszteni azt a maradék eszemet is. Fura, hogy mind ezt egy férfi miatt, de hát most ez van.
Még egyszer megismételte, amiért bele is markoltam éjfekete hajába.

Újra elvált a testemtől, és megint rám emelte tekintetét, csak ezúttal most inkább az ajkaimmal szemezett. Időm sem volt reagálni, közeledni kezdett felém, míg nem...

-Srácok, kész a kaja! Taehyung is már éhes! -hallottuk meg anya hangját.

Mindketten csak csalódottan sóhajtottunk egyet. Mondjuk nem tudom mi lett volna, ha anya nem szól közbe. Erre még nem voltam felkészülve... De kétség kívül, az ez az egész valami eszméletlenül élvezetes volt.

-Ahj, sajnálom Jimin... -hátrál tőlem.

-Ugyan, mit? -próbáltam rendezni vonásaimat.

-Hogy így rád másztam. Tudom hogy te nem vagy meleg. -vakarta meg tarkóját.

-Jungkook, én.... élveztem amit.. csináltál, de akkor fogjuk fel ezt úgy, mint egy baráti vonzalmat. -magyaráztam.

-Tényleg, élvezted? -lepődött meg.

Mert akkor megengedtem volna neki mindezt, ha nem élveztem volna..? Hát nem.

-Öhm... azt hiszem, igen. -motyogtam.

Nyilván élveztem, mert ő volt azt első aki ilyen formában ért hozzám. Még viszonyítási alapom sem volt.

És ezzel a cselekedetével rengeteg kétséget felébresztett bennem.
Pedig eddig még csak a gondolata sem fordult meg a fejemben, hogy milyen lenne egy fiúval...
Sőt, undorodtam is tőle. De most, hogy tapasztalhattam... összezavart.
Én szentül megvoltam győződve arról, hogy egyenes vagyok, mint a függönykarnis.

És az is maradok ezek után, ugye? Mármint nem függönykarnis, hanem egyenes..

Ahj... miért élveztem ennyire az előbbi kis akciónkat Jungkookkal..? Hiszen én fiú vagyok.

__________

Köszönöm, hogy elolvastad!