A park ilyenkor tényleg gyönyörű.
A középen egy nagyobb tó van, ami ki van világítva úgy, mint a tó körüli kis kavicsos utacska. Az út mellett padok foglalnak helyet, és itt tényleg el lehet felejteni azt, hogy valójában Korea fővárosában vagy, Szöulban.

Épphogy csak beértünk a cél helyünkre, anyának megszólalt a telefonja..

-Te jó isten... ki keres ilyenkor? -matatott a zsebében.

Hosszú keresgélés után, meg is találta, és megnézte a kijelzőn szereplő nevet.

-Oh... Jennie az, ezt muszáj felvennem. -nézett ránk bocsánatkérőn.

Hah... akkor azt hiszem őt már elvesztettük ezen az estén. Elég ha csak annyit mondok, legjobb barátnők.
Ezek éveken keresztül tudnának beszélni egymással megállás nélkül.
Ma is ez fog történni...

Mikor megláttam, hogy anya már nevetgélve el is vonult egy padra, én csak szemet forgattam, és elkezdtem sétálni a kis úton.

Hihetetlen, hogy egyszer kijövünk sétálni hárman egy parkhoz, és még ezt is elkell rontania valakinek.

Nincs semmi bajom Jennievel, mert amúgy kedves személyiségű szerintem, de az időzítése nem a legjobb..

-Jimin! Várj... -jött utánam Jungkook.

-Mi az? -kérdeztem lehangoltan.

-Most... mi is történt? -vonta fel szemöldökét.

-Az, hogy anyám a barátnőjével telefonál, tapasztalataim szerint úgy holnap reggelig. -tártam szét sétálás közben karjaimat.

-Oh... hát, jó.

-Ja.

Szerintem itt lezártnak nyilvánítottuk a témát.

-Ez esetben... van kedved sétálni velem itt? -nézett körbe.

-Most is azt csinálom. -morogtam.

-Ahj... most mi a baj? -emelte rám tekintetét.

-Semmi.

-Jimin!

-Semmi lényeges, csak tulajdonképpen már az ujjaim lefagytak... lehet amputálni is kell őket... -estem gondolkozóba.

Ez tényleg így van, az ujjaim, akár a jégcsapok.
De most nem tudok anyától kesztyűt kérni, mert már szinte nem is látom őt, annyira elhagytuk. Úgy látszik elég sietősre vettem a formát. Így lassítottam a lépteimen.

-Hát az, szar ügy. -jelentette ki könnyedén.

-Arra én is rájöttem.

Ekkor hirtelen elém állt a fekete hajú.
Rendesen rám hozta a szívbajt, mit ne mondjak..
Most vajon mit akar? Lehet megakar ölni?

Jó, ez hülyeség volt..

-Add ide a kezeidet. -nyújtotta ki mindkét végtagját felém.

-Ő... miért is? -kérdeztem vissza bizonytalanul.

-Csak vedd ki a zsebeidből. -nézett rám biztatóan. Mi van, ha tényleg leakarja amputálni az ujjaimat?

Óvatosan kiemeltem remegő kezeimet onnan, és lassan átnyújtottam neki.

Elég vörösek a kézfejeim... érzem is, hogy már lefagytak a helyükről..

Jungkook óvatosan megfogta őket az övéivel, és berakta a kezünket a zsebébe.

Jó nagyokat pisloghattam, mert erre aztán nem számítottam. Jó, akkor ezek szerint nem akarja levágni őket... ez megnyugtatott.

De... mi nem vagyunk egy pár, hogy egymás kezét fogdozzuk, basszus.

-Öhm... Jungkook, nem hinném, hogy ez... -kezdtem bele, de ő félbe is szakította.

-Inkább hagyod, hogy majd letörjenek helyükről? -ráncolta össze szemöldökét.

-Hah... nem. -sóhajtottam.

Inkább beletörődök a sorsomba, minthogy itt megzavarjam a vitázással az éjszakai idilli csendet.

Habár... nem is annyira rossz érzés.
Jungkook tenyere tényleg olyan meleg, mint egy radiátor. Erre most igazán szükségem volt mert már a létezésükről sem tudtam az ujjaimnak. De most már kezd jobb lenni.

Hirtelen elkapott egy furcsa érzés...
Bizseregni kezdett mindenem, és egyszerűen azt akartam, hogy normálisan megfogja a kezem.

Annyira megijedtem ettől az érzéstől, de aztán rendeztem vonásaimat, mert nem akartam, hogy a fekete hajúnak feltűnjön, hogy valami nem oké velem.

Betudtam annak, hogy csak azért váltott ki belőlem ilyen érzéseket, mert fázik a kezem, és a melegre vágyok.

Így hát, amint mozdítani bírtam a kezem, lassan, de határozottan összekulcsoltam az övével.

Erre a fekete hajú köpni nyelni nem tudott, mint én az előbb. Hát ezen nagyon jót szórakoztam, de tényleg. Szegény... pedig ezt csak azért csináltam, hogy mindenhol érjen engem a meleg keze.

-Csak így előbb felolvad. -vontam meg a vállam.

Válaszul csak elmosolyodott.

Tényleg nagyon jól néz ki ez a férfi.
És azok az ártatlan szemek csak még fiatalabbá teszik őt. Ha így néz ki smink nélkül, akkor hogyan néz ki abban... Már belegondolni sem merek. Egyszerűen féltékeny vagyok a kinézetére...

És most, hogy foghatom a kezét, boldogsággal tölt el, mivel mégsem egy csövesnek érintem kezét, hanem egy népszerű férfi modellnek, akiről mellesleg eddig nem hallottam semmit.

Úgy is már itt az ideje megtudakolnom, hogy...

-Te tényleg híres modell vagy? -kérdezem halkan, hogy ne zavarjam meg annyira az éjszaka csendjét.

-Igazából, nem annyira... Csak kisebb divatcégek kérnek fel engem fotózásra. Meg persze a cégünk. -mondta.

Akkor a kérdés, megmagyarázva.

-Az nem is rossz, sőt inkább jó, mivel így nem kell olyan sok helyre menned, és nem alakítanak át teljesen egy egy fotózás alkalmával, még is tök sokat keresel. -magyaráztam.

-Igen, ez teljesen így van. -helyeselt.
-Te amúgy... sosem gondolkoztál azon, hogy modell legyél? -vonta fel szemöldökét.

-Még legmerészebb álmomban sem. -tiltakoztam azonnal.

-Pedig tuti nyerő lennél. -szomorkodott egy pillanatra.

-Miből gondolod? -kérdeztem.

-Figyelj... ezzel a kinézettel... bárkit leveszel a lábáról. -nézett mélyen a szemeimbe.

-Még... téged is? -mosolyodtam el pimaszul.

Természetesen csak hülyeségnek szántam a kérdést.

-Igen. Még engem is. -nézett rám komoly tekintettel.

Vagy mégsem szántam hülyeségnek...?

-Hogy... mi? -hökkentem meg.

Csak ne... ne és ne...

-Jimin, te kétség kívül nagyon jóképű vagy, én meg biszex... szóval ja. -vonta meg lazán a vállát.

-Jungkook... ugye nem táplálsz irántam semmi komoly érzelmet? -kérdeztem rá félve.

Na most foshatok a választól...

-Öhm... nem. Leveszel a lábamról az tény, de nem vagyok szerelmes beléd. -szorított rá kezeimre.

Nagy megkönnyebbülés ért a válasz hallatán. Nem tudom mi lett volna, ha azt mondja nekem: Jimin, én... szerelmes vagyok beléd, érted?

Valószínűleg menten istant szívrohamot kaptam volna. Még életemben nem tetszettem fiúnak... Nem tudom hogyan kéne viszonyulnom hozzá. Főleg akkor, ha az a személy, anyám pasija lenne...
Elég gáz...

-Oké. -fújtam ki a levegőmet.

Erre Jungkook kicsit meg is feszült. Most meg mi baja?

-Na de most ne erről beszéljünk. -terelte a témát.

-Hanem? -kérdeztem kíváncsian.

-Kérni szeretnék tőled valamit.

Jesszus... ma már másodszorra izzadok le a kérdését vagy válaszát várva..

-Igen...? -kérdeztem bizonytalanul.

-Légyszi... gyere el velem egy fotózásra. -szorította meg újra ujjaimat.

Én?! Én és a fotózás az két külön dolog... kikérem magamnak...

-Szó sem lehet róla, Jungkook. -ráztam meg a fejem.

-De miért? Tök jó lenne, hidd el. -bíztatott.

-Nem. Szerinted fotogén alkat vagyok? -ellenkeztem.

Még csak azt kéne, hogy beálljak a kamerák elé... az összesnek kitörne a lencséje..

-Figyelj ide Jimin... Te szép vagy... sőt, egyenesen gyönyörű. Az a természetes szépséged tényleg varázslatos. Én már a kezdetektől fogva megláttam benned azt, amire te még nem jöttél rá.
Csak egyszeri alkalom lenne ez a fotózás. Csak beállunk ketten a kamerák elé, szépen felöltözve. Lőnek rólunk pár képet és ennyi. -magyarázta hevesen.

Az előbb elhangzottaktól kicsit elpirultam, mert tudom hogy ezt Jungkook őszintén mondta, és eddig még nem igen mondta ki így nekem senki, hogy helyes vagyok, de most ő megtette. Ami miatt le kellett hajtanom a fejem.

-Köszönöm hogy tényleg így gondolod, de szerintem ezt akkor sem kellene... -motyogtam.

-Jimin, csak egy esélyt adj ennek, kérlek.. -suttogta mosolyogva.

Jó, tényleg egyszerűnek hangzik ez az egész fotós dolog, de ennél azért sokkal bonyolultabb. Én már csak tudom, mert anyum ugyan annál a cégnél dolgozik mint ő.

-Hah... majd még átgondolom. -forgattam meg a szemeim.

-Okés. -villantotta ki nyuszi fogait.

Esküszöm, ha nem lennék fiú, akkor ilyenkor olyan aranyosnak találnám.

Mondjuk most is egymás kezét fogjuk, egy parkban, a gyönyörű estében. Mint egy romantikus filmen.

Anya tudta nélkül. Mikről maradt le...

Ha valaki most meglátna minket, azt hinné hogy mi egy párt alkotunk.

És ami a legszokatlanabb, hogy engem egy cseppet sem zavarna.

Viszont nem vagyok meleg...
Csak egyszerűen néha annyira szeretek Jungkookkal lenni, néha meg a hátam közepére sem kívánom...

Jungkook egy normális felnőtt férfi. Igaz hogy vannak ferde hajlamai, de erről a legkevésbé sem tehet. Az utóbbi időkben akármennyire idegesítettek a félre érthető tettei, egész megkedveltem ezt a fiút. És persze a kinézetére is féltékeny vagyok.. Még hogy én varázsolom el őt a természetes szépségemmel... Inkább ő mindenkit.. Nem hiába lett modell.

Viszont most ez is egy olyan pillanat, amikor szeretek vele lenni...