(bocsánat a hosszú kihagyásért)

-És ezután letérdelt elém és... megtörtént... -magyaráztam anyának könnyeimmel küszködve, miközben a gyűrűmet mutogattam neki büszkén.

-Oh, de aranyos... -vinnyogott anya, mint egy tinilány. -Na és most hol van a férjed? -kuncogott.

-A szüleinél. -vontam vállat.

-Te miért nem mentél vele? -vonta fel egyik szemöldökét.

-Mert... Jungkook nem akarta. -sóhajtottam fel.

-Mi? Hogy hogy?

-Hah... Csak fél a szülei reakciójától. Elmondása szerint neki furcsa családja van. Nagyon kedvesek, de nem mindennapiak. Legyen annyi elég, hogy eléggé szeretik egymást szivatni, akármiről is van szó. Nem szeretne beégni előttem. -magyaráztam neki.

-Oh, oké. -lepődött meg anya, majd folytatta az idő közben félbehagyott vacsora készítését.

Jungkookkal már 2 hete hivatalosan is egy párt alkotunk, de anyának még csak most volt alkalmam elmondani a nagy hírt, mivel őt hirtelen egy két hetes konferenciára hívtak Jeju szigetére, amiről csak tegnap jött haza.

Igazából már telefonon el mondtam neki nagy vonalakban a történteket, de ő a lelkemre kötötte, hogy majd személyesen meséljem el a részleteket, amit most meg is tettem.

Egyébként Kook tényleg csak ezért nem akarta, hogy menjek, amit természetesen meg is értettem, hiszen ő nem bírja a kritikát, és totál égőnek érezné azt, ha a szülei nekem viccelődnének róla.

Nekem meg bőven elég az is ha az esetleges esküvőnkön találkoznék velük először.

Azt mondta, hogy azért ment el a szüleihez, hogy bejelentse a mi párkapcsolatunkat, és hogy tanácsot kérjen tőlük 1-2 dologgal kapcsolatban, ami szerintem annyira aranyos. Mármint, hogy egy kicsit elbizonytalanodott az önálló élettel kapcsban és neki legalább van kihez visszamennie, hogy tanácsot kérjen.

Nekem csak anya van és az "élettársa", ha szabad így neveznem, akivel még azóta is nagyon nagyon jóban van. Én nem tudok leülni már egy nagy közös családi megbeszélésre, mivel ugye az apukám... hát igen. A Busani incidens óta nem hallottam felőle semmit. Mindenesetre jobb is így, én ezt mondom.

Jungkookkal pont tegnap kezdtünk el dolgozni ugyanannál a cégnél. Mármint Kook újra elkezdett dolgozni én meg most kezdtem dolgozni.

Az első napomon semmi extra nem történt, csak egy ottani fotós emberke körbe vezetett és el is telt az egész nap.
Pedig őszintén szólva én azt hittem, hogy az első napom izgalmasabb lesz.

Bár... ahogy Kook mondta tegnap délután "Én majd gondoskodok arról, hogy egy percig se unatkozz..."
Erről a mondatról csak nekem jutnak eszembe mocskos dolgok?
Már alig várom, hogy végre rendesen dolgozzak. Ez annyira menő lesz.

Lehet, hogy anya még el is tudja intézni, hogy én legyek Kookie fotósa.
Vagy legalábbis bízom benne.

Vacsorára Kook is végre hazaért, és az első amit mondott az az volt, hogy "Jimin... beszélnünk kell vacsora után..."

Mondanom sem kellene, hogy ez volt az a mondat, ami romba döntötte az egész jókedvemet, mert most őszintén... ki ne gondolna ilyenkor csak rossz dolgokra..?

Szóval enni nen ettem sokat, mert majdnem felfordult a gyomrom és esküszöm, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy mi van akkor, ha a szülei nem fogadták el a kapcsolatunkat és most Kook szakítani fog velem.

Már szó szerint remegni kezdtem, mikor befejeztük feszült légkörben a vacsorát és Jungkook maga után intett.

Én csak anyára pillantottam, akiről sütött, hogy ő sem értett ebből semmit, de azért küldött felém egy biztató anyai mosolyt, ami egy kicsit azért megnyugtatott.

A szobánkba mentünk, ahol leültünk egymás mellé az ágyra, majd Kookie az ölébe húzta az egyik kezemet és összekulcsolta a sajátjával.

-Jimin, drága... lett egy saját házunk.. -mosolygott rám a fekete hajú.

-Tessék? -nyíltak nagyra a szemeim.

-Lett egy saját házunk. A szüleim nagyon jól fogadták a kapcsolatunk hírét, mivel már amúgyis tudták, hogy meleg vagyok. Vagyis biszex... Már mondtam neked, hogy alapjába véve ők kedves és támogató emberek, ezért nekünk adták az eddig nyaralónak használt házunkat, amit már sok éve nem is használunk. -újságolta el izgatottan.

-Ezt nem mondod komolyan..? -vigyorodtam el.

-Dehogynem. Tippelj, hogy hol van a ház?

-Nem... nem tudom. -válaszoltam akadozva.

-A Busani tengerparton. -vágta rá.

-Mi? Úristen... Anya! -kiáltottam el magamat, mire az említett egy szempillantás alatt itt is teremett.

-Baj van? -rontott be a szobánkba.

-Jungkook szülei nekünk adták az egyik házukat, ami a Busani tengerparton van. -futottam oda anyához, majd a vállainál fogva kezdtem el őt rázni.

-Tényleg? -pillantott anya izgatott szemekkel Kookra.

-Igen. Szerettek volna támogatni minket a közös életünk elkezdésében, ezért felajánlották nekünk a volt nyaralónkat. Egy nagyon szép kis családi házról van szó amúgy. -kelt fel Jungkook is az ágyról.

-Szent ég! Add meg a szüleid számát, fel szeretném hívni őket! -zsongott be anya. -Csak meg szeretném köszönni nekik ezt az... ajándékot. -magyarázta meg.

-Persze, máris. -vette a kezébe a telefonját. -Elvileg átküldtem.

-Oh, köszi! Most fel is hívom őket. Addig menjetek fürödni és aludjatok. Holnap meló lesz. Jaj, de örülök, édes istenem... -sietett ki a szobánkból.

-Csak szerintem boldogabb most, mint mi? -kuncogtam.

-Az egyszer biztos, hogy neked van a legjobb anyukád a világon. Az enyémet leszámítva. -tette hozzá mosolyogva.

-Szerencsések lehetünk. -bólogattam helyeslően.

-Én a mi szerelmünket azért szerencsésebbnek tartom. -húzott maga elé, majd lágyan megcsókolt.

-Szerintem én csak miattad születtem meg. -suttogtam.

-Ha nem miattam születtél volna meg, akkor is az enyém lettél volna. -vont vállat.

-Van benne valami igazság. -simítottam végig karjain.

-Ez maga az igazság. -csókolt meg újra, majd pont ekkor hallottuk meg anyum hangos nevetését.

-Én megmondtam, hogy az anyukáink megtalálnák a közös hangot. -kuncogott a fekete hajú.

-Honnan tudod, hogy az anyukáddal beszél most éppen? -vontam fel a szemöldökömet.

-Mert az ő számát adtam meg.

-Oh, így már értem.

-Na de most menj fürödni, addig én előmelegítem az ágyunkat. -dőlt bele az ágyba.

-Miért nem fürdünk együtt? -értetlenkedtem.

-Jiminie... te is tudod, hogy én olyankor nem bírok magammal. -motyogta a párnába.

-És ha nekem pont ez lenne a célom? -kérdeztem kacéran.

-Anyukád éppen telefonál. Ráadásul az én szüleimmel. Van már elég tapasztalatom, hogy ki merjem jelenti azt, hogy te igenis szeretsz hangos lenni miközben csináljuk. -válaszolta.

-Igazad van. Akkor majd máskor. -vontam vállat.

-Már csak egy kicsit kell kibírnod, Édesem. A közös házunkban annyiszor lehetünk bármilyen értelemben együtt, amennyiszer csak akarunk. -nyugtatott meg.

-Iszonyatosan várom már. -jelentettem ki.

-De nem jobban, mint én. -villantott felém egy mosolyt, majd kiléptem a szobából és a fürdőbe mentem a cuccaimmal együtt.

Nem akartam ott egy fölösleges percnél sem többet tölteni, mert már Jungkookkal szerettem volna az ágyban aludni.

Szóval hipertempóval zuhanyoztam le és mostam fogat. Szerintem egy 10 perc alatt elintéztem az összes ottani dolgomat, ami azért nem jellemző rám, mivel szeretek fürdés közben elidőzni.

Mikor kiléptem a folyosóra, rögtön Kook ment be, hogy ő is megmossa magát.

Addig én boldogan befeküdtem az ágyba és hallgattam anya nevetgélését, miközben még mindig Kookie szüleivel beszélgetett.

Aztán eszembe jutott a közös házunk.
Nekem is meg kéne köszönnöm ezt Jungkook szüleinek. De igazából egy kicsit stresszelek is miatta, hiszen még sohasem beszéltem velük. Szerintem ez érthető.

Na mindegy is. Mindenesetre most madarat lehetne velem fogatni.
És a hab a tortán az az, hogy a ház még pont a tengerparton is van.

Micsoda véletlen egybeesés vagy nem tudom.

Pont múltkor beszélgettünk Kookkal arról, hogy hol szeretnénk lakni és én pont, hogy a tengerpartot mondtam neki.

Ennél jobb már nem is lehetne semmi.

-Már alszol? -lépett be a szobába a fekete hajú immár pizsamában.

-Még nem. Gyere csak. -kúsztam arrébb az ágyon, hogy neki is legyen bőven helye.

-Jisoo még mindig telefonál? -feküdt le mellém.

-Én úgy hallom, hogy igen. -válaszoltam.

-Meg fogják dönteni a Jennie és Jisoo átlagos telefonálásának a hosszát is. -kuncogott.

-Azért azt még nem. Anyum képes lenne egy egész napot végig telefonálgatni vele.

-Ez durva. -bólogatott elismerően.

-Hát az. De ilyenek a legjobb barátnők. -vontam vállat.

-Mi azért egy kicsit máshogyan fejezzük ki a szeretetünket egymás iránt. -fordult felém.

-Örülök is neki, hogy nem csak szavakban fejezzük ki ezt. -villantottam felé egy kacér mosolyt.

-Inkább aludjunk, ha azt akarjuk, hogy időben és kipihenten ébredjünk fel holnap, mert ha tovább fajulna ez a beszélgetés, akkor abból bajok is lehetnek. -simított az arcomra.

-Már pedig holnap munka van, Drága Jungkookie. -pusziltam az arcára.

-Nem tudom, hogy örüljek-e neki. Ameddig nem vagy a fotósom, addig én sem dolgozok szívesen. -ölelt át engem.

-Jaj de kis Jimin függő lettél. -kuncogtam.

-Eddig is az voltam, Férjem. -nevetett fel.

-Még mindig olyan furcsa ezt kimondani. De imádom. Férjem. -suttogtam.

-Ásó, kapa és nagyharang sem választhat el minket. -válaszolta halkan, a kintről besütő hold fényében.

__________

Figyelem!!!
Hamarosan itt lesz a vége a könyvnek.

Remélem tetszett.

Köszönöm, hogy elolvastad!