Eltelt pár nap mióta Kookie felbukkant, de nem történt igazából semmi érdekes.

A minimális mennyiségű holmijait áthozta hozzánk, így már a szobámban lakik most ideiglenesen.

Rengeteget beszélgettünk, sőt volt olyan, hogy alig aludtunk valamit éjjel, mert be nem állt a szájunk. Rengeteg mondanivalóm volt neki, és persze ezzel ő sem volt másképp.

Persze nem voltunk ám itthon egész nap.
Mivel Jungkooknak vissza kéne nyernie az eredeti kondiját, ezért úgy döntöttünk, hogy első lépésként bejárjuk egész Szöult, vagy legalábbis Szöulnak annyi részét, amennyit tudunk. Vegülis az is egyfajta edzés.

Nekem meg sem kottyant egész álló nap sétálni, de Jungkook az első napon úgy elfáradt, hogy busszal kellett hazamennünk, szóval a következő napon már nem sétáltunk olyan sokat.

A hét végére már egész jól belejött a mozgásba, mert már szinte alig merült ki az egész napos sétálgatástól.

Most szombat van, és a jövőhétre túrázást terveztem a környéken lévő dombokban és erdőkben.

Anya az utóbbi időkben alig van itthon, mert eléggé el lett foglalva az új lelkitársával, amiből szerintem több is lesz szimpla lelkitársaknál...

Persze ez nekem egyáltalán nem probléma, inkább örülök neki, mert anya nem azt érdemelné, hogy egyedül maradjon. Lehet, hogy egy kicsit későn, de legalább rátalált a szerelemre.
Vagyis remélem, hogy rá fog találni.
Neki is kijár már a boldogság.
És legalább az apámat végleg el fogja felejteni...

-Anyukád mikor ér haza ma? -terült el az ágyamon a párom, miután leültem én is mellé.

-Nem tudom, már nem tudom követni. De a lényeg, hogy jól elvan azzal az emberrel, habár még nem is láttam őt. Mindegy, anya majd úgyis be fogja egyszer mutatni nekünk őt.

-Biztosan nem lesz neki baja? -aggodalmaskodott a fekete hajú.

-Dehogy lesz, Kook. Anya tudja, hogy mit csinál és jól kiismeri az embereket már első látásra. Szerintem ha annak a férfinek lett volna hátsó szándéka anyával, akkor anya otthagyta volna őt. -magyaráztam neki.

-Hát jól van. -vont vállat.

-Nem vagy fáradt amúgy? -fordultam felé.

-Nem. Egész jól bírom már. -kuncogott.

-Ez volt a cél. Jövőhéten túrázni fogunk, oké?

-Én benne vagyok. Addig jó, amíg veled lehetek. -hunyta le boldogan a szemeit.

-Jaj, te. Nagyon aranyos vagy, ugye tudod? -feküdtem rá teljes testemmel.

-Igen, tudtam. -vonta fel a szemöldökét.

-És még beképzelt sem vagy. -forgattam szemet.

-Tudod... Jimin. Ez most nem fog ide kapcsolódni, de... gondolkoztam egy dolgon. Amiről múltkor is beszélgettünk. -nézett rám komoly tekintettel.

-Öhm... miről is beszélgettünk múltkor? -nevettem fel zavartan.

-Hát, erről a szerepcserés dologról.

-Ja, igen. És, mire jutottál?

-Arra, hogy megpróbálkozhatnék újra a domináns szereppel. Tudom, hogy még a testalkatom semmi vezető szerepről nem árulkodik, de már sokkal jobban bírnám, úgy érzem. Persze, nem szeretnék neked sem rosszat, szóval inkább dönts te. Én bevállalnám azt is, hogy alád feküdjek, nekem édes mindegy. Én csak téged szeretnélek, mindegy milyen felállásban. -simított az arcomra.

-Nekem is mindegy, hiszen nem ez a lényeg, de akkor... maradjon inkább az eredeti. Én alul, te felül. Legalább ezzel is csak tovább edződnél, na meg... régebben is imádtam alattad hangoskodni. -mosolyodtam el perverzen.

-Hogyne... Még mindig emlékszem rá. -kuncogott.

-Az volt a legégőbb, amikor Busanban épp... csináltuk és anya felhívott pont a kellős közepénél. Na utána egy kicsit féltem, hogy hátha rájött arra, hogy mi mit is csináltunk akkor pontosan. -gördültem le róla.

-Utána én is paráztam egy kicsit, de összeségében az is jó volt. Én élveztem.

-Én is.

-Jiminie...

-Hm?

-Szeretlek.

-Jungkookie...

-Igen?

-Én is téged. -öleltem át őt az ágyon.

Pár percig még fetrengtünk ott, majd én kikeltem onnan.

-Hány óra van? -kérdezte Kook.

-Mindjárt este 8 lesz. Szerintem menj fürödni, addig készítek valami kaját.

-Oké. De nem kérek túl sok vacsorát. Most nem vagyok éhes, már tele ettem magamat ebédkor.

-Jól van. -mosolyogtam rá, majd utamat a konyha felé vettem.

Egyből neki is álltam egy kis étel összedobásának.
Hamar kész is voltam vele, mert csak egy kis salátát készítettem, hozzá pedig valami sós sütit raktam, amit még anya készített tegnap.

Már épp töltöttem volna tejet magunknak, mikor is meghallottam Kook hangját a fürdőből.

-Jimin! Ide tudsz jönni egy kicsit, légyszi? -kiabálta.

Gyorsan ott is temettem mellette a fürdőben, és akkor láttam, hogy csak egy törülköző van rajra.
Egyből végig is mértem őt, jó alaposan és tényleg... nagyon le van fogyva. Fel kell hízlalnom őt a napokban, az biztos.

-Hm, mi a baj? -vontam fel a szemöldökömet.

-Az, hogy a zuhanynak a hülye ajtaja nem akar becsukódni normálisan. -fújtatott aranyosan.

-Ja, hát igen. Nem a legjobb darab, az tény. Nálam is folyton ezt csinálja, de csak az ajtó kereke ugrik ki a sínjéből. Csak simán vissza kell pattintani. -guggoltam le, majd egy pillanat alatt meg is javítottam a zuhany ajtaját.

-Hah, köszi Jimin. Akkor mindjárt végzek. -adott egy puszit az arcomra, majd megkönnyebbülve lépett be a zuhanyzóba, és miután bezárta maga mögött az ajtót, felül kidobta a törölközőjét, ami pont a mosógépre esett.
Ügyes...

Sajnos nem átlátszó az üveg, hanem matt, így nem láthatom a tökéletes testét, de...
mi lenne ha...?

Egy szempillantás alatt leteremtettem magamról az összes ruhadarabot és egy ottani töröközőt odadobtam Kooké mellé, majd már bent is voltam párom mögött a zuhanyzóba.

-Mi a...? Te meg mit keresel itt? -lepődött meg a fekete hajú.

-Tudtommal én is itt lakok. -öleltem át hátulról.

-Miért ilyen ismerős ez a mondat? -kuncogott. (Chapter 7)

-Nem tudom, nekem nem ismerős. -vontam vállat.

-Esküszöm, hogy ez egyszer már elhangzott köztünk, csak nem tudom mikor. -magyarázta.

-Oké, Jungkook, most ne ilyeneken járjon az eszed. -vontam közelebb magamhoz.

-Akkor miken járjon az eszem? -kérdezte kíváncsian.

-Mondjuk rajtam. És azon, hogy csókolj meg. -fordítottam őt magam felé.

Nem vártam egy másodpercet sem, egyből Kook ajkaira martam és a hideg csempének toltam őt háttal.
Hamar csatlakozott is a csókcsatához, miközben próbáltuk egymáson a lehető legtöbb részt összetapogatni.

A célom az volt, hogy felizgassam őt, mivel én még mindig nem kaptam meg tőle a kielégülésemet, ellentétben vele, akit már az elején leápoltam.

A kezem letévedt a férfiasságára, amit ütemesen verni kezdtem, miközben Kook áttért a nyakamra és erősen szívni kezdte, ami miatt muszáj volt egy kicsit abba hagynom mindent, mert egy hatalmasat sóhajtottam.

Utána persze folytattam az eddigi hadműveletet és párszor fel is kentem Kookot a falra a hevességem miatt, de ahogy leszűrtem, tetszett neki.

Pár perc múlva már mind a ketten kőkemények voltunk, ezért most én kezdtem el a párom nyakát tépázni, amit természetesen ő sem hagyott hang nélkül, hanem halkan nyöszörgött.

Nem voltam kegyes velem, mert már teljesen ki voltam éhezve rá így 2 év nulla szexuális élet után.

Egy idő után azt vettem észre, hogy Kook kapkodni kezdte a levegőt.

-Mi a baj Jungkookie? -kérdeztem tőle aggódva.

-Csak... egy kicsit megemelkedett a pulzusom, de semmi baj... folytathatjuk. -lihegett.

-Biztos?

-Persze. -válaszolta, majd egy szoros ölelésbe vontam őt, hogy egy kicsit lenyugodjon.

Mikor már nem zihált annyira, hát... folytattuk, amit elkezdtünk.

Jungkook a csempével szembe fordított és pont úgy állított be, hogy kitoljam a hátsómat neki.

A szívem már nekem is a torkomban dobogott, mert azért egy kicsit izgultam is, hogy vajon milyen lesz újra érezni őt magamban.

-K..Kook... csak... vigyázz rám, kérlek. Tudod, eléggé összementem már ott alul. Olyan, mintha újra szűz lennék. Óvatosan, oké? -pillantottam hátra, mielőtt még felvezethette volna bennem az első ujját.

-Persze, Jiminie. Ez alap dolog. Vigyázok rád, amennyire tudok. -csókolt a hátamra, miközben megéreztem egy szorító érzést magamban.

Az első ujját hamar megszoktam, amit ő észre is vett, ezért jött a második, ami csak az elején volt kellemetlen, aztán azt is megszoktam, viszont a harmadik... a harmadikat azt nem fogadtam be olyan könnyen.

-Á..Álj! Vagyis, lassabban, Kook. -szóltam rá, mikor már úgy éreztem, hogy szétszakadok.

Jungkook azonnal teljesítette a kérésemet, majd még a vizet is elzárta a zuhanyzóban.

Az ujjait teljesen kihúzta belőlem, majd utána újra felvezette belém. Ezt egy jópárszor elismételte, és meg kell, hogy mondjam... egész hatásos volt, mert már nem is fájt annyira.

Még egy kis ideig mozgatta bennem a csontos végtagjait, aztán végleg kihúzta onnan őket.

Helyette a férfiasságát illesztette oda, majd a csípőmre fogott és a nyakamba fúrta a fejét.

A szívem már majd ki akart ugrani a helyéről, mikor megéreztem őt magamban.

Egy magas, hangos nyögés hagyta el az ajkaimat, miközben összeszorított szemekkel próbáltam nem elbőgni magamat.

-Auh... Nagyon, fáj...! -csuklott el a hangom.

-Abba hagyjuk, Drága? -morogta a fülembe.

-Neh... -szorítottam meg a zuhanykabinba beszerelt kapaszkodót.

-Jól van. -kezdett el csókokat adni a nyakamra.

Nem várt olyan sokat, hogy megszokjam, helyette lassan elkezdett mozogni bennem, ami egyáltalán nem volt jó érzés, de nem akartam leállítani őt, hiszen majd nekem is jobb lesz... mindjárt...

Halkan kezdtem el folyatni a könnyeimet, mialatt fájdalmas nyöszörgések és nyögések hagyták el a számat.
A kapaszkodó kis korlátot már szinte az ujjaim elfehéredéséig szorítottam.

Jungkook fokozatosan gyorsított, míg már úgy voltam vele, hogy nem bírom tovább.

-Jungkook! Állj le! -kiáltottam fel lihegve.

-Nagyon... fáj? -ejtette ki a kérdést nehézkesen.

-Folytassuk inkább az ágyban. Most már úgysem vagyunk annyira vizesek.

-Rendben, gyere. -húzódott ki belőlem, majd kilépett velem együtt a zuhanyzóból és a szobámba húzott, ahol be is csukta maga mögött az ajtót.

Egy forró csókban forrtunk össze, miközben Kook folyamatosan az ágyam felé tolt, egészen addig, amíg hanyatt nem vágódtam rajta páromat is magammal húzva.

Jungkook nem szarakodott sokat, egyből tövig nyomta magát bennem, ami így másodszorra már nem is volt rossz, sőt... élveztem, ezért a lábaimat a dereka köré fontam.

Rögtön gyors tempóra kapcsolt, de egy idő után le is lassított, mert ahogy láttam, eléggé elfáradt már.

A szerencsénk az volt, hogy már egyikőnknek sem kellett sok és egy pár perc intenzív mozgás után mind a ketten elsültünk.

Csoda, hogy az ágyam tiszta maradt..

Jungkooknak ezután már semmi ereje nem maradt fürödni, ezért én még gyorsan letusoltam egyedül, majd a pizsamámat felkapva mentem a konyhába, ahol a vacsorát ráraktam egy tálcára és visszamentem a szobámba.

-Kookie, édesem. Ne aludj, még muszáj enned valamit. -ültem le mellé.

-De nem akarok... kifárasztottál a szexi testeddel és a gyönyörű hangoddal. -nyöszörgött.

-Tudom, én is fáradt vagyok már, de tényleg enned kell valamit. Az egészséged érdekében mondom ezt. -magyaráztam neki, majd ő egy sóhajtás után felült és félálomban kezdett el csipegetni a vacsorából.

Mikor már úgy ítéltem meg, hogy ennyi évessel ki fogja bírni reggeliig, letettem a tálcát az éjjeliszekrényre, aztán én is bedöglöttem Kook mellé aludni.

-Amúgy... bocsánat, ha fájt.. -suttogta a párom.

-Semmi baj. Összességében rohadt jó volt. -nyugtattam meg.

Egy jóéjt csók után már mind a ketten próbáltunk álomba szenderülni, mindaddig, ameddig meg nem hallottunk egy kocsi dudálását, majd egy hatalmas ordítást a házunk előtti utcán...

__________

???

Ha tetszett ➡ vote ;)

Köszönöm, hogy elolvastad! <33