Az eddig üres lelkemben új virágok nyíltak.
Ilyet akkor éreztem legutoljára, mikor még Kook betegségéről nem tudtunk és vígan éltünk egy darabig.
De most... ezen a napon újra átélhettem ezt.

Igaz, hogy az elején majdnem sokkot kaptam, de aztán ezen az éjszakán fogtam fel végleg, hogy újra teljes életem lehet és talán majd mostantól kezdve tapasztalhatom csak meg, hogy milyen egy boldog életet élni szerelmemmel és természetesen a világ legjobb anyájával.

Szavakba önteni nem tudnám azt, hogy milyen boldog voltam akkor, miközben néztem, ahogy anya sírva szorította magához Jungkookot, a volt lelki és munkatársát.

Úgy éreztem, hogy azok a 2 éven keresztül bennem lakozó negatív érzelmek egy pillanat alatt száműzve lettek volna belőlem. Olyan volt, mintha a lelkemre nehezedő mázsás súlyt csakúgy lelökte volna rólam valaki.
De tényleg... mintha olyan könnyű lettem volna, hogy már lassan fel is szálltam volna a szobámban.

Mondanom sem kéne, hogy körülbelül este fél 12-kor fejeztük be a beszélgetést így hárman a nappaliban.

Jungkook mindent elmesélt nekünk, de szó szerint mindent. Mondjuk én már hallottam egyszer ezeket a mai nap folyamán, viszont azért még így is megtudtam olyan részeket az elmúlt 2 évből, amiről nem tudtam eddig.

Anya természetesen azonnal beleegyezett abba, hogy itt lakjon nálunk Kook és majd abban is segíteni fog neki, hogy visszaszerezze az állását, ami elmondása szerint könnyű lesz, mert kevés olyan tehetséges férfi modell van, mint ő. Na meg nem akarnak több balhét a sajtóval, hiszen Jungkook hirtelen eltűnése a közösségi médiából mindenkit meglepett, viszont szerencsére nem verték nagy dobra.

Anyának rögtön fel is hoztam a témát, hogy majd lehetőleg minnél előbb össze szeretnék költözni a párommal, amit nagy meglepetésemre lelkesen támogatott.
Bár... ezen már meg sem kellett volna lepődnöm.

A gond csak az volt, hogy már anya is eléggé kifogyott a pénzből így nem igazán tudna minket nagyobb összeggel támogatni egy új ház finanszírozásában.
Mondjuk ez érthető, mert mi is új házat vettünk nem rég, plusz autóra is költöttünk, és hiába akartuk az eladott dolgokból nyert pénzből fedezni az új dolgokat, így is elég sokat kellett még pluszba ráfizetnünk, emiatt pedig jelentősen megcsappant anyának az eddig félretett vagyona.

De mindegy, nem akarom ezzel most terhelni anyát, végülis ez nem létfontosságú, mivel össze tudunk költözni Kookkal később is, csak én mostanában szerettem volna.

A fáradtságra hivatkozva végül nem csináltunk semmi izgalmasat este az ágyban Jungkookkal, csak mély álomba merültünk.
Hosszú idő után most tudtam először úgy tényleg mélyen és nyugtatóan aludni, ezenfelül pedig még biztonságban is éreztem magamat párom karjai közt.

Rég volt már így együtt ez a 'csapat', és már mondhatni az összes emlékem visszajött ezen az estén. Mondjuk ebben közre játszott az is, hogy anyának be nem állt a szája, miközben folyamatosan a régi emlékeinket hánytorgatta fel.

Másnap reggel én már jóval előbb felkeltem, mint Kook, mert azt terveztem, hogy nézni fogom őt, ahogyan alszik.

Mosolyogva méregettem az arcát és a teljesen kitakarózott testét, amit csak az egyik rövidnadrágom takart.

Jungkooknak igaza volt, tényleg le van egy kicsit gyengülve.
Régebben az egész teste csakúgy dagadt az izmoktól, viszont most, ahogyan végignéztem rajta... a kockái már csak halványan látszanak és a végtagjai is nagyon vékonyak lettek. Szinte egy gramm zsír sincs rajta, de az a probléma, hogy izomzat sincs rajta sok.
Persze nem azért baj ez, mert így nem tetszik nekem, csak az egészsége miatt gondolom így.

Mit csinálhattak vele, hogy ennyire lefogyott szegény? Éheztették a kórházban? A jelek alapján Jungkook nagyon utált ott lenni és semmi jót nem mondott róla, szóval... lehet, hogy így van, de ezt biztos csak a kezelés miatt tették. A kórházakban amúgy sem szoktak 3 fogásos laktató kosztokat adni.

Ennek ellenére, nagyon tetszik a látványa. Egy igazán feminim oldalát mutatta meg most.

És mint már megtapasztalhatta régebben... én is szeretek felül lenni.
Sőt, ahogyan észre vettem tegnap, már alig magasabb nálam.
Ugye én még fejlődésben lévő szervezet vagyok, szóval elképzelhető, hogy ezalatt a 2 év alatt nőttem pár centit, viszont még így is magasabb nálam Kook, de nem sokkal.

Erősen elgondolkoztam azon, hogy ezekután maradjon-e a felállás az eredeti vagy próbálkozzak meg a domináns szereppel.
Úgy sem vagyok már annyira szerény és bizonytalan, mint 19 éves koromban.
Akkor még úgy voltam vele, hogy nem bírnék hosszútávon Kook felett dominálni, de most... most már változtak azért a dolgok.

Nagyjából egy súlycsoportba kerültem a párommal és már igazán vágyom arra így 2 év után, mert eddig csak a kezem volt a segítségemre néha napján a fürdőben, mikor anya nem hallotta.

Viszont eldöntöttem már, hogy mi lesz. Az lesz, amit Kook akar. Ha ő továbbra is felül szeretne lenni, nekem az is tökéletesen megfelel, de azért jó volt eljátszani a gondolattal.

-Jimin, drága... ne bámulj már... -motyogta álmosan Kook, miközben épp nyitogatta ki a szemeit.

-Hogyne bámulnálak, hiszen 2 évig nem is láttalak téged, te kis porcelán baba. -öleltem őt magamhoz.

-Atya ég... mi ez a név? -bújt a mellkasomba.

-Egész nap rajtad fogok lógni, remélem tudod. -pusziltam a hajába.

-Sejtettem, de ez részemről sincs másképp. -pillantott fel rám.

-Tudod, hogy min gondolkodtam, miközben néztem, ahogyan alszol? -tértem egyből a témára.

-Na min? -kérdezte kíváncsian, mire én csak egy perverz mosoly kíséretében fölé kerekedtem és a feje mellett megtámaszkodtam. -Jól van, most már inkább félek. -kuncogott aranyosan.

-Nincs mitől félned. Szóval... azon járt az eszem, hogy vajon ezek után maradni fog a régi felállás vagy váltózni fog? -méregettem a vékony testét.

-Mire pályázol Jiminie? -markolta meg a mellkasomnál lévő anyagot.

-Oh, én ugyan semmire. Maximum csak a te formás kis seggedre. -pillantottam rá kihívóan.

-Na abból te nem kapsz. Maradni fog az eredeti felállás köztünk. Én vagyok a dominánsabb. -mutatott magára elszántan, mire csak felnevettem.

-Hát nem úgy látszik te kis porcelán baba. Eléggé eltűntek az izmaid, nem gondolod? -vontam fel a szemöldökömet, amire ő csak ijedten takargatni kezdte a testét alattam.

-M..Majd újra edzeni fogok. Hidd el pár hónap múlva már megint a r..régi leszek. -motyogta dadogva.

-Ugyan, Kookie. Engem ez egy cseppet sem zavar. Inkább nagyon is tetszik. Aranyos vagy így is. És nagyon szexi és kiszolgáltatott is, de ha nem szeretnél alám feküdni, akkor nem is erőltetem. Nekem jó az is, ha én vagyok alul. -pusziltam ajkaira, majd legördültem róla. -Amúgy tényleg nem volt senkid rajtam kívül?

-Miért lett volna? Hiszen én téged szeretlek, nem mást. -értetlenkedett.

-Jól van, csak kérdeztem. -vontam vállat.

-Visszatérve az előbbi témára... inkább majd még meggondolom ezt az egész top és bottom szerepet. Tudod... nem biztos, hogy most tudnék az ágyban ilyen mozgást csinálni hosszú ideig, mivel nagyon fáradékony vagyok még és már egy hosszabb csók közben is elfáradok. -sóhajtott egy nagyot. -De mondom, majd még meglátom ezt, viszont már eléggé kivagyok éhezve rád. -mosolygott rám.

-Persze, megértem. Akkor majd még meglátjuk ezt, mindenesetre már én is vagyom rá... -kezdtem bele.

-Jiminie, Jungkookie... Tudom én, hogy nagyon be vagytok zsongva egymás miatt, mert én is nagyon felpörögtem, de kérlek... a beszélgetésetek még a konyhába is áthallatszódik és... hát értitek. Érdekel a magánéletetek az tény, de ezt a részét pont nem akartam hallani. -nyitott be anya hozzánk, mire nekünk égni kezdett a bőr a képünkön.

-Öhm.... bocsi anya.

-Ja, igen... bocs, Jisoo...

-Semmi baj. Én is voltam már fiatal. Mármint... Jungkook te olyan, félfiatal vagy már, de hagyjuk is. Mindenesetre ha elszeretnétek tölteni egy szép éjszakát kettesben, akkor nyugodtan szóljatok, mert akkor majd én átugrom addig Jennieékhez vagy Lisahoz, oké? -mosolyodott el kedvesen.

-Persze... köszi anya.

-Igen... köszi, Jisoo.

Válaszoltuk nagy szemekkel, mire anya csak nevetve hagyta el a szobánkat.

-Ez... gáz volt... -dőltem vissza a párnák közé.

-Egy kicsit nagyon. -hajtotta a fejét a mellkasomra.

-Egyébként, amit anya mondott... félfiatal? Hány éves is vagy? -simítottam a fedetlen hátára.

-Még 29, de pár hét múlva már 30 leszek. -pillantott rám. -Jó öreg vagyok már, nem igaz? -sóhajtott egyet szomorkásan.

-Ha nem tudtad volna én az idősebbekre bukok. Azon belül is csak a Jeon Jungkook nevű emberekre. Nem a kor számít és különben is... nézel ki vagy 25 évesnek... se. Lehet, hogy ez a szám már ijesztő, viszont számomra ez inkább hangzik izgatónak, mint ijesztőnek. -mosolyogtam.

-Jimin! Még mindig hallom ám! -kiáltott anya a konyhából.

-Akkor hallgass zenét, vagy nem tudom! -kiabáltam vissza neki, mire ő egyből szót is fogadott nekem.

-Kellett nekünk ilyen vékony falú házat venni... -forgattam szemet.

-Most már úgysem hall minket, mert megy a zene. -rántott vállat.

-Ez esetben mi lenne ha... hosszú idők után először... kényeztetnélek téged, az én kis porcelán babámat. -ültem fel az ágyon.

-Befejeznéd ezt a porcelán babázást? Olyan érzést keltesz bennem, mintha nem én lennék a vezető szerepben.

-De olyan cuki ez a név. -erősködtem.

-Ah, reménytelen... Szóval, hogy is volt az a kényeztetős dolog? -vonta fel az egyik szemöldökét csábosan.

-Most, hogy újra itt vagy, ki szeretnék próbálni valami újat rajtad.

-Mire gondolsz?

Válaszul csak lemásztam a földre, majd az ágyon ülő Kook elé helyezkedtem és a combjaira raktam a kezeimet.

-Ugye te most nem...? -lepődött meg.

-De... pontosan ezt szeretném. -vigyorogtam.

-J..Jimin.... ah, a francba, már a gondolatra is felizgultam. -hajtotta hátra a fejét. -Csinálj, amit akarsz, de ne fogazz, oké? -ködösült el a tekintete.

-Hát persze. Látom, már tényleg elég érzékeny vagy ilyen téren, de aggodalomra semmi ok, nem fogom húzni az időt. Egyből a lényegre térek a legjobb tudásommal együtt. -fogtam rá a nadrágja korcára, majd egy erős rántással lehúztam róla azt, így már anyaszült meztelenül ücsörgött előttem hátravetett fejjel.

-Te meg hogy a... hogyan tudtál te ilyen hamar, ennyire felizgulni? -lepődtem meg.

-Jimin... 2 éve nem értél hozzám úgy és más sem tette ezt meg. De mintha azt mondtad volna, hogy egyből a lényegre térsz. -túrt bele a hajamba.

-Jól van na, attól még nem kell siettetni. -morogtam, majd az ajkaimat megnyalva, nulla félelem vagy undor érzettel kaptam be Kook férfiasságát.

A gyomrom összerándult egy pillanatra az izgalomtól, aztán már éreztem is, hogy a nadrágom szűkössé kezdett válni.

Miért ilyen finom Jungkook összes testrésze?
Ez már szabálysértő, illegális, túl szárnyal minden határt és a többi...

Nem tudtam várni egy másodpercet sem, egyből mozgatni kezdtem rajta a fejemet, ügyelve arra, hogy ne fogazzak, mert az elvileg szar érzés.

Viszont sokáig nem is tudtam élvezni ezt az egészet, mert Jungkook szinte egyből robbant is, ezért mivel nem akartam takarítani a szobámban, lenyeltem az összes örömnedvét.
Mivel Jungkooké volt a fehér cucc, így hát finom is volt, de nem lett a kedvencem, az is biztos.

-Körülbelül csak 1 perce kezdtem el... -néztem rá értetlenül.

-Túl jól csináltad, nem tehetek róla. Még nyögni se volt időm. -húzta fel a nadrágomat magára, majd visszafeküdt az ágyamba.

-Minden rendben? -kérdeztem rá aggódva.

-Persze, csak... egy kicsit elfáradtam. -motyogta.

-De hát nem is csináltál semmit.

-Attól még megemelkedett a pulzusom. Na mindegy. Nem feküdsz ide mellém?

-Oh, dehogynem. -vetődtem be mellé, majd át is öleltem a kis testét.

-Egyébként ez fantasztikus volt, Jiminie... Köszönöm. -adott egy rövidke csókot.

-Semmiség. Én is élveztem, te kis törékeny porcelán baba. -vigyorodtam el.

-Jiminie... nem vagyok porcelán baba. -fúrta a mellkasomba a fejét.

-Hát... azt majd meglátjuk.

__________

Szóval, legyen benne szerep csere vagy maradjon Jungkook a top?

Ha tetszett ➡ vote

Köszönöm, hogy elolvastad! <33